Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Rezi - Sáncvár

Rezi falutól néhány km-re északkeletre a Zalaszántói-medence fölé emelkedő Meleghegy 427 m magas előre ugró dolomit szirtfokán találhatók a vár rommaradványai. A hegyen a vártól délre az erdővel borított területen ma is jól láthatók egy földvár maradványai. Különösen jó állapotban maradtak meg a hegygerincet délről lezáró sáncok. Az itt előkerült leletek alapján az erődítést késő bronzkorinak tartjuk. Forrás: Dr. Vándor László: Rezi vára

A leletek tanúsága szerint a Tapolca közeli meredek oldalú bazalthegy és az alattuk elterülő síkság is lakott volt bronzkorban. Ilyenek, alig 10—20 km távolságon belül, a Kis-Láz-hegy, Tátika, Haláp, Csobánc, Szentgyörgy-hegy és a Badacsony. Ezeket a hegyi telepeket elsősorban a bazalthegyekre jellemző, rendkívül meredek, sziklás oldalak védték. Esetleges mesterséges erődítésük felkutatása, amelyek csak rövid szakaszokon várhatók, még a jövő feladata. A középkori Rezivár előtti sáncvárat is ide sorolhatjuk, de itt a sáncok vonala jól követhető. Forrás: Nováki Gyula—Skerletz Iván: Várvölgy—Kis-Láz-hegy későbronzkori földvára 

A Rezi középkori várat is magába foglaló platón, a középkori vártól délre. A rezi vár kutatása során kevés őskori, urnamezős kultúrához köthető kerámia került elő. 2016. március 25-én Havasi Bálinttal, helyszíni bejárást végeztünk a Rezi vár területén és környékén az őskori földvár kiterjedésére utaló nyomokat keresve. Megállapítottuk, hogy a földvárat övező sánc déli és keleti oldala jól látszik, a nyugati oldalon már nehezebben követhető, meg-megszakad, az északi oldalon azonban a középkori vár építése és a legújabb kori funkcióval (katonai gyakorló tér)összefüggő földmunkák miatt egyelőre nehéz a sánc pontos helyének meghatározása. A sánc lepusztult, leginkább a déli oldalon látványos, ott néhol eléri a 2 m magasságot is, azonban egyes szakaszokon, főként a nyugati oldalon el is tűnik. - Farkas Zsuzsanna: Feljegyzés helyszíni szemléről - Rezi, Vár, 2016 Forrás:  Magyar Nemzeti Múzeum Régészeti Adatbázis, https://archeodatabase.hnm.hu/hu/node/15195, 2025. október 2.

A Cservár sáncát 1979-ben Dénes József járta be, a sáncokról vázlatrajzot készített.

A középkori vár kapuja előtti ároktól délkeletre, 30-35 méterre, a hagyás-fákkal benőtt tisztás peremén, jól látható a hajdani művelt te­rület határa. Ez alatt szintben 2,5 méterrel lejjebb indul az őskori sánc 1,5 méter széles terasza. A dél-délkeleti irányba haladó párkány 15 méter után kiszélese­dik, és az oldalgerincet körbeölelve a letörésénél megszakad. Majd 8 méterrel lejjebb szintén előtűnik. (A régi illemhely fabódéja 2014-ben még a sánc párkányán állt.) Innen a párkány déli irányba lefelé halad. 12 méter után, már jól látható belső ma­gassággal jobbra-balra kanyarogva a szintvonalat követve halad nagyjából déli irányba – feltételezésem szerint itt kezdődik az őskori sáncvár párkányára épült Aligvár sáncrendszere. – A sánc hegyfelőli oldalán 4-5 méterenként újkori beásá­sok nyomai figyelhetők meg. (Talán a hatvanas évek közepétől itt gyakorlatozó hegyivadász alakulat katonái által kiásott lövészteknők maradványai.) A második metsződésben, a Köves-árok völgyfőjéből feljövő gyalogút keresztezi a földhányást, majd tovább halad a tűzrakó-hely felé.

Innen a sánc tetején egyre több kő jelenik meg, és emelkedni kezd. Az előző íves kialakítások helyett több tíz méteres egyenes szakaszok figyelhetők meg. A gerinc összekeskenyedése előtt pár méterrel a sáncot északnyugat – délkeleti irányban keresztezi az erdei nyiladék, majd a sánc (látszólag) kétfelé válik. Úgy gondolom, hogy a jobbra, nyugati irányba haladó földhányás nem tartozik az őskori sánc­hoz. Mind formájában, mind kialakításában elüt attól. Ez feltehetően szintén az Aligvár erődítéseinek része.

Eddigi délnyugati irányunkat tartva a terep lejteni kezd. A sánc hegy felőli oldalán hú­zódó árka mélyebbé válik, majd kb. 15 méter után az árok megszakad. Az idáig közel egy méter magas földhányás alig 35-40 centire szelídül, és a sánc ívesen jobbra, nyugati irányban keresztezi a gerincet. Majd az újkori utat elérve, annak nyugati oldalán északnak fordulva 4-5 méteren át még látható. Ezt követően feltehetőleg a letörés szélén, az 1989-ben[4) készült erdészeti út nyomvonalán haladhatott északi irányba, majd mintegy 20 méter után elérte a korábban már említett, jobbra kiágazó Aligvár fűvel benőtt sáncát. Innentől az őskori párkány és a középkori földhányás nyomvonala mintegy 20-25 méteren át ismét egybeesett. Feltehetőleg ezért találhatott Vándor László itt későbronzkori leleteket. A kb. 1,5 méter magas földhányás 10 méter után fokozatosan alacsonyabbá válik, végül további 15-18 méter után végleg elenyészik és az őskori sánc bokrokkal, cser­tölggyel benőtt, 2-3 méter széles párkánya a gerinc nyugati oldalában nagyjából északnyugati irányban folytatódik.

A hegyoldal meredekebbé válásával már csak a földkitermelés nyoma látszik, mert a terasz lemosódott. Később ismét előtűnik és 2-4 méter szélességben, fiatal kőrisfákkal benőve halad a szintvonalat követve. Végül egy szikla bordát felülről kerülve inkább csak sejthető. Innen 45-50 méterre van a középkori vár sáncárkától délre lévő kiindulási pontunk. Talán a földtani törés mentén kialakult völgy peremén fordulhatott északkeletnek, majd a gerincet elérve a középkori talajművelés tüntethette el.

Forrás: http://www.turatars.com/