Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Sóly református templom

Sóly Veszprémtől 12 km-re keletre, a Séd völgyében fekszik. A református templom a völgy síkján, a Séd jobb partján áll. 

A sólyi templommal összefüggésbe hozható legkorábbi írott forrás a veszprémi püspökség alapítólevelének 1257-es átírásában található, mely szerint az oklevél kiadására 1009-ben Sool birtokon Szent István vértanú kápolnájánál került sor. Sóly, más néven Betereg birtok, elsőként a veszprémi káptalan birtokainak összeírásában tűnik fel (Betereg, quod aliter Soyl nominatur). A Betreg faluban álló, üresedésben levő királyi kápolnát (icapellam nostram vacantem in villa Betreg) II. András király 1221-ben a veszprémi káptalannak adja. Betereg faluban királyi udvarnokokat említenek 1272-ben. A templomról a későbbiekben nem ismerünk a középkorban írott forrást. 1353-ban a Himfi család sólyi birtokrészét említik. 

Sóly 1000 éves temploma jellegzetes Árpád-kori templom, ún. egyhajós, egyenes-záródású épület. A templom 5x9,5 m belméretű hajóból, 4,3x4 m belméretű, a hajó hossztengelyétől dél felé ferdén tájolt, egyenes záródású szentélyből és a hajóhoz nyugat felől csatlakozó, 1902-ben épült toronyból áll. A hajót és a szentélyt vakolatból képzett egyszerű fejezetekkel tagolt félköríves diadalív választja el egymástól. A templom síkfödémes, a szentélyben keleten és délen egy-egy, a hajón délen felül három szegmensíves ablak, a karzat alatt délen egy négyzetes ablak nyílik. A belülről befalazott, kívülről utóbb kibontott szemöldökgyámos középkori déli kapu profilálatlan, nagy kőtömbökből áll, több utólagos faragás nyomát viseli. A hajóban négy oszlopra támaszkodó, a hajó hosszának Ny-i felét elfoglaló XX. század eleji fakarzat áll. A templom nyugati és déli oldalán kőkerítéssel határolt szűk udvar található. Az udvar területén a terep fel van töltve, ennek egy részét a déli oldalon eltávolították a vízelvezetés rendezése során. formában. Török kori pusztult állapotából 1706-ban hozták rendbe az akkor már régen a reformátusok által használt templomot. 1762-ben még nem volt tornya, de az egy 1781-ben felvett iratban már szerepel. Legkésőbbi barokk átépítésének idejét talán a szószék felett egykor látható 1775-ös évszám jelezte. A díszítetlen, fehérre meszelt belsőben a diadalív északi oldalán falazott szószék felette barokk fa hangvető. Nyugati végén négy pilléren álló karzat, padjai barokk vonalú falusi asztalosmunkák. 

Első írásos említése 1009-ből származik, arról az oklevélről, melyben első királyunk, Szent István Veszprém Püspökségének falvakat és várakat adományoz. Ez az oklevél első említése Veszprém, Fejér, Pest és Zala (Kolon) megyéknek, ily módon az 1000 éves vármegyerendszernek is. 2009-ben Sólyban ünnepelték fennállásukat az 1000 éves megyék, az eseményt emlékkő idézi a templom padlózatában, a bejáratnál.

A 2009-ben befejezett belső régészeti ásatásokon előkerült nyílhegy és cserépbogrács darabok alátámasztani látszanak azt a helyi hagyományt, mely szerint a Séd völgyében, Sóly és Királyszentistván között zajlott le 997-ben a történelmi jelentőségű csata: István fejedelem legyőzte az ellene lázadó Koppány vezért, ami lehetővé tette a magyar állam és a keresztény egyház megszervezését. A győzelem emlékére István király kápolnát építtetett. A templomi ásatások alapján az is elképzelhető, hogy itt rejtették el Vajk herceget a Veszprémet felmenteni készülő seregek, és itt imádkozott az ifjú herceg Isten gondviseléséért, míg Hont, Pázmán, és Vecellin lovagok vezetésével a csata eldőlt. Ez indokolhatja, hogy István király egy akkoriban mocsaras területen - mely ma is a falu vízgyűjtő területének része - építette fel fogadalmi kápolnáját és nem valamelyik közeli domb tetején. E kápolnát a mai református templom falai foglalják magukban.

A templom értékelésében kiemelkedő szerepet játszik a főhajóban feltárt 20 gyermeksír, melyek sajátos temetésének okát és egymáshoz fűződő viszonyukat még vizsgálják a régészek. A valószínűleg kora középkori sírok, vagy az ún. „aprószentek” tiszteletének tudhatók be, vagy valamely kiváltságos család tagjai lehettek.

A reformációnak köszönhetően Európában is egyedülálló díszítő ornamentika került felfestésre a templombelső falára, az ablakok és a diadalív köré. A falfestések gyönyörűen bizonyítják, hogy református őseink nem fehér, hanem csodálatosan kifestett templomokban hallgatták az igét.

A templom kazettás mennyezetét és karzatát az Iparművészeti Múzeum őrzi, melyeket Koós Károly vásárolt meg a múzeum számára, így ma csak a szószékkorona őrzi a templomban az eredeti díszes fafestések emlékét.

Az „1000 éves sólyi templom” hazánk legrégebbi falusi műemlék temploma, a keresztény magyar állam bölcsője; mind fizikai megjelenésében, mind eszméjében egyedülálló, amit az épület jelképez.

2013 májusában Magyarország Kormánya történelmi emlékhellyé nyilvánította.

Forrás: 

https://ertektar.vpvarmegye.hu/

Rainer Pál (szerk.): A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 26. (Veszprém, 2011)RÁCZ Miklós: A sólyi református templom régészeti kutatásának eredményei (2004, 2008-2009)

Koppány Tibor: A Balaton-Felvidék románkori templomai

Koppány Tibor: A Balaton környékének műemlékei (Művészettörténet - műemlékvédelem 3 Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1993) MűemlékekI. Balatonkenesétől Tihanyig