Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Bécsújhely vára

Az Ausztria és Stájerország közötti korábbi határvidék stratégiai okokból nagyrészt lakatlan volt. Leopold kezdett el itt számos települést építeni és megerősíteni, mivel nem akart könnyű prédát kínálni keleti magyar szomszédainak. Központként két régi római út kereszteződésénél alapította Bécsújhely - Wiener Neustadt városát. Az első fejedelmi palota a városfal építésével egy időben, 1193/94-ben épült. Az akkori palota valószínűleg a város északnyugati sarkában állt. Leopold VI folytatta apja munkáját. 

Az első erődítményként szolgáló fejedelmi vár valószínűleg csak II. Frigyes (1230–1246) idején épült a városfal délkeleti sarkában. Az építményt a mindössze két kilométerre elhaladó Leitha mocsarak vették körül, ami további védelmet jelentett. Azonban a bizonytalan talaj miatt cölöpökre kellett építeni. A vár déli és keleti oldalát a már meglévő városfal képezte. A város erődítményének hatalmas saroktornyát beépítették a vár védelmi rendszerébe. A déli fal mentén épült a palota. 

Amikor 1260-ban először említik a dokumentumokban, már négy saroktoronnyal rendelkezett. Itt kereste menedékét a közeledő mongolok elől IV. Béla magyar király is. 1253-ban Ottokar király lebontatta a várfalat, de a 13. század végén újjáépítették. Az 1348-as és 1356-os földrengések a vár falait összeomlasztották, és lakhatatlanná tették, így 1378-ban új építkezésbe kezdtek. Az új vár ugyanolyan formájú volt, mint elődje, de lényegesen nagyobb. A komplexum háromszárnyú volt. A negyedik oldalt csak egy magas védőfal és a kapuépület zárta le. Az építtető III. Lipót volt. A neubergi szerződés értelmében Wiener Neustadt 1379-ben ismét Stájerországhoz került, és az osztrák-stájer Habsburg-ház rezidenciája lett. IV. Lipót apja kriptakápolnáját terasszal építette át, amelyen ágyúkat lehetett elhelyezni. 

1478-ban a vár a Szent György lovagrendhez került.

Miután Mátyás király 1485-ben elfoglalta Bécset, a császár Bécsújhelyre menekült. Amikor egy évvel később a magyarok megkezdték a város ostromát, III. Frigyes már nem itt, hanem Linzben tartózkodott. Közel két év után a védők kénytelenek voltak megadni magukat. Néhány hónappal a magyar király 1490-ben bekövetkezett halála után az elfoglalt osztrák és stájer területek sikeresen lerázták a magyar uralmat. 

I. Miksa idejében a kastély ismét elvesztette állandó rezidenciaként betöltött szerepét. A keleti szárnyban remetelakot építtetett, hogy alkalmi látogatásai során vallási elmélkedéseknek adhassa át magát. 

I. Ferdinánd császár 1521-ben Wiener Neustadtba vonult vissza, miután a protestáns nemesség Bécsben akarta ráerőltetni akaratát. A vár kazamatái gyakran szolgáltak állami börtönként.

1529-ben a törököknek nem sikerült elfoglalniuk a várost és a várat. 1595-ben a vár, amely az utóbbi időben csak prominens foglyok börtöneként szolgált, ismét császári rezidenciává vált. Mielőtt beköltözött, III. Miksa főherceg alapos felújítást végeztetett. 1608-ban és 1616-ban két tűzvész súlyos károkat okozott. A tetőszerkezetek nagy része teljesen megsemmisült. A hidakat is meg kellett újítani. 1631-ben II. Ferdinánd császár a várat fiának, Leopold Wilhelm főhercegnek ajándékozta. Ő azonnal nagyobb átalakításokat rendelt el, amelyek javították a lakókomfortot. 

1683-ban a törökök lemondtak az ostromról, mivel Bécs fontosabbnak tűnt számukra, és nem akartak időt veszíteni.

II. Rákóczi Ferenc 1701-ben fogságba esett, és a róla elnevezett torony egyik szobájában tartották fogva. Egy dragonyos kapitány árulása révén azonban sikerült megszöknie. 1743-ban 1400 francia hadifoglyot kellett elszállásolni a várban. Nem sokkal később pestisjárvány tört ki, amely sok áldozatot követelt. A fertőzésveszély miatt a vár még két évig zárva maradt a túlélők távozása után. Elhanyagolttá vált és alig használták. Csak egy várkapitány és hét alkalmazott lakott benne.

Amikor 1752-ben a Theresianische Militärakademie (Tereziánus Katonai Akadémia) beköltözött a várba, a bécsi építész, Matthias Gerl, átfogó átalakításokat végzett. 1768-ban újabb súlyos földrengés történt, amely a épületet lakhatatlanná tette. A négy torony közül hármat le kellett bontani, és a most már kiszáradt várárok feletti régi fa hidakat kőhidakkal kellett helyettesíteni. Az újjáépítés során az keleti szárnyban új császári szobákat alakítottak ki. A Szent Szentség kápolna helyére a fő lépcsőház került. A katonai iskola befogadóképességét 400 tanulóra növelték, így a bécsi katonaiiskola 200 tanulóját is itt tudták elhelyezni. A Niccolo Pacassi és Josef Gerl vezette munkálatok 1777-ig tartottak. Építési hibák miatt néhány évvel később újabb károk keletkeztek, amelyeket azonban azonnal kijavítottak. A 19. században folyamatos bővítések és modernizálások történtek. 1918-ban bezárták a katonai akadémiát. 1919 és 1933 között az épületek fiúk számára szolgáló szövetségi nevelőintézetként működtek. Csak 1934-től kezdődően képeztek itt újra tiszteket. Az első parancsnok Erwin Rommel ezredes volt. Az 1944/45-ös bombázások során, amelyek Wiener Neustadtban 4000 házból csak 18-at hagytak sértetlenül, a várat is 80 bombatalálat pusztította el. Az 1945. április 3-án kitört és csaknem két hétig tartó tűzvész után gyakorlatilag minden éghető anyag elégett. Csak a külső falak maradtak állva. Csak I. Miksa császár szarkofágja maradt sértetlen. 1946 és 1958 között az épületet kissé leegyszerűsítve újjáépítették. A belső térszerkezetet azonban megváltoztatták és az iskolai működéshez igazították. Ezt követően a katonai akadémia újra megkezdte működését. A vár mindig is a fejedelem tulajdonában volt, és ma is állami tulajdonban van.