Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Lengyeltóti - Szent Jakab-templom

TÓTI. (Lengyeltóti) (plébánia és oltár) 

Méretek: 19x10,6 m, hajó hossza: 10 m, amelyhez 3 m hosszan csatlakozott a Ny-i toronypár, falvastagság: 1. per: 95 cm, 2. per: 77 cm. (63., 64. ábra) 

Az almádi Szűz Mária-monostor összeírásában 1116-21 között szerepel első ízben a település.33'2 Tóti királyi birtok volt az egykori hadiút mentén, és a 10-11. században betelepített délszláv katonákról nevezték el. 1251-ben, a pannonhalmi monostor és a veszprémi káptalan közti tized- perben decimarum vilié Orda etTóti alakban fordul elő.33'3 A 15. században a Lengyeli család birtokolta.33'4 Az eredetileg esetleg monostornak épített templom az 1332-7-i ti- zedjegyzékben még nem szerepel, 1426-ban azonban egymás után két plébánosát (Mihályt és Pétert) is említik a források.33'5 1494. március 15-én a plébániatemplomban lévő Szűz Mária-oltár igazgatója Johannes de Tóti perpetuus capellanus volt.33'6 Az 1702. évi egyházlátogatás alkalmával templomának titulusa Szt. Jakab - ekkor még emlékeztek a középkori plébániára.33'7 A História Domus 1749-i bejegyzése alapján is a templom védőszentje „emberemlékezetet 

meghaladó idő óta id. Szent Jakab apostol". Az I. katonai felmérés idején a falun kívül, egy út mellett még állt régi temploma, amely dűlő később a Szentegyházi nevet kapta.33'8 A r. k. templomot Gróf Zichy N. János 1882-ben meg- nagyobbíttatta.33'9 

Az 1991-ben megkezdett kutatás során Lukács Zsuzsa és L. Berkhard Lilla érdekes megfigyeléseket végeztek az épülettel kapcsolatban. A 12. század második felében épült templom a buzsáki Fehér-kápolnával építészettörténeti hasonlóságot mutat, oly mértékben, hogy egy közös építőműhely gondolata is felvetődött (fűrészfogas főpárkány, lizénás tagolás). A Szent Jakab-templom hajóját négyzetes térrel építették meg (9x9 m-es belső méret), melyhez K felől, diadalívvel elválasztva, három boltozott szentély csatlakozott. A téglatemplom szentélyét farkasfog-fűrészfog variációjú főpárkány zárta le, amely a mellékszentélyeken, illetve a hajó egészén végigfutott. A főszentély vízszintes lábazatához ívesen csatlakozó lizénák fenn egyes és kettős konzolra ültetett félkörívekkel kapcsolódnak egymáshoz. Az egyes ívekben rézsűs, félköríves ablakokat helyeztek el, amelyek közül a K-i ablakot épségben találták, belső síkjában fűrészfogmotívummal díszített keretezéssel. A mellékszentélyeken csaka sarkokat keretezte lizéna, K-i oldalukat hasonló ablak tagolta. Az elrendezés háromhajós, bazilikális alaprajzra utal. A templomhajó sarkait is lizénák hangsúlyozták, csak a Ny-i homlokzat É-i oldalán találtak egy eredetileg befalazott ikerablakot. A főszentély járószintje 51 cm-rel magasodott a hajó fölé, és középpontjában téglaoltár állt. Pasztofórium a D-i oldalon és a mellékszentélyekben volt. A hajó belsejét egyedülálló ülőfülkesor tagolta; az É-i és D-i fal mellett 9-9 db valószínűsíthető, ezekből egyet-egyet a mellékszentélyekben, egyet-egyet a Ny-i falon észleltek. A 19. századi É-i bővítés során ezen az oldalon a falfülkék három kivételével elpusztultak. Az 1. periódusú terrazzo járószintet 43 cm-re találták a fülkék aljától. Az ásató karzatot is feltételez, melynek tartópilléreit is feltárták. A templom szentélystruktúrája alapján esetleg felvetődhet háromhajós volta is, ugyanis a későbbi barokk kripta építésekor a többi pillért kitermelhették. Egy tervmódosítás során az épülethez hozzácsatlakozott a Ny-i toronypár. A két torony közti előcsarnokból nyílhatott a hajdani díszes bejárat. Az É-i torony alapozásában 12. századi sírkövet találtak. 

A 2. periódus a templom 13. századi megrongálásához köthető. A D-i oldalon, a Ny-i homlokzaton, illetve az É-i mellékszentélyben keletkezett károkat gyengébb kvalitású építőmesterek állították helyre (pl. az É-i mellékszentély fűrészfogas díszítése már elmaradt). Az újonnan felhúzott falakat vékonyabbra falazták. A D-i hajófalon 3, az eredeti főpárkánynál magasabban lévő rézsűs, félköríves záródású ablakot építettek. A hajó járószintjét téglával burkolták. Ekkor építették az 1749-ben romosnak mondott sekrestyét, esetleg osszáriumot is. 

Forrás: M. Aradi Csilla: Somogy megye Árpád-kori és középkori egyházszervezetének rekonstrukciója. Somogy megye középkori templomainak adattára (Kaposvár, 2016)