Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Városfal: A késő középkori városfal három kapuja közül egy sem maradt ránk és a bástyafalnak is csak töredékeit kímélte meg a történelem. Az egykori erődítmény romjaiból figyelemreméltó egy saroktorony, egy ötszögletes torony és egy bástya (Hauptpl. 13.).

Szalónaki vár: A Fejér patak völgyéből (Tauchjental) kiemelkedő magaslaton áll, közvetlenül a falu határában. A külső várárkot széles kőhíd íveli át, amelyen Nepomuki Szent János és Szűz Mária homokkőből faragott, életnagyságú szobra áll (1752). A boltíves nagykapu fölött az 1648-as évszám és Batthyány-címer látható.

A második kaput A Baumkircher- és a Stubenberg-család címere díszíti (1520). Ezen a kapun keresztül jutunk a Nagy Udvarra, amelynek déli sarkában négyszögletes, késő középkori őrtorony áll. A torony nagyobbik, alsó része a 15. században épült, míg felső, bevakolt falát a 17.században emelték. A torony mellett álló, nyeregtetős épület (18 . sz.) előteréből fedett lépcső vezet a bástyafalra. A Nagy Udvar mélyen fekvő, nyugati részén volt a vár 80 m mély ciszternája, amely időközben teljesen feltöltődött. Az udvar közepén álló gesztenyefákat Erzsébet királyné megkoronázásakor ültették.

A Fekete Udvarba vezető kapu melletti falon Andreas Baumkircher nagyalakú (318x74 cm) emléktáblája látható, a Várúr életnagyságú, lovagi páncélban ábrázolt domborművében és a következő szöveggel: „Nos Andreas Pemkircher de Zolonok Comes posonies hoc magnificu opus fortissimor muroru erigi fecimus Inceptu Anno dni 1450.”

A Fekete Udvaron áll a legrégebbi épülete a középkori Öregtorony. Alsó része a 12.század végén, felső része a 15.század második felében, teteje pedig a 17.század elején épült. A földszinti ablaktalan helyiségben működött 1459-től Baumkircher András pénzverő műhelye. Az építők a torony 5 m vastag falába vésték a tetőre vezető lépcsőt.

A legfelső, nyitott emelet minden irányba kitűnő kilövési lehetőséget biztosított az ágyúknak. A Németújváriak a 13. században lakószárnyat építettek az Öregtoronyhoz, amelynek nyomai még ma is kimutathatók a boltíves pincében és a földszinten. A 15. században késő gótikus stílusban épült emeleteket – a befalazott csúcsíves ablakok tanúsága szerint – a 17. században átalakították.

Története: Már a legrégibb oklevelekben is a vár megjelöléssel együtt szerepel a helységnév: Castrum Zloymuk (1271). „Castrum Zalonuk” (1371), majd pedig „Castellum…in ungarico Zalonok, in theutonico vero Slany vocatum” (1456). A 13. században a Németújvári grófok birtokában volt a vár és csupán két évig (1289-1291) lengett a tornyán Albert osztrák herceg zászlaja. A Németújvári-család elűzése után a kanizsaiak tulajdonába került (1327-1371), majd egy Tompek nevű birtokos után, a 15. század elején Debrentei Basi szerezte meg a várat. Szalonak a 15. században élte fénykorát, miután 1445-ben Andreas Baumkircher birtokába került. Az újvár fejedelmi igénnyel bővítette ki az erődítményt és a várkastélyt. Kereskedőkkel az iparosokat telepített le a várfalakon kívül és ezzel lerakta Vgárosszalonak község alapjait. A települést Baumkircher városfallal erősítette meg. A pálos szerzetesek számára templomot és kolostort épített a községben.

Baumkirher kezdetben III. Frigyes császárt támogatta, később Mátyás király oldalára állt és a magyar uralkodó szolgálatában több hadjáratot vezetett a Stájer városok, elsősorban Hartberg, Fürstenfeld és Feldbach ellen. III. Frigyes 1471-ben elfogatta és Grácban a két Mura parti városkapu között, nyílt utcán lefejeztette Baumkirchert. A szalonkai birtok előbb fiai, majd unokája, Barbara tulajdonába került, aki négyszer ment férjhez. (Első férje gróf Stubenberg volt, akinek címere a második várkapun látható.) I. Ferdinánd 1527-ben Batthyány Ferencnek, a híres törökverő hősnek ajándékozta Szalonakot, a Baumkircher örökösök ellenállása miatt azonban sokáig nem tudta elfoglalni a birtokot. 1544-ben is csak a szalónaki uradalom felét sikerült megszereznie, míg a másik felén a Kanizsai örökösök Nádasdyak és az Újlakiak osztoztak. 1574-ben az egész birtok Batthyány-tulajdonba került.

1529 és 1532 között pusztította el a várfalakon kívül fekvő települést, 1605-ben pedig Bocsakai csapatai perzselték fel Városszalonakot. A Batthyányak idején újabb fellendülés korszaka köszöntött nemcsak a várra, de a községre is. A várúr sok kézművest, elsősorban csizmadiát („Tschismenmacher”) telepített le Szalónakon. A 17. században zsidó kereskedők behívásával igyekeztek fellendíteni a Batthyányak a község gazdasági életét. A 18. század végén már a lakosság fele zsidó volt. Erre a korra emlékeztek a régi zsinagóga épülete.

Szalónak - százötven évi osztrák közigazgatás után – 1648-ban került vissza Magyarországhoz. A Batthyány-család az első világháború előtt eladta a szalónaki birtokot, amelynek tulajdonjogát-két átmeneti birtokos után-a Budapesti Hermes Bank szerezte meg. A második világháború után a vár elhanyagolt állapotba került. 1956-ban magyar menekültek átmenő tábora volt. Egy évvel később dr. Udo Illig, nyugalmazott osztrák kereskedelmi miniszter vásárolta meg a várat. Az új tulajdonos nagyon sokat tett a szalónaki vár helyreállításáért. 1980-ban a vár a tartomány tulajdonába került.

/Juhász László: Burgenland, Várvidék (Lakitelek, 1999)/