Utolsó frissítés: 2025.06.20.
Somló-hegy felső platója, Petőfi-kilátó
A 438 m magas Somló-hegy bazaltoszlopokkal keretezett, természettől is védett, nehezen megközelíthető csaknem szabályos kerek platóján egy mintegy 500 x 700 m nagyságú területen őskori település felszíni telepnyomai láthatók. A füves felszínen számos késő bronzkori kerámiatöredék és állatcsont hever, annak ellenére, hogy a területet soha nem művelték. A legintenzívebb felszíni telepnyomok az MRT 3. kötetéhez kapcsolódó terepbejárások idején a hegycsúcson álló Petőfi-kilátó közelében művelt konyhakertben voltak megfigyelhetők. A természettől tökéletesen megvédett késő bronzkori település az urnamezős kultúra idején állt fenn, geográfiai helyzetéből következően nem kellett sáncokkal körülvenni. Az MRT szerzői szerint a mai Petőfi-kilátó helyén egy római őrtorony állhatott, mert a kilátó alatti konyhakertben több római kori edénytöredék és kopott bronzérem is előkerült.
Hivatkozás módja: Magyar Nemzeti Múzeum Régészeti Adatbázis, https://archeodatabase.hnm.hu/hu/node/70162, 2025. június 13.
Földbe rejtett múlt: 900 ősi tárgy a Somló-hegy mélyéből
A Somló-hegy évszázadok óta borvidékként ismert, de most más miatt kerül a figyelem középpontjába: több mint 900, részben 3400 éves fémtárgy került elő a föld mélyéből. A modern technológia segítségével feltárt leletek új fejezetet nyitnak Közép-Európa régészetében, és különleges betekintést adnak egy máig ismeretlen bronzkori társadalom világába.
A Veszprém megyei Somló-hegy 431 méteres magasságával vulkanikus őrszemként emelkedik a táj fölé. Az utóbbi idők egyik legjelentősebb közép-európai régészeti felfedezése itt történt. A Magyar Nemzeti Múzeum Országos Régészeti Intézete 2023 és 2025 között végzett kutatásai során eddig hat, rituálisan elásott fémtárgyegyüttest tártak fel - adták hírül az Antiquity régészeti folyóirat.
A kutatás során korszerű technológiákat – légi lézerszkennelést (LiDAR), mágneses felmérést, radiokarbon-analízist és CT-vizsgálatot – alkalmaztak. Az ásatásokat több száz órányi terepmunka és fémdetektoros vizsgálat előzte meg, kiegészítve talaj- és üledékelemzéssel. Ennek eredményeként több mint 900 bronzkori és vaskori fémtárgy – köztük ékszerek, szerszámok, fegyverek és öntödékből származó darabok – került elő.
Öt lelőhely a késő bronzkorból (i. e. 1450–800), egy pedig a korai vaskorból (i. e. 800–450) származik. A legkorábbi darabok a Reinecke C periódushoz (i. e. 1400–1300), a leggazdagabb leletek a hallstatti B1–B2 korszakhoz (i. e. 1080–900) köthetők. Ez a kor ritkán feltárt a térségben, és a Somlón előkerült, teljes kontextusban maradt tárgyak páratlan lehetőséget kínálnak a korszak vizsgálatára.
A leletanyag sokszínűsége lenyűgöző: brossok, díszkorongok, lándzsafejek, borostyángyöngyök, vaddisznó- és házisertésfogak, szövet- és bőrmaradványok kerültek elő. Az egyik legértékesebb darab az alpesi stílusú lándzsahegy, amely a Nyugat-Európával való kulturális kapcsolatok bizonyítéka lehet.
A tárgyak többsége szándékosan töredékes, vagyis áldozati felajánlás, és néhányat kerámiaedényekbe helyezve találtak meg. Két edényt teljes egészében kiemeltek és tomográffal megvizsgáltak, így sikerült rekonstruálni az elhelyezés pontos mintázatát. A gondos elrendezés és a szimbolikus jelentőségű tárgyak megerősítik a rituális gyakorlat hipotézisét.
A legtöbb tárgy a hegy délkeleti oldalán koncentrálódik, ahol a régészek kohászati tevékenység nyomait – öntőcseppeket, félkész tárgyakat és szerszámtöredékeket – is azonosították. A leletek mellett köles- és lencsemagok is előkerültek, amelyek alapján a kutatók a kézművességgel kombinált mezőgazdasági életmódra következtetnek.
A tárgyak összetettsége és technikai kidolgozottsága fejlett, hierarchikus társadalom képét vetíti elénk. Bár sírok, lakóházak vagy írásos emlékek nincsenek, a központosított erőforrás-ellenőrzés és a szakrális helyszínek kijelölése alapján jól szervezett közösségről lehet szó.
A Somló-hegy esete különleges abból a szempontból is, hogy a rituális „kincsek” modern módszerekkel, eredeti helyükön vizsgálhatók. A neutron tomográfia például a lándzsahegy szerkezeti hibáit tárta fel a tárgy megbontása nélkül, így a bronzkori ötvöstechnikák is rekonstruálhatók.
Az úgynevezett „V. lelethalomból” származó állatcsontokat radiokarbonos vizsgálat alá vetik, ami új, abszolút időrendi támpontokat adhat a bronzkor és a vaskor közötti átmenethez – egy olyan történelmi periódushoz, amelyet még mindig homály fed.
A kutatások tovább folytatódnak. A következő évek célja annak feltárása, hogy a fémlelőhelyek lakott területekhez vagy távoli, rituális zónákhoz kapcsolódnak-e. Ha igazolódik a szakrális funkció, a Somló-hegy a bronzkori spirituális gyakorlatok egyik legfontosabb európai kutatási helyszínévé válhat.
A Somló-hegy ma is őrzi múltja titkait. Szőlővel borított lejtői alatt az egykor virágzó, tehetséges és rituálékban gazdag társadalom nyomai pihennek. A modern technológiának köszönhetően ezek a hangok most először hallatszanak ki a földből – több mint háromezer év elteltével.
Forrás: https://m.mult-kor.hu/foldbe-rejtett-mult-900-osi-targy-a-somlo-hegy-melyebol-20250505
