Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

BÁTASZÉK–R. K. TEMPLOM  - török palánkvár

Cikádor, Szék–ciszterci apátság (1142-1420/1421); bencés apátság: 1420/1421-1478; plébániatemplom (1478–1529).

Magyarország első ciszterci apátságát 1142-ben II. Géza király alapította apja, a környékhez kötődő II. (Vak) Béla terve megvalósításaként, aki 1137-ben hívta meg az ausztriai Heiligenkreuz szerzeteseit. Birtokait és jövedelmeit II. Géza után III. István, III. Béla és III. András is gyarapította. Rangját jelzi, hogy apátjai a tatárjárás előtt többször részesültek fontos rendi és pápai megbízatásokban. A tatárjárás Cikádoron jelentős pusztítást okozott, bizonyára ennek köszönhető, hogy ezután több mint húsz évig nem hallunk az apátságról.

A szerzetesi élet az 1270-es évek elejére állt helyre, ettől kezdve 1320-ig az apátság – a ciszterciektől szokatlan módon – hiteleshelyi tevékenységet is folytatott, kevésbé jelentős jogügyletekben Tolna, Baranya és Bodrog megyében is eljárt. A tatárjárásban megsérült épületek helyreállítására csak az 1340-es években került sor Töttös István mester adományából. Az 1356-os rendi vizitáció megállapította az apátság anyagi helyzetének rendezettségét, de rámutatott a szerzetesi élet hiányosságaira, a szerzetesek száma nem érte el az előírt 12 főt. Az 1360-as évektől hanyatló ágba került az apátság: a monostor birtokait visszaszerezni igyekvő András apát öszszetűzésbe került az apátság több birtokát is bérlő Töttös Lászlóval; a vita az apáti szék betöltésében csúcsosodott ki. András letétele után a heiligenkreuzi apát végül egy bizonyos Hermannt nevezett ki apátnak 1378-ban, aki 1382-ben szerződést kötött Garai Miklós nádorral. A nádor 100 márka támogatást adott a kolostor épületeinek helyreállítására egy birtokért cserébe. Utóda, Mihály apát lezárta a peres ügyeket, az apátság helyzete megszilárdult a 15. század legelejére. A következő éveket ismét az apáti tisztség betöltése körüli vita jellemezte, míg végül 1420-ban új korszak kezdődött a szerémségi Szentgergely monostorából menekült, Újlaki Imre vezette bencések érkezésével. Imre apát konszolidálta a birtokügyeket, ami gazdasági fellendülést hozott 1457-ig, amikor tekintélyes testvére, Újlaki Miklós áthelyeztette Székről, maga pedig embereivel megszerezte az apátság feletti fennhatóságot. Mátyás uralkodása kezdetén a zágrábi püspöki szék betöltésével kapcsolódott össze az apátság sorsa. 1460-től 1478-ig kormányzója Debrentei Tamás zágrábi püspök lett. 1478-ban – bár már 1457-ben, V. László idején is felmerült a budai Szűz Mária-templommal való egyesítés gondolata, annak társaskáptalanná való alakítása végett – Mátyás király a széki apátságot egyesítette a közeli, kevesebb birtokkal rendelkező, de nagyobb presztízsű bátai apátsággal, a szerzetesrendek újjászervezését ösztönző politikájának részeként. 1535-ben – az egyesítés helynévi lenyomataként – már Bátaszék néven tűnik fel. Szerzetesei 1478-ban valószínűleg átköltöztek Bátára, a kolostor templomát pedig Szék felsővárosi részének plébániatemplomaként használták tovább a templom körül feltárt, a 15. század második felére keltezhető temetkezések alapján.295 1529-ben a törökök elfoglalták Széket, a kolostorból palánkvárat alakítottak ki, a kolostortemplomot dzsámivá alakítva használták. A minaretnek régészeti nyomai is előkerültek. A széki várnagyot már 1421-ben említik, a kolostor középkori erődített volta is felmerült.

A Bátaszékre telepített svábok 1726 és 1741 között a középkori kolostortemplom főhajójából barokk plébániatemplomot alakítottak ki. A 19. század végén ezt lebontották, a mai templomot pedig a középkori kolostorépület helyén emelték.

A cikádori ciszterci apátság templomát 1994 és 1996 között, majd 2000-ben Valter Ilona tárta fel, 2001-ben pedig maradványaiból romkertet hoztak létre a jelenlegi bátaszéki r. k. templom mellett. A templom teljes hossza 40, szélessége 19 méter, a főhajó szélessége 7,4 méter, a mellékhajók 3 méter szélesek. A templom háromhajós, öt pillérpárral tagolt, ciszterci szokás szerint egyenes záródású szentéllyel ellátott, bazilikális épület volt, nyugati oldalán bélletes kapu nyílt. A hosszház keleti és nyugati részét – a szerzetesek, illetve a konverzusok kórusa – eltérő vastagságú pillérpárok tagolták, amelyek különböző boltozati rendszereket tarthattak. Eredetileg keresztház nélkül épült, a keresztházszerűen elhelyezkedő oldalkápolnák később épültek, találkozásuk felett talán négyezeti torony is állhatott. A főszentélyben és a déli keresztházban megmaradt az oltár alapozása is. A templom alapozása kőből, felmenő falai téglából épültek, másodlagosan pedig római téglákat, illetve küszöbkő gyanánt egy római sírkövet is felhasználtak. A tatárjárás során megsérült templomot az 1350-es évektől az 1380-as évekig átépítették. Alaprajzán nem változtattak, de valószínűleg újraboltozták, mérműves ablakokkal látták el és részben figurális padlótéglákkal burkolták. A kereszthajók oltárai előtt falazott sírok kerültek elő, az északi keresztház hasonló sírjánál a fejnek külön rekeszt alakítottak ki. A kolostor épületei feltáratlanok, a mai templom alatt rejtőznek.

Forrás: K. NÉMETH ANDRÁS - A KÖZÉPKORI TOLNA MEGYE TEMPLOMAI