Utolsó frissítés: 2025.12.09.
Alsóörs református templom
A Somlyó-hegy Balatonra tekintő déli oldalán évszázadok óta csaknem változatlan helyen húzódik meg Alsóörs község. A középkori falu helyét napjainkban a református templom, az ún. török ház, - valójában egy késő középkori kisnemesi kúria - és a falu nyugati szélén, mintegy 200 m hosszan a felszínen gyűjthető középkori kerámiatöredék jelzik. A falu a XX. század közepéig a történeti Zala vármegye legkeletebbi, a Balaton-felvidék borvidékének úgyszintén keleti szélső községe volt.
1318. február 14-én, Bálint napján Tamás tihanyi bencés apát és konventje jelentette I. Károly királynak, hogy parancsára Miklóssal, a királyi udvar tárnokával együtt kiküldték Egyed szerzetestársukat,s ezek Lőrinte fia Tamás mester - a Bánd falu melletti Essegvár ura - garázdálkodásairól megtartották a kivizsgálást. Ennek során - többek között - megállapították, hogy a veszprémi káptalan Alörs falujában a Gizella királyné veszprémi Szent Mihály-egyház alapításkori adományából e viszontagságos időre még megmaradt 7 nemesi és 35 vásárolt mansiót a saját használatára foglalta le. Jóllehet Pál mester somogyi ispán embere a falut visszaadatta vele, Tamás mégis feltörette a templomot, az ott elhelyezett értékeket elvitette, s királyi parancsra sem adatta vissza. A falu népét pedig szétkergette." Ez az 1318-as oklevél különösen fontos információkat őrzött meg. Egyrészt innét értesülünk róla, hogy a veszprémi káptalan itteni birtokait - állítólag - még Gizella királyné adományozta. Másrészt ez a legkorábbi említés Alsóörs templomáról, amelynek az építési idejét nem ismerjük.
Az alsóörsi Szűz Mária-templom 1478-ig Felsőörs filiája (leányegyháza) volt. Ebben az évben azonban Vetési Albert veszprémi püspök (1458-1486) - miután meggyőződött róla, hogy az anya- és leányegyház között, különösen rossz időben nehézkes az összeköttetés, s emiatt a betegek néha az utolsó kenet nélkül haltak meg, továbbá mert Alsóörsön csak ritkán miséztek és ezért gyakoriak voltak a nézeteltérések - önálló plébániává szervezte.
A valószínűleg a XIII. században épült - először 1318-ban említett - templom jelentős XVIII. századi átépítéssel maradt korunkra. A keletelt, egyhajós, egyenes záródású, Ny-i végén toronnyal, D-i oldalán kis bejárati előcsarnokkal ellátott teremtemplom Ny-i része őrizte meg a román kori templomot, amelynek eredetileg nem volt tornya és K-felé nyilván rövidebb volt a későbbi barokk egyháznál. Az eredeti román szentély alapfala a mai templom belsejében ásatással feltehetően megfigyelhető volna. A templom Ny-i karzata a XIII. századból származik. Egy XV. századi átépítésre mutatnak az ENy-i és DNy-i sarkok támpillérei, továbbá a gótikus ablak- és ajtókeretek, így a D-i bejárat szép keretkövei is.
A Rákóczi-szabadságharc alatt a falut templomával együtt felégették.
Rabutin csapatai felégették Alsóörs református templomát is, ezért a hazatelepülés után a reformátusok a templomot romjaiból újjáépítették. 1756-ban, amikor azt kellett bizonyítani a reformátusoknak, hogy a templomot ők építették újjá a pápisták segítsége nélkül, Kiss Ferenc református vallású 70 esztendős ember vallotta: „az Rabatin amig által takarodott ezen vármegyén, addigh vették félre magokat, de azonnal haza telepedvén, amint azelőtt volt, mivel elégette a Rabatin, födél alá vették azon templomot és új chorusokat, minthogy ezek is elégtek, csináltanak bele, folytatták az isteni szolgálatot, más újítást pedigh hogy tettének volna rajta valaha, és az pápisták abban concurráltak volna, nem tudgya, nem is hallotta". Rosos Mihály szentkirályszabadjai nemesember még a templom egyik építőjét is megnevezte: „az Rabatin elégetése után egyedül magok kölcségével, abban éppen nem concurrálván az pápisták, azon formán, amint azelőtt bírták, vették födél alá azon templomot, mégh Veszprémben lakos néhai Ács György lutranus ember zsindelezte".
Forrás: A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai Alsóörs története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 11. (Veszprém, 1996)
A templom részbeni kutatására a millennium kapcsán történő újbóli helyreállítás adott lehetőséget. Külön kutatási keret nem lévén, a feltárás és falkutatás a kivitelező által biztosított munkásokkal és időben történt.
Az ásatás során előkerült a templom középkori szentélyének falkiszedése, illetve a szentély déli falának kő alapozása. A szentély végződése a keleti templomtérben elhelyezkedő karzatfeljáró miatt pontosan nem volt meghatározható. Mivel az északi falkiszedés feltárt vége és a jelenlegi templom végződése között a távolság meglehetősen kicsi, nagy valószínűséggel felvethető, hogy a szentély egyenes záródású volt. (Ez azonban régészetileg nem igazolt.)
A jelenlegi bejárat a 18. századi átalakításkor készült. A középkori déli kapu teljes kőszerkezetét ekkor ide áthelyezték. Maga a középkori kapuhely előkerült a templom déli falának nyugati szakaszán.
A padlástérben jól kivehető volt, hogy a templomnak a jelenlegi párkányvonalnál alacsonyabb tetőszerkezete volt, a torony barokk, korai architektúrája ehhez illeszkedik. Ugyanakkor a jelenlegi tetőszerkezet is kettéoszlik a középkori hajó végződésének vonalában. A tetőszerkezet korábban síkmennyezetes volt, ennek elfűrészelt gerendái jól láthatók a tetőtérben.
A torony első karzatszintjén a középkorban maga a torony hasábja a hajótérben helyezkedett el. Erre utalnak a falelválások és a jelenleg a torony belső sarkainak támaszkodó falazat mögé befutó meszelésnyomok.
Mindez több periódusra utal. A középkori templom átépítésére a kora újkorban került sor, ekkor még megtartva a középkori szentélyt és az alacsonyabb - feltehetően ugyancsak középkori eredetű - párkányt. Ám nyugati oromzata már barokk stílusban épült meg. Ezt követően valamiért megemelték a tetőszerkezetet - magasabbá vált a párkányszint. Majd a következő periódusban kialakították a jelenlegi csarnoktemplomot, áthelyezték a déli kaput, és a templom tetőszerkezetét megtartva azt kelet felé megtoldották. A még mindig síkmennyezetes hajót egy későbbi időpontban boltozták be.
A szószék mostani nehézkes tömege 19. századi, de a kutatás során előkerült egy faragott fejezet, ami a korábbi szószék szerkezetéhez tartozhatott.
A templom oldalán található középkori festés restaurálásra került. Ez a festés szervesen illeszkedik a korábbi déli kapuhoz.
Forrás: ÖSSZEFOGLALÓ JELENTÉSEK A 2001. ÉVI HELYSZÍNI MŰEMLÉKI KUTATÁSAIRÓL (Összeállította: Juan Cabello)Alsóörs, református templom (Koppány András)
Eredetileg királyi birtok. A XIII. század közepén királyi udvarnokok, szakácsok, királynéi tárnokok és mellettük a XII. századtól a veszprémi káptalan népei lakták. A XIII. század második felében a fentiek melleit, Vázsony-nb. Mencseli Móric, a Lőrinteiek, az Ajkaiak, valószínűleg a Rátót nemzetség, a rátóti monostor, a bakonybéli apátság, a veszprémvölgyi apácák és a vásárhelyi apácák is részbirtokosok. A XIV-XV. században is sok birtokosa van, főleg a veszprémi káptalan, a Rátótnem Örsi ága, a bakonybéli és a pannonhalmi apátságok. Az alsóörsi templomot először 1318-ban említik. Ekkor még Felsőörshöz tartozik és csak 1478-ban lesz önálló plébánia az alsóörsi Szűz Mária! egyháza. — 1788-ban építették mai formájában teremtemplommá, 1807-ben, 1888-ban és 1949-ben javították.
Forrás: Koppány Tibor: A Balaton-Felvidék románkori templomai
