Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Százd, Szent Miklós-templom

Hont vármegye 1526 előtti 203 lakott településéből 83 helység templomáról van adatunk, köztük van Százd is. 

Százd. (Százd, Sazdice, Ipolyságtól Ny-ra.) első említése Terra Zazd néven 1261-ből ismert.

Birtokosok Mohács előtt: 1261-ben honti várjobbágyoké, 1291ben a Deméndy családé, majd Luka mester (1299 e.), a Borfői család, (1312) a Noaki nemesek (1312 e.), Gyekmin királyi gyógyszerész (1330), Márk esztergomi kanonok (1342), Szerecsen Jakab (1352), Gordovai László szlavon bán (1408), a Terbegeczi (1411), Kóváry (1411), Kaladey (1411), Bérlői (1414), Fekete Erdey (1414), Pásztói (1421), Aranyi (1430) családok, Szoby János (1443), a Szécsényi (1423), Herantfalvi (1437) családok, Gathalóczy Mátyás váci püspök (1439), a Kenderesi (1474), Walt (1477), Kalonday (1477), Valkay (1489) családok, Sághy Jánosné (1492), a Kétházi (1501 e.) család és István fejérvári kanonok (1512) birtoklásáról tudunk, részben zálogjogon.

A templom keletkezését 1330 tájára teszik a kutatók, de azt megelőzően is állt már itt szakrális épület, az egyik forrás szerint a vizitációs jegyzőkönyvek már 1115-ben, 1200-ban és 1222-ben is jegyzik Százd templomépületét. 

A Szent Norbert alapította premontrei rend még a 13. század elején rendházat épített itt, a Morda hegy oldalában. A premontrei atyák valószínűleg a közeli, 1237-ben alapított ipolysági kolostorból kerültek ide, a Búr patak völgyébe. Egykori lakhelyük nyomait a 19. században elvégzett tereprendezési és templomfelújítási munkálatokkor találták meg, a mai templomtól északkeleti irányba elterülő, mintegy egyhektárnyi területen lehetett a kolostor, melynek temploma, ez a kora gótikus kis műremek figyelmet érdemel. Elsősorban azért, mert rendkívül jó állapotban megmaradtak a kora gótikára jellemző egyenes záródású szentélyen a keskeny, szinte lőrésszerű boltíves apró ablakok, a déli oldal egykori gót stílusú íves bejárata, a benti diadalív csúcsíves formája, valamint a stílusra jellemző tám- pillérek a kvadratikus alaprajzú épületrészek sarkain. De azért is, mert egy ritka jelenség nyomait őrizték meg a templom falai, mégpedig egy megkezdett, ám be nem fejezett freskó kifestését, amelyet valamikor a 14. század hetvenes éveiben kezdett el egy nagy tehetségű, egyedi vonalkezelésű és magas színvonalon dolgozó templomfestő itáliai művész. A szakemberek hajlanak arra, hogy a mester Lombardiából származik, ahol a százdihoz hasonló díszítésű falfestmények találhatók a vidék több templomában, de a festő nevét egyelőre nem sikerült azonosítani. A freskók megrendelőjének nevét azonban talán mégis meg lehetne határozni. Károly Róbert bizonyos vallon származású Gekmin vagy másképpen Gyekmen mester udvari gyógyszerészének adományozta ugyanis Százdot, a tudós férfiú később Nagy Lajost is szolgálta. Birtokutódja pedig Gekmin fiának, Lászlónak a halála után egy Szerecsen Jakab nevű férfi volt, aki előbb szintén udvari gyógyszerész volt, majd a király bizalmát élvezve elnyerte a kamarais- páni rangot, és ő az, aki arról híres, hogy rendkívüli befolyása révén Nagy Lajos uralkodásának idején a királyi pénzverde a magyar pénzverés történetében egyedülálló szerecsenfejes dénárt vert, királyi engedéllyel. Szerecsen Jakabot a források itáliai, padovai származásúként jelölik, úgyhogy a lombardiai festő iderendelése és megbízása a templom kifestésével logikus lehet. Azt sem lehet kizárni, hogy Szerecsen Jakab, a templom donátora Százdon lehet eltemetve. 

Forrás:

Bakács István: Hont vármegye Mohács előtt (Budapest, 1971)

Új Szó, 2017. december (70. évfolyam, 276-299. szám)2017-12-06 / 280. szám, szerda