Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Buda külső-alsó városfala

Tapasztalt ember, aki már sok várost látott és tudja, hogy egy város helyrajzi viszonyainak megismeréséhez először emelkedettebb pontról kell általános áttekintést szerezni s azután kell a részletekbe ereszkedni. Buda és Pest helyrajzáról is előzőleg valamelyik szomszédos hegyről szerez általános képet. így tett Evlia Cselebi is, a nagy török utazó, aki a XVII. századi török birodalomról s Buda törökkori állapotáról is a legrészletesebb akkori leírást hagyta ránk. ... A külsővár vagy város (varos)lenn a Dunaparton és a várhegy lábánál terült el, s mind északon és délen az ottani szorosok felé, mind keleten a Duna felé fallal és bástyákkal volt megerősítve; a hévizek tájékán a falon (városfalon) kívül is állt egy-egy házcsoport. ... A várfal egyes helyeken párhuzamosan épített külső vagy belső falakkal, gátakkal is meg volt erősítve. Ilyen fokozott biztosításra az északi vonalon a Gülbaba-dombbal szemben és a déli oldalon a Gellért-, illetőleg a Napheggyel szemben volt szükség, mert ezek a magaslatok alkalmas kiindulópontok voltak Buda elleni támadások megkezdéséhez. ... A várhegy déli végén, ellenséges hadaknak a közeleső Gellért- és Naphegyen történő befészkelődése esetére, szintén kettőzött külső falak és külső udvarok szolgáltak a vár itteni szakaszának erősebb biztosítására. A főfallal párhuzamosan a Krisztinaváros felé néző várfal előtt, a Lovarda előtt, a mai királyi palota falán belül, majd a palotától dél felé, mélyen a várkertbe az itt ma is álló kis kerek bástyáig, a „Kis frengi toronyig“ (Kücsük frengi kuleszi)lenyúlva egy külső fal épült. ... A várfalnak a várhegy déli végén keresztbe húzódó része a tabáni templom felé eső lejtőn szintén fokozott védelemre szorult. Ezért annak a hatalmas, emeletes körbástyának, a Büjük frengi kuleszinek („frenk módra, európai módra épült nagy torony“) erősítésére, amely a várhegy élét a mai várkerti virágházak felett a tabáni hévizek felé lezárta, a körbástyától a mögötte levő palotákig a várfal mellett egy-egy külső fal is húzódott. ...  A Duna felőli oldalt is erősítették külső falak. A várfallal párhuzamosan itt is két külső fal húzódott, az egyik kevéssel a várfalon kívül, a másik lenn a Dunaparton. ... A Duna felőli hegyoldal, egy darabon a polgári lakosság elől elzárva, a várvédelem céljaira volt kiépítve. Ezt a Duna vizének biztosítása tette indokolttá. A vízi lejáró fontosságát felismerve, elsőnek a XVI. század végén Lala Mehmed pasa huzatott a Vízi-kaputól a folyóig egy gyenge sövényfalat, inkább csak leplező, mint védő művet, majd 1684 után, az ezévi ostrom tapasztalatai alapján, Sziavus aga ezen a vonalon szilárd kőfalat építtetett. Ez a fal a várfalnak a Vízi-kapu („Szukapuszu“)melletti pontja előtt indult ki. Először a várfal itteni púposodásával párhuzamosan ívalakot írt le, majd a mai Király-lépcsőn, lemenet balkéz felé épült két bástyát, előbb a nagyobb Altun tábiet („Arany bástyát“), lejebb a kisebb Gümüs tábiet („Ezüst bástyát“)34 elhagyva, kelet felé fordult; a lejtő alja felé ismételten megtörve, nagyjában a mai Királylépcső vonalán, a Fő-utca szélső házainál ért a Dunához. 

Forrás: Fekete Lajos: Budapest története 3. Budapest a törökkorban (Budapest, 1944)III. Helyrajz

AZ 1598-IK ÉVI OSTROM Időközben a császáriak a budai külsőváros cigányok által lakott részét, a „zinganorum civitas exterior-t“ szinte harc nélkül megszállták, s október 10-én az északi városfalat, a mai Margit-körútnak a Pálffy-tér és a Széna-tér közötti vonalán lövetnikezdték.12 A törökök a támadásra a várbeli bástyákról és a városfalakmögül tüzérségi tűzzel feleltek, s amikor Mátyás főherceg rohamot intézett a városfalellen, a rohamozókat kemény ellenállással fogadták. A francia csapatok, amelyek elsők voltak a rohamban, elvesztették tisztjeiket, elesett vezérük, Boppart, ésegyik hadnagyuk, Russel. Az utánuk nyomuló második támadó oszlop emberei, Gall és Pecz ezredei is meginogtak, de Pálffy Miklósnak idejében segítségükre küldött 600 főnyi hajdújával megerősödve, mégis áttörték a törökök első védelmi vonalát és benyomultak az alsóvárosba. Erre a törökök futva a várba vagy a hídon át Pestre igyekeztek menekülni. Vagy négyszázan beszorultak az egyik vízivárosi mohamedán templomba, velük Hüszein merasi pasa is, végsőkig ellenállva, valamennyien életüket áldozták Budamegvédéséért.13 Az alsóváros elvesztése igen megrémítette Budatörök védőit. Nemcsak anyagi veszteségük volt jelentékeny — ottveszett 40 kisebb ágyújuk és vagy 100 tevéjük —, hanem a védelem sikere iránt táplált hitük is megrendült.

...

AZ 1684-IK ÉVI OSTROM A védelem a vár falaira és a mintegy 3000 főnyi budai és pesti állandó helyőrségre támaszkodott, melyet a közeli török várak apró védőrségei és az idejében felküldött birodalmi csapatok, többi között egyiptomi janicsárok is, mintegy 10—12.000 főre erősítettek. ... Az ostrom a mai Margit körút mentén húzódó északi városfal megtámadásával kezdődött és kezdeti lanyhaság után váratlanul napokig tartó heves kézitusává mérgesedett. Hajdúk és német gyalogosok ugyanis, ismételt előretörés és visszavonulás után július 19-én a mai Pálffy-térre nyíló „Kakaskapun“ át benyomultak az alsóvárosba s olyan riadalmat keltettek az itteni védők között, hogy ezek a Bécsi-kapu felé húzódva a várban akartak menedéket keresni. Kara Mehmed ekkor megint kemény embernek bizonyult s ahogy három évvel azelőtt menekülő török csapatok előtt feltépette az esztergomi hidat, nehogy a menekülőkkel együtt az ellenség is átjöjjön az innenső partra, úgy most bezáratta a Bécsi-kaput, nehogy a menekülők nyomában az ellenség behatoljon a várba. Miután az így kiszorult török őrség, több mint ezer ember a lángokban álló külsőVízivárosban az utolsó szálig elpusztult, az ostromlók itt szilárdan megvetették lábukat.  

Forrás: Fekete Lajos: Fekete Lajos: Budapest története 3. Budapest a törökkorban (Budapest, 1944)II. Az iszlám védőgátja