Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

BALATONMAGYARÓD - KOLON.

Kolon puszta Kiskomáromtól északra Kápolna pusztától keletre a somogyi határszélen fekszik. 1810-ban határát képezte a Principális csatorna. Az Országos Községi Törzskönyvben ma is nyilvántartják mint Balatonmogyaród külterületi lakott helyét. Forrásainkban 1203-ban szerepel először, amikor Merenye határjárásában kétszer is hivatkoznak a Kolon felé vezető útra. A XV. században és később is Szentgyörgyvár tartozéka, amelyet a Marcaliak birnak, majd Mátyás király 1479-ben a Bátoriaknak adományozott. Ez után a vár sorsában osztozik, a Bátoriak után a Nádasdyak, majd 1677-ben királyi adományból a Széchenyiek kapják, akik 1848-ig birják. 

A település 1479-ben oppidum, mezőváros: a XVI. századi dikalajstromokban possessio, falu, majd 1530-ban ismét oppidum, vámot is szednek benne. Kétségkívül nagyobb település, 1531-ben 23 lakott portája van. Földesúri gazdasági központ és ez adhatta város jellegét. 1552-ben Somogy megyéhez számít. Ekkor emlegetik Szent Miklós tiszteletére emelt egyházát, valamint plébánosát és egyházának a Fewlhyd folyón épült malmát, aaelyet az egyházközség a Bozodwyze nevű folyón álló jobbágyi malomért elcserél. 1543-ban a település már felégetett és lakatlan. 1552-bon ismét lakott, 1564-ben és később alávetett a töröknek. Az utóbbi évben a zalavári apát fegyveresei feltörték lakóinak a Rada hegyen levő pincéit. 1572-ben és 1573-ban újra puszta, a török alatt a róvók nem is merték felkeresni, 1530-ban erődítményét említik, a török hadigépekkel megostromolta. 1533-tól folyamatosan puszta - 1594-ben "oppidum desertum" többé nem is népesül be.

Kissziget-Kürtös - Zala megye helytörténeti lexikona. Kéziratos regesztagyűjtemény 13.

BALATONMAGYARÓD - KOLON.

A Felső-Koloni dűlőben 10-11. századi soros temető feltárt sírja.

Az Alsó Koloni dűlőben 10-13. századi telepobjektumok (vermek, kovácsműhely). Nagykiterjedésű késő középkori telep felszíni nyomai. Feltárt 15-16. századi melléképület. Középkori téglatemplom és temető. Kolon a ll. században várispánsági székhely. Első említése 1009. Később falu, majd 1494-ben mezőváros. Templomát 1327-ben említik először, 1570-es években erőddé alakítják. A török alatt teljesen elpusztul. Cs.Sós Á. ásatása 1970-71., Szőke B. M. - Vándor L. ásatása 1985-1992

A Balatont nyugat felől a Zalavár-balatonmagyaródi háton vezető, ősidők óta használatos úton lehetett a legkönnyebben megkerülni. Ennek az útnak az ellenőrzésére - amelynek jelentősége a 10. századtól egyre fokozódik - a mocsaras völgy szigetére épült mosaburgi erőd nem volt alkalmas. Ugyanakkor különösen nagy volt a stratégiai jelentősége a hát déli végének, ahonnan ebből a főútból a mellékutak különböző irányokba szétágaztak.

Történetírásunk úgy tartja, hogy itt, az út mellett épült fel a 10. század utolsó negyedében Kolon vára, amely a környék új központjává vált. Kolon jelentőségét fokozta, hogy Géza a Balaton déli oldalát Somogyot -jelölte ki saját családján belüli legnagyobb ellenfelének, Koppány hercegnek szállásul. A neki valójában járó Nyitra környéki hercegség (ducatus) helyett az annál sokkal jelentéktelenebb terület lett a pogány hagyományokhoz ragaszkodó Koppány kényszerlakhelye. 

A Balatontól északra és nyugatra kialakuló, a későbbi Zala előzményét képező vármegye neve székhelye után Kolon lett (125.1h.). Létezéséről 1009-ben a veszprémi püspökség határai leíró királyi oklevélből értesülünk először.

A Kis-Balaton és az alsó Zala völgy között húzódó háton egykor létezett, ma már elpusztult megyeközpontot a kutatás már az 1930-as években azonosította. Sajnos intenzív kutatásaink sem hoztak eredményt az ispáni vár megtalálásában. Az ispáni várak ebben az időszakban mindig hatalmas fa-föld szerkezetű sánccal körülvett építmények voltak. Olyanok, mint Somogy

vármegye egykori székhelyén Somogyváron, ahol ma is jól láthatók a sáncok maradványai a Szent László által alapított somogyvári apátság romjai körül. Ilyen maradványoknak azonban Kolon térségében nem találtuk a nyomait.

Feltárásaink során megtaláltuk Kolon több száz sírós, a 10. század utolsó negyedében induló temetőjét, amelynek 11. századi sírjaiból I. (Szent) István (1000-1038). I. András (1046-1060) és I. Béla (1060-1063) királyok pénzei kerültek elő. Kiemelkedő és egyedülálló lelet ebből a temetőből az az ezüst, öntött, emberfejes ábrázolású gyűrű, amelynek párhuzama eddig nem ismeretes a Kárpát-medencei leletanyagban. Bár a temető teljes feltárása megtörtént, a hozzá tartozó korai településnek csak kisebb részleteit ismerjük. A település elpusztult templomának a helyén folyt kutatás nem tudta sem az épület alaprajzát, sem az építési korszakokat tisztázni a teljesen összedúlt területen. A feltárt sírok is mind késő középkoriak voltak, így a koloni templom építésének ideje továbbra is homályban marad. Az Árpád-kori falu földházai és egyéb települési objektumai a templomtól északra és kisebb részben délre helyezkedtek el, a középkor későbbi szakaszaiban a falu a templomtól délre eső területre helyeződött át. A település déli szélén a mocsár peremén folyt feltárás során előkerült kerámiaanyag egy része a 10. századra utal, döntően azonban az Árpád-kor későbbi évszázadaiból való.

Vándor László - Honfoglalás- és Árpád-kor - A királyi hadiút mentén