Utolsó frissítés: 2025.06.04.
Monostor - ciszterci apátság
Borsmonostor (Klostermarienberg), egykoron Sopron vármegyei község, napjainkban Répcekethely településrésze Burgenland Felsőpulyai járásban, Kőszeg városától közúton mintegy 10 km-ra északra, a Répce (Rabnicz) folyó mentén fekszik.
Magyar nevét egykori alapítójáról a Miskolc nembéli Domonkos bán fiáról Bors ispánról kapta. 1190 körül Domonkos bán szentföldi zarándoklásának megváltásaként, Sopron vármegyében 8 prédiumot, 300 márkát, 100 ökröt, 50 tehenet, 1000 birkát és 10 szolgaházat adományozott a heiligenkreuzi cisztercieknek, hogy az általa megjelölt helyen, Babanduri faluban monostort emeljenek.
Domonkos bán korán bekövetkezett halálát követően, a kegyúri jogok fiára, Bors ispán kezére szálltak, aki hosszú ideig gyakorolta is őket. 1197-ben kezdődött meg a szerzezesi élet a kolostor falai között, amelynek templomát a rend előírásainak megfelelően Szűz Mária tiszteletére szentelték. Imre és II. András királyok is kiváltságokat adtak az monostornak. Birtokai zöme egy tömbben a monostor északi szomszédságában feküdtek.
Egy 1206-ban keltezett pápai leirat szerint, a monostort bizonyos koronczói lakosok a Győr-egyházmegyéből kirabolták, a rendtagokat pedig véresre verték. Ezért az katolikus egyházfő döntése értelmében, ezt követően a monostor pápai oltalom alá került. Az épületegyüttes első megújítására 1240-ben került sor.
A monostort alig két évre rá, 1242-ben a tatárok dúlták fel, de a tatárjárás elmúltával újjáépült. Bors ispán halálának évéről a források nem nyilatkoznak, de annyi kétségtelen, hogy 1243-ban már nincs az élők sorában. Fiú örökös nélkül elhunyt főnemes birtokai IV. Béla király kezére kerültek. A borsmonostori kolostor kegyúri jogát IV. Béla egyik kedves emberének, Lőrinc soproni gróf és főasztalnok mesternek adta 1268-ban.
V. László trónra lépése után 1275-ben, viszont a király Lőrinc gróf kezéből kiveszi a kegyúri jogokat és az Aba nemzetségből származó Péter fiának, Lőrinc mesternek adja. Azonban a király éles szeme csakhamar észrevette, hogy a mester nem a legegyenesebb utakon jutott a kegyúri joghoz, így Borsmonostor kegyurasága újból gazdát cserélt. Két testvérre, Rosd Demeter grófra, valamint Mihály nyitrai grófra, a korábban említett Lőrinc soproni gróf unokáira szállt 1289-ben. Ők voltak egyben Borsmonostor utolsó kegyurai az Árpád-korban.
Borsmonostort 1270-ben V. István, majd 1317-ben Károly Róbert is több kiváltságban részesítette. A középkorban jelentős zarándokhely lett. Ismertségére és hírére jó példa, hogy Nagy Lajos király felesége, Erzsébet királyné 1380-ban megtiltotta, hogy „a csodákkal tündöklő szentek ereklyéi látogatására Mária hegyére sereglő” néptől vámot szedjenek.
A monostor 1440-1445 között, közelebbről nem ismert okok miatt feltehetően ismételten elpusztult, melyet ezt követően ismét újjáépítettek. I. Ulászló 1441-ben Pálóczi Simonnak és Guti Országh Mihálynak adta. Az oszmán hadak nyugati előretörésével egyre erősődőtt a török veszély. Vélhetően ennek köszönhetően a kolostort meg is erődíthették. A török a monostort először 1529-ben dúlták fel.
A település és a monostor elpusztulása, Kőszeg 1532-es ostromának kapcsán, az év augusztusára tehető, mikor a törökök a kőszegi táborból Borsmonostorra törtek. A kőszegi diadalt követően Kőszeg városával Jurisichra szállt Borsmonostor is. Borsmonostor ezt követően évtizedekig lakatlan maradt. 1544-ben Jurisich halála után a király Borsmonostort visszaadta eredeti rendeltetésének. Azonban a kolostor helyreállítására tett kísérletek kudarcot vallottak. Az utolsó életben maradt szerzetest bízták meg az újjáépítéssel, de sem az ő, sem pedig az új apát 1555-ös megválasztása nem változtatott ezen a helyzeten. Borsmonostor tovább pusztult, romjait pedig kőfejtőként használták.
1568-ban a Nádasdy család birtokába került. III. Nádasdy Ferencet a Wesselényi-féle mozgalomban való részvétele miatt 1671-ben fej-és jószágvesztésre ítélte Lipót császár. Az épületegyüttes először a császári udvarhoz, majd 1680-ban több Nádasdy birtokelemmel Esterházy Pál gróf és birodalmi herceg kezébe került. Esterházy Borsmonostort a lilienfeldi apátság újratelepítésre és újjáépítésre adományozta.
Ezt követően épült fel a ma is látható barokk komplexum a középkori kolostor kerengője és a korábbi kolostor északi és keleti szárnyának egyes részei fölé. Az építkezés során a plébániatemplom elődjét, az úgynevezett Szent György-kápolnát beépítették a kolostor keleti szárnyába. A vérzivataros időknek köszönhetően, az új kolostor a kor igényeinek megfelelő erődítést is kapott. Ennek nyomát napjainkra már csak az északkeleti épület keleti homlokzatán látható lőrés, illetve a keleti oldalon húzódó árok mutatja. Szintén ezt igazolja Justus van Nypoort rézmetszete, amely bár vélhetően túlzó, de mindenképp erődítettséggel ábrázolja a helyszínt.
Az új kolostortemplom építése 1741-42 között történt meg és jelentős átalakítást hozott a kolostor épületében is. A kerengő alaprajza az északi szárnyban és a keleti szárny felében megmaradt, míg a déli és nyugati kerengőszárnyak lebontásra kerültek.
A kolostor kutatástörténete:
A korábbiai irodalmi források arról beszélnek, hogy a kolostor a falu déli része fölé lankásan emelkedő dombcsoport, egy minden oldalról szabadon kimagasló 307 méteres kúpján állott, egyszerű, de nagy méretű templomával. Ezen a magaslaton napjainkban a 18. században épített kápolna áll. Ezt kutatások nem támasztották alá.
Az új tűzoltóság 1996-os építése kapcsán, a kolostor környezetét 1992 és 1995 között átfogó régészeti vizsgálatnak vetették alá. Ekkor sikerült igazoltan tisztázni a román stílusú kolostortemplomot. A 12. században emelt cisztercita kolostor temploma, az elvégzett feltárások szerint háromhajós, kereszthajós épület volt, egyenes szentélyzáródással. Alapterülete mintegy 40 méter hosszú és 20 méter széles volt. A területen emellett jelentős, több mint ezer temetkezést dokumentáltak. Többek közt középkori szerzetesek sírjai is, akiket a kolostor pusztulása után temettek el a helyszínen. A feltárás befejezése után az apátsági templom megmaradt román stílusú falainak egy részét üvegtetővel védték, így mutatva be a látogatók számára. A helyszínen elhelyezett információs tábla tájékoztatást nyújt a középkori kolostor építéstörténetéről.
Keserű László - 2025
Források:
Fránek Dömötör: Borsmonostori apátság az Árpádok korában - Eger, 1910
Kovács Ignácz: A borsmonostori apátság története. Sopron, 1910
Ferenczi László: Kolostorok Sopronban és Sopron környékén, S.Sz. 2010-2.
Zelfel, Hans Peter: 800 Jahre Zisterzienser im pannonischen Raum - Klostermarienberg 1996
Dehio Burgenland 1976. Klostermarienberg, Ehemaliges Kloster Sta. Maria ad montem, S. 154.
Juhász László: Burgenland - történelmi útikalauz, 1982
Land Burgenland: https://www.burgenland.at - Klostermarienberg
Tájékoztató tábla a helyszínen és terepbejárási feljegyzések 2022-2025 www.varak.hu
