Utolsó frissítés: 2025.12.12.
A nagyvázsonyi pálos kolostor
A nagyvázsonyi pálos kolostorral kapcsolatban abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy történetére nézve elegendő írásos forrással rendelkezünk, legalábbis, ami létrejöttének és pusztulásának körülményeit illeti.
A kolostor alapítólevele 1483. június elsején kelt. Az alapítók, Kinizsi Pál és apósa, Magyar Balázs Báthori István országbíró jelenlétében saját maguk és szüleik lelki üdvösségéért a vázsonyi vár területén Szent Mihály arkangyal tiszteletére kolostort alapítottak a pálosoknak.
A Szent Mihály-titulus talán Kinizsi és hadvezértársa, Magyar hivatására utal. A kolostor alapításával szoktak kapcsolatba hozni egy 1482. február 21-én kelt oklevelet is. Kinizsi ebben hétéves búcsút kér a pápától Szent János evangélista, Szent Pál fordulása és Szent Mihály napjára, a vázsonykői vár közelében egy barlangban - „in quodam antro" - található Szent Mihály plébániatemplom részére. Békefi az egyház parochiális jelzőjét tollhibának tartja, és Érivel együtt egyértelműen a kolostorra vonatkoztatják az oklevelet. Annyi bizonyos, hogy a vázsonyi plébániatemplom a középkorban Mindenszentek tiszteletére volt felszentelve, így nem hozható vele kapcsolatba az oklevél, és nemigen képzelhető el, hogy Vázsonynak ekkor két plébániatemploma lett volna. A vázsonyi vár közelében viszont a kolostoron kívül nem tudunk több templomról, főleg nem barlangban. Mindebből persze nem feltétlenül kell arra következtetnünk, hogy a búcsúkérő oklevél a kolostorra vonatkozik. korábban már állt egy templom, amire okleveles és régészeti adatok is utalnak. A templom létéről egy 1489-es határjárást leíró oklevélből tudunk. Az oklevél megemlíti, hogy a leányfalusiak régebben egy halotthordónak nevezett úton vitték a halottaikat a templomhoz, amely a kolostor helyén állt.
Az alapítással kapcsolatban meg kell még említeni azt, hogy a tálodi Szent Erzsébet pálos kolostort - mely 2-3 km-re van Nagyvázsonytól -, miután a pálosok elhagyták, 1480 előtt a Gyulaffy család ferences szerzetesekkel telepítette újra. Elképzelhető, hogy a tálodi pálos szerzetesek közül került ki a nagyvázsonyi kolostor lakóinak egy része, s emiatt hagyták el korábbi kolostorukat. Az alapítás után a kolostorról leginkább adománylevelekből értesülünk, melyekből kitűnik, hogy a vázsonyi pálos kolostor gazdag egyház volt; birtokokkal és egyéb adományokkal folyamatosan ellátták. A kolostornak voltak birtokai Vázsonyban, Agyaglikon, Chepelen, Dobronon, Karakón, Kisszőlőn, Lehérten, Myrathon, ill. szőlővel bírtak Szent Györgyön és Herenden. Rendelkeztek a Tarczal folyó vámjával is, és 1519-ben 100 Ft-ot kaptak Chepeli Simontól. Az alapító kegyurat, Kinizsi Pált 1494. november 20-i halála után a kolostor templomában temették el, majd ide temetik feleségének, Magyar Benignának második férjét, Horváth Márkot is.
A mohácsi vész után a kolostor a helybeli nemesek zaklatásainak volt kitéve. I. Ferdinánd 1528. szeptember 7-én kiadott oklevelében utasítja Kocziáner Jánost és más kapitányokat, hogy csapataik a vázsonyi szerzeteseknek és a kolostor birtokain élő jobbágyoknak ne okozzanak károkat, mivel csak kevés javakkal rendelkeznek, és arra szükségük van. Ugyanő 1548. augusztus 22-i oklevelében meghagyja Salm Miklós pozsonyi főispánnak és Paksy János veszprémi várkapitánynak, hogy a vázsonyi pálosokat és javaikat védjék meg minden támadó, különösen devecseri Choron András és Péter, vázsonykői Horváth Gáspár, Kolos János és Török János pápai tiszttartói ellen. Egy keltezetlen jegyzék pedig beszámol arról, hogy Bolday László, Horváth Gáspár és más urak milyen károkat okoztak a vázsonyi, a tálodi és a porvai kolostoroknak, azok kifosztásakor.
A kolostor pusztulásáról későbbi vallomásokból értesülünk. Amikor a pálosok a 17. század elején a nagyvázsonyi kolostor birtokaiért pereskednek a Horváth családdal, egy 1613-as tanúvallomásban Bakos Farkas kiskomáromi kapitány egyik jobbágya azt vallja, hogy „... az baratok az szenth mihálj Clastromban laktak, aztán, Besprimit az Török megvette, ugy pusztult el, es az urak rea jöttek es porral haniattatak fel az Clastromot, az malom is ugy pusztult el... "
Veszprémet a török 1552. június 1-én foglalta el, tehát a kolostor pusztulásának valamikor ez után kellett bekövetkeznie. Bár Eri hivatkozik Miksa főherceg 1552. június 20-án kelt levelére, melyben szerinte az épületek pusztulását említik, az okiratból ez nem derül ki egyértelműen, s a szövegkörnyezet inkább csak hatalmaskodásra, fosztogatásra utal. Az 1613-as tanúvallomásokból azt is megtudhatjuk „...hogy Fejervar vételekor az Baratok kifutottak az Clastrombul... " 1543-ban tehát a szerzetesek egyszer már elhagyták a kolostort. A rendház azonban ekkor még nem vált lakatlanná, hisz 1549- ben Gergely generális perjel innen keltezi oklevelét. A kolostor vezetői közül csak Barnabás, Bálint és Pál neveit ismerjük. A pusztulás után a kolostorról már nincs szó. Az írott források tárgyát a továbbiakban az a vita képezi, mely a pálosok és a Horváthok, ill. 1649-től a Zichyek közt folyik az egykori vázsonyi kolostor birtokaiért. Zichy István 1651-ben ugyan bérbe vette a pápai konventtől a vázsonyi kolostor birtokait, de a család nem fizette pontosan a megállapított pénzt, s ebből még a 18. század közepén is voltak bonyodalmak. 1723-ban Zichy Imre a pápai pálosokhoz írt levelében még felemlegeti, hogy Kinizsi Vázsonyban alapított kolostort, s a pálosoknak ezért ott kéne lakniuk, amit ő szívesen is látna, ez azonban inkább csak egy érv a pálosok ellen a velük folytatott hosszas vitában, mintsem az alapítás újjáélesztésének komoly szándéka.
A kolostor építéstörténetére vonatkozóan sokkal kevesebb konkrét írásos adatunk van. Az 1483-as alapítólevél szerint „construi et edificari facere vellent ac in dies edificari procurarent". A következő mondat pedig a kolostort épülőfélben levőként - „opus inceptum" - említi.
Az alapításkor tehát az építkezés már folyamatban volt. Hogy pontosan mikor kezdődött, nem lehet tudni, korábban, mint az alapítás előtt egy-két év, nem számolhatunk vele.
A már említett 1489-es határjáró oklevélben találunk adatot arra, hogy a kolostor építésekor a követ az attól délre fekvő Leányfalu irányába eső egyik úton hordták. Kinizsi állítólag 800 Ft-ot hagy a pálos kolostorra, építkezés céljára, amit a rendház csak 1497-ben kap meg a tálodi szerzetesek útján. A kolostor fennállása alatti esetleges építkezésről, vagy ebben az időben magukról az épületekről más írott forrás nem ismeretes.
Az 1552-es robbantásokra a már említett 17. századi tanúvallomások utalnak. A kolostor birtokaiért folyt per anyagában még szó van a kolostor romjairól. A pálosok Zichy Istvánnal kötött fent említett 1651-es szerződésében a rend megtiltja, hogy a romokból a köveket elhordják, ami arra utal, hogy korábban a felrobbantott kolostort kőbányának használhatták. [50] Hogy a romokat a későbbi időkben, a 18-19. században is felhasználják a környék építkezéseihez, azt Rómer - aki utal az 1651-es szerződésre is - már idézett felháborodása mutatja. Eri István írja, hogy a mencshelyi evangélikus templom 18. századi bővítésekor a kolostor köveit is felhasználták. Állítólag 1708-ban kincskeresők kutatták át a romokat, s Kinizsi, ill. Horváth Márk sírjait felásták, s kirabolták. 1773-ban Szegedy Antal 6000 Ft-ot hagy a kolostorra, hogy abból a romos épületet restaurálják. Ez akkor már azonban nehezen és nagy költségek árán ment volna csak, hisz egy 1772-es rajzon, mely a rendházat ábrázolja, a kolostorépületek már alig állnak, és a templom falai is erőteljesen le vannak romolva.
Forrás: Papp Szilárd: KUTATÁS - A NAGYVÁZSONYI PÁLOS KOLOSTOR
