Utolsó frissítés: 2026.01.06.
Apácatorna: Urunk Mennybemenetele-templom
Apácatorna templomára vonatkozóan viszonylag kevés forrás áll rendelkezésünkre, ezek értelmezése pedig nem tekinthető teljesen pontosnak. A település név utótagja - Torna - a falu mellett folyó patakra utal, míg az előtag 19. századi tévedés eredménye, amely szerint a falu a somlóvásárhelyi apácakolostor birtoka volt. Torna falu első említése egy 1311-ben kelt adománylevélből ismert, melyben Kőszegi Miklós tárnokmester és öccse András, zalai ispán a falut Tomaj nembéli Rendesi Pál, Dénes és András szervienseknek adományozták. Ekkor a településen már állt a Szent Margitnak szentelt plébániatemplom. Korábban a Csák nemzetség ugodi ága birtokolta a falut, amit egy 1317-ben kelt oklevél bizonyít. Torna a 14. században a Rendesiek birtokában maradt, míg a Somlyói királyi várnagy tőlük el nem foglalta.
Egy 1478-ban kelt, a Garaiak birtokainak nagy részét felsoroló oklevél a falu kőből épült, kőtornyos templomát a patrocinium nélkül említi. Tornát 1479-ben Kinizsi Pál kapta királyi adományba, aki 1493-ban Essegváry György Somlyói várnagynak adományozta tovább. Az Essegváryak birtokához tartozó Döbrönte várának 1580 körül keletkezett összeírásában Torna falu Szent Katalin tiszteletére szentelt egytornyú templomát és a mellette levő plébániát említik, mindkettőt romos állapotban.
Az Essegváry birtoklás idején, 1601-ben a plébános házát, 1617-ben a plébánia puszta helyét említik. A templomról a következő híradás 1779-ből maradt ránk, melyben a templom romos állapotban, harangja kivételével teljes felszerelésétől megfosztva szerepel. Az újjáépítésre 1785-ben került sor, ekkor Urunk mennybemenetele tiszteletére szentelték fel. Az épület elbontására 1940-ben került sor. Az új templom a rákövetkező két évben (Megyer-)Meyer Attila fővárosi építészmérnök tervei szerint épült fel, felszentelésére 1942-ben került sor. A középkori templom megmaradt részét az új templom sekrestyéjébe foglalták be, amelynek belsejét ekkor kifestették.
… Összefoglalva tehát a korai apácatornai templom meglévő részleteinek elemzésére vonatkozó megállapításokat: a diadalív pillér kialakítása, tagolása, az épület arányai és formája, valamint a külső homlokzattagolás ismert részleteiből önmagában nem következik az épület késő Árpád-kori kormeghatározása. Véleményünk szerint a korábbi szakiroda- lomban szereplő építészeti párhuzamaitól való eltérései éppenséggel a 12. századi datálást sem zárják ki, ahogyan az azokkal való hasonlóságnak sincsen igazán korjelző szerepe.
A korhatározás kérdését teljesen azok a kőfaragványok sem döntik el, amelyeket Koppány Tibor közölt. A sarkantyútagos kialakítás a hazai anyagban a 13. század második negyedétől, a század közepétől gótikus építkezéseken tűnt fel leggyakrabban boltozati borda-, olykor párkány, vagy nyíláskeret profiljaként.
Forrás: Héczey-Markó Agnes —Jankovics Norbert: Apácatorna templomai
----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
A falu közepén, enyhén emelkedő dombon áll az 1941—1942-ben épített katolikus templom. Ennek északi oldalán, a sekrestyébe építve maradt meg az egykori itt álló középkori templom szentélye.
A megmaradt szentély téglából épített, kisméretű apszis, amely a hivatalos műemlékjegyzékben 12. századi emlékként szerepel.
1965 őszén Molnár István akkori tüskevári plébános kérésére megvizsgáltam és felmértem a megmaradt szentélyt. Az ekkor a helyszínen tapasztaltak, a később ahhoz gyűjtött történeti adatok és az Országos Műemléki Felügyelőség gyűjteményeiben talált rajzok és fényképek alapján a mai templom helyén álló, 1940-ben lebontott régi templom és annak középkori képe egyértelműen rekonstruálható.
Alaprajza, tömege és részletei alapján a lebontott apácatornai templom Árpád-kori, román stílusú falusi templomainak jellegzetes képviselője volt. Lebontása előtti állapotában sok barokk elemet is tartalmazott. Középkori formájához képest sok új részlet volt rajta, nemcsak a sekrestye, a nyugati karzat, az íves oromzat és a sima sávok közötti höbörcsös vakolás, hanem egyes nyílások formája is.
A templom középkori képe a 18. század végi barokk köntös ellenére jól rekonstruálható. Szt. Margit tornai egyháza ezek szerint egyhajós, íves szentélyű, kisméretű, keletéit templom volt, nyugati oldalán toronnyal, ahogy arról a fennmaradt fényképek és rajzok mellett az 1478-ból és az 1580 tájáról származó összeírások is tudósítanak. Román kori falusi templomaink legtöbbjéhez hasonlóan hajóját a déli oldalon elhelyezett három ablak világította meg, a magasabban fekvő negyedik pedig éppen az ennek nyomán feltételezhető karzatot. Szentélyének, miként másutt is, két ablaka volt, egy a keleti oldalon a templom tengelyvonalában, egy pedig a délkeleti oldalon.
Az alaprajzi rekonstrukció egyetlen bizonytalan részlete az okleveles adatokból tudott, de elhelyezkedés szempontjából ismeretlen nyugati torony. A Lux-féle felmérés és az általa készített fényképek, főleg azonban a Dunántúl nyugati részében található, hasonló kialakítású Árpád-kori falusi templomok alapján feltételezhető, hogy ez nem a templom nyugati fala előtt emelkedett önálló testként, hanem a hajó nyugati végében lévő két pilléren, a karzat felett helyezkedett el.
Forrás: Koppány Tibor - APÁCATORNA KÖZÉPKORI TEMPLOMA
