Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Bodajk (Kajmáti Puszta) – Varjúvár

A Bodajkot a tőle délkeletre fekvő Balinkával összekötő országút a Kajmáti-pusztánál egy széles völgy bejáratát érinti, ahol keresztezi a völgyben folyó Gaja patakot, amely a Széles árok nevű völgyben folyik tovább kelet-délkeleti irányban. A völgy bejáratának északi oldalán egy kisebb hegynyúlvány található, amelynek nagy részét egy korábbi kőbánya pusztította el.

Közvetlenül e kőbánya meredek oldala fölött a hegytetőn található a vár maradványa, amely ma már csupán egy 25-30 méter hosszúságban megmaradt árok formájában fedezhető fel. A folyamatos kőbányászat a vár feltételezhető területének nagy részét elpusztította.

A hegygerinc legészakibb pontján található árok mélysége 60-80 cm. Szélessége feltűnően nagy, kb. 2-2,5 méter, de ez valószínűleg nem az eredeti mérete, mivel csak részlegesen lehetett felmérni. A lefejtett meredek hegyoldalban ugyanakkor jól megfigyelhető az árkok metszete, ha nagyjából kör lakúnak rekonstruáljuk a várat, akkor átmérője feltehetően 40-50 méter lehetett. Ez azért valószínűsíthető, mert a terepviszonyok alapján a kőbánya ennyit vesz el a hegyoldalból.

A Varjúvár helynevet a térképek a valós helyszíntől kb. 50 méterrel délnyugatra, a Széles-árok nevű völgy északi hegyoldalában jelölik, ott ahol a 19. század közepén az akkor is Bodajkhoz tartozó, azonos nevű külterületi lakott hely létesült, amelyen napjainkra már csak egy-két ház található.

Magát a Varjúvárat a topográfiai-műemléki szakirodalom többször is említi, de pontos helyét egyik helyen sem írják le. Pesty Frigyesnél az olvasható, hogy a községtől délnyugatra a Kajmáti- pusztán található a vár, Genthon István viszont mint prehisztorikus földvárat szerepelteti.

A lokalizálásban a Szent István Király Múzeum adattárának egyik feljegyzése is segített: „A kajmáti kőbányával átszelt domb tetején felismerhető egy földvár sánca, kétszeri átmetszésben is a bányaműveletek következményében”

A vár felmérését 1997-ben Terei György végezte el. Mivel leletek a vár területéről nem kerültek elő, régészeti módszerekkel a várat nem lehet korhoz kötni. A várat ismert történeti forrás nem említi. Megemlítendő, hogy bár Pesty Frigyes véleménye szerint a várban lakott Kajmáti Ferenc, adatát azonban nem lehet hitelesnek tekinteni, inkább helyi néphagyománynak.

Az okleveles források szerint Kajmát (Kunmat, Kagymat) birtoka a Csanád nemzetség egyik ágához tartozó Kajmátiaké volt. 1275-ben Kajmáti Csépán fiai a királytól kapott Eszény földjüket elhatárolják a Szalók nembeliek földjétől. 1338-ban Péter és fiai kajmáti nemesek, a Fejér megyei tárnoki birtokrészüket eladják Tímári Farkasnak. 1421-ben Kajmát(i) birtok még a Kagmathy családé. Ebből a néhány történeti adatból elképzelhetőnek tarthatjuk, hogy a várat valamikor a tatárjárás után építették a birtokos Kajmátiak, topográfiai helyzete is ezt igazolhatja. Valószínű, hogy nem állt fenn hosszú ideig, és feltételezhető, hogy a család kihalásával funkcióját is elvesztette.

Forrás:

Magyarország Várainak Topográfiája – 3. kötet Fejér Megye – 34.-35. oldal)

A szócikket összállította: Fidrich Tibor

A Várvadász blog cikke itt érhető el:  Bodajk - Varjú vár