Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Tálodi pálos kolostor

A Nyugati Bakonyban Pula határában még ma is állnak a tálodi pálos kolostor romjai. A Vázsonyi Séd északi partján, a patakra lejtő lankás domboldalon a szántóföldekről középkori cserépanyag került elő, amelyek egy része Árpád-kori. A lelőhelyet a régészek a középkori Tálod faluval azonosították. A falu a forrásokban legkorábban 1171-ben fordul elő. Kora középkori iratainkban Thalad néven említik. Fényes Elek a Talód, nevet használja, Rómer Flóris pedig a Tálod elnevezést örökítette meg. Ezek a források egyébként sokszor pontatlanul adták meg a helyét, még Somogy megyébe is lokalizálták. Ma már bizonyos, hogy a tálodi pálos kolostor Zala megyébe esett. 1324-ben és 1373-ban Zala megyeiként tartották számon. Tálod falut - Pulával együtt, amelynek a határában a kolostor épült - a korai időktől fogva a Rátót nemzetség birtokolta. Ezen nemzetségbeli Gyulaffyak egy tagja, Keszi (Keséi v. Keszővi v. Kresevi) II. Lőrinc alapította a táladi pálos kolostort Szent Erzsébet tiszteletére, a falu melletti erdőségben. 1369-ben „Tristianus fráter generalis" kieszközölte, hogy a király átírassa a kolostor alapítólevelét.  A kolostor, illetve annak temploma az alapító nemzetség temetkezőhelye is lehetett. Az alapítás pontos idejét nem ismerjük, de valószínűleg az Árpád-korban, a 13. század végén vagy közepén hozták létre. Ami biztosan állítható, hogy 1324-ben már létezett. Első említése ugyanis 1324-ből való, amikor a Rátót nemzetség tagjai, Keszi Lőrinc fiai János és László mesterek a veszprémi káptalan jelenlétében újabb adománnyal gazdagították családi kolostorukat. Rokonaik beleegyezésével a kolostornak adták táladi birtokukat azzal a feltétellel, hogy 86 évig még ők használják. 

A táladi kolostor Idegsyt néven 1263-ban már biztosan létezett, s csak a későbbi források említik Tálod néven. A Documenta artis Paulinorom  azonban külön beszél a két kolostorról, és külön-külön említi őket Fehérváry Rudolf és Guzsik Tamás pálos kolostorokat összefoglaló jegyzéke is. Az azonosságot támasztja alá a közös titulus mellett az is, hogy míg a tálodi kolostorról a középkor folyamán van egy-két adatunk: tudjuk például, hogy 1480 előtt elnéptelenedett, s a szerzetesek valószínűleg a nem messze fekvő vázsonyi kolostorba költöztek át, és helyükre ferencesrendi szerzetesek jöttek, addig Idegsytről az 1263-as említésen kívül - ahogy Hervay is írta - hallgatnak a források. 

A táladi kolostor korai, Árpád-kori története - részben az okleveles emlékanyag hiánya miatt - szinte teljesen ismeretlen számunkra, és a későbbi (15-16. századi) életéről is alig tudunk valamit. Más adatunk nincs, mint a ferencesrendi szerzetesek feljegyzéseiben szereplő névsorok, amelyekből megállapítható, hogy a ferencesek 1480-ban már itt voltak, s 1535-ben még 15 ferences tartózkodott itt. A kolostort 1552-ben a török harcok idején több kolostorral együtt - felrobbantották. Azóta nem épült újra. 

Forrás: Cselenkó Borbála: Szerzetesrendek az Árpád-kori Zala megyében (Zalai Kismonográfiák 9., Zalaegerszeg, 2006) - V. Pálos kolostorok az Árpád-kori Zala megyében - 1. A tálodi pálos kolostor