Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Serényfalva (Málé), Zsidóvár

A település Ózdtól 15 kilométerre északkeletre, a Putnoki-dombság nyugati oldalán, a Keleméri-patak völgyében, Putnok városának szomszédságában fekszik. A Zsidóvár nevű hegyet Putnoktól északra, a Szörnyűvölgy közepe táján, annak keleti oldala felett, a közismert Pálma-forrással szemben emelkedő hegy déli irányba kinyúló végén találjuk. A már Serényfalva határához tartozó 349 méter tszf. magasságú meredek hegy csúcsát, egyes térképek tévesen Nagy-kőnek is jelölik, de neve egy 1883-as katonai térkép szerint eredetileg Zsidóvár volt.

A Kelemértől 3 km-re délkeletre, Serényfalvától pedig 5 km-re északkeletre emelkedő hegytetőt csak északi irányból, a nyereg felől lehet megközelíteni. Mesterséges erődítés csak a hegy északi részén van, a nyereg feletti részen. A legkülső védelmi vonal egy sáncból áll, belső árokkal, a külső oldalon nincs árok. A sánc a nyugati oldalon fokozatosan megszűnik, de az árok közel 30 méter hosszan tovább folytatódik. Ennek a védelmi vonalnak a teljes hossza 75 méter. Hátrébb még egy hegyperem jelenthetett védelmi vonalat. A hegy többi oldala felől nincs jelenleg nyoma a felszínen erődítésnek.

Az egykori telep hossza kb. 100 méter, a pedig szélessége 40-50 méter körüli. A várral először Dobosy László foglalkozott, aki egy helyi adatközlő várat sejtető elbeszélése alapján, 1967-ben sikertelenül kereste a helyét. Megtalálnia csak később Ráczi Dezső putnoki erdész útmutatása nyomán sikerült neki. Ennek alapján 1993-ban rövid ismertetést közölt róla. Az 1999-ben megjelent gömöri várakat összegző kiadványban azonban az szerepel, hogy a Dobosy által említett és szerinte mesterségesnek tekinthető árok ismételten nem volt azonosítható. A vár helyszínét 2000 őszén Szmorád Ferenc, az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóságának erdészeti szakfelügyelője azonosította, majd útmutatása mellett Pusztai Tamás régész állapította meg, hogy az őskori földvár.

A vár felmérését 2001 tavaszán Nováki Gyula végezte el, Czajlik Zoltán és Holl Balázs közreműködésével. Az erődítmény területén a felszínen kevés jellegtelen őskori cserepet találni. Az erődítést valószínűleg késő bronzkorban hozták létre. Azonban mivel a sánc melletti árok a belső oldalon helyezkedik el, amely inkább a középkori várakra jellemző, ezért felmerült az erődítés későbbi használatának lehetősége is. Az erődítés közelebbi korát és esetleges középkori felhasználását csak ásatással lehetne tisztázni.

Forrás:

NOVÁKI GYULA – SÁRKÖZY SEBESTYÉN – FELD ISTVÁN:
BORSOD-ABAÚJ-ZEMPLÉN MEGYE VÁRAI AZ ŐSKORTÓL A KURUC KORIG
Castrum Bene Egyesület – Herman Ottó Múzeum - BUDAPEST – MISKOLC, 2009