Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

BÁTA - ÖREGHEGY

Az Öreghegy a falu K-i része felett, a Holt-Duna Ny-i partján emelkedő löszfennsíkon található. Tengerszint feletti magassága 166,1-169,4 m, a Duna feletti relatív magassága kb. 75 m. 

Kutatástörténet

A bátai „őskori földerődítmény”-t - Hőke Lajosra hivatkozva - Rómer Flóris említi. Első részletes leírását Wosinsky Mórnak köszönhetjük: „az úgynevezett „Öreghegy”, mely a Szegszárdtól Bátáig félkörívben nyúló hegyláncznak végső partjára esik s egykoron messze vidéket domináló földerő­dítménnyé volt átalakítva. 30 m széles (itt nem „Vaskapudnak, hanem „Szurduk”-nak nevezett) mély bevágás választja el az erődítményt a Duna-Szekcső felé nyúló, magas fensíktól. Az erődítménynek jelenleg szőlőkkel beültetett, szabálytalan alakú fensíkja igen nagy terjedelmű, nagyobbnak lát­szik a lengyelinél. A fensikot 3-10 méter meredek part veszi körül s az alatt következik az átlag 70 m széles terrassozás. Több helyen még egy második terrassozásnak nyoma is látható, mely alatt, a Dunavölgy felé, teljesen hozzáférhetlen, szédítő meredek partokat találunk.” A felszínen igen sok edénytöredéket gyűjtött; a helybeliek szerint korábban emberi csontvázak is előfordultak itt. A „Szurduk” mély bevágásán túl viszont már nem fordultak elő leletek.

1937-ben Csalog József végzett próbaásatást a földvárban, „a sáncműnek körülbelül a közepe tá­ján”. A Duna felé néző oldalon „hallstatti” és kelta kultúrréteget talált lakóház maradványokkal, el­szórva pedig néhány 1-2. századi római bronzérmet.

Terepbejárás, felmérés

Patek Erzsébet 1961. évi terepbejárásakor nem talált erődítésnyomokat, ezért csupán magaslati telepnek tekintette a lelőhelyet. A telepet szerinte a fiatalabb urnasíros kultúra alapította, és csak rövid ideig használta. Nováki Gyula és Gaál István 1980. évi terepbejárásuk során megállapították, hogy Wosinsky leírása jó, amit azzal egészítenek ki, hogy a bevágás belső oldalán elmosódott sánc is észlelhető. A földvár területét akkor is szőlő borította, és a felszínen sok bronzkori cserepet talál­tak. 1994-ben Nováki Gyulával bejártuk és felmértük a lelőhelyet.

A helybeliek Öreghegynek nevezik nem csak azt a dombot, amelyet - földvárként - felmértünk, hanem a többi, a falutól a Dunáig, illetve egy igen nagy horhosig húzódó dombot is. Ma már nem dönthető el egyértelműen, hogy a levágások, teraszok közül melyik őskori, melyik újkori. A löszfalak állandóan szakadnak a kultúrrétegekkel együtt, így a dombok alakja és a teraszok is folyamatosan változnak. Véleményem szerint aligha lehetett az Öreghegyen az összes domb földvár, hiszen közöt­tük igen mély, természetes eredetű szakadékok, horhosok találhatók.

Az általunk földvárnak tekintett öreg hegyi dom b a falu K-i része felett, a Holt-Duna Ny-i partján emelkedő löszfennsíkon található. A kb. 120 x 200 m alapterületű (2,4 ha) erődített terü­letet D felől, a hegy folytatásától árok választja el. É felől is lehetett árok, de itt már szinte teljesen elszántották. Az egész terület szőlő, gyümölcsös. A teraszozással erősen megváltoztatták a hegy eredeti formáját és az erődítés jellegét is. A Duna felőli oldalon nem dönthető el, hogy a jelenlegi perem azonos-e az egykori, a bronzkorban létezett peremm el. Itt több újkori terasz is látható. A Ny-i oldalon viszont szépen látszik az árok: a vár felől meredeken szakad le az oldal, az ellenkező oldalon viszont a szántás miatt többé-kevésbé ellaposodik. Az É-i árok indulása - távolabbról - jól megfigyelhető. A szántott részeken, a szőlők között igen sok a cserép (bronzkori, késő bronzkori, késő kelta), állatcsont. Az É-i ároknál Keresztes Mihály bátai lakos kőbaltát, orsógombokat és két agyaggúlát talált.

Korhatározás

A lelőhely korszakba sorolásánál megoszlanak a vélemények. Mint már láttuk, Patek Erzsébet az urnamezős kultúra dél-dunántúli csoportjába sorolja. Ismerteti a különböző lelettípusokat is. Kőszegi Frigyes a preszkíta korba sorolja a földvárat. Az urnamezős leleteken kívül igen sok a kel­ta edénytöredék is. Szabó Miklós a lelőhelyet a kelta oppidumok között szerepelteti. Petres Éva Bátával kapcsolatban megemlíti, hogy korábbi földvárnak látszik fontos kelta leletekkel. A földvár keltezésének alátámasztására a szerzők olyan leleteket használnak fel, amelyeknek kö­zelebbi lelőhelyét nem ismerjük, vagy biztosan nem a földvárból származnak, így a földvár keltezésére nem használhatók fel. A földvárban gyűjtött leletek vagy elkallódtak vagy kevésbé jelleg­zetesek. Mindazonáltal Csalog József „hallstatti” leletei megengedik azt a feltevést, hogy valóban a késő bronzkori urnamezős kultúra népe hozta létre a földvárat, amelyet a késő kelta korban is használtak.

Forrás: MIKLÓS ZSUZSA - TOLNA MEGYE VÁRAI - Históriaantik Könyvesház Kiadó - Budapest, 2007