Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

DunaalmásMagyarországKomárom-Esztergom megyeKomárom vármegye - földvár

  • Áttekintés
  • Történelem
  • Fotók
  • Alaprajzok
  • Ábrázolások
  • Archívum
  • Térkép
  • Szállás

Dunaalmás, földvár - Tatai-úti homokbánya

A Tata felé vezető országút keleti oldalán, az Által-ér második teraszán, a Győr-Esztergom vasútvonaltól délre kb. 300 méterre, homokbányászás során 10. századi sírokra bukkantak. Lenhardt György leletbejelentését követően Bíró Endre és Kralovánszky Alán 1958-ban 13 sírból álló temető és 1964-ben egy földvár árokrendszerének nyomait tárta fel.

Az 1958-ban történt feltárás során övveretek, fegyverek mellett egy palmettával díszített hajfonatkorong-pár is előkerült. A leletegyüttes alapján a temető korát Kralovánszky Alán a 10. század második felére keltezi. A kutató véleménye szerint a lelőhely népességének feladata, a Zsitva–Duna torkolatánál levő vízi átjáró és a Duna jobb parti limes úttal azonos kora Árpád-kori, és az abból Tata irányába délre haladó útvonalak csomópontjának ellenőrzése lehetett.

Kralovánszky Alán 1964-ben folytatta az 1958-ban elkezdett feltárást. Az ismert 10. századi temető mellett átvágásra került egy mesterségesen épitett, sánccal és előtte azzal párhuzamosan haladó árokkal ellátott földvár. A sánc 180 fokos körívben halad, a vallum pedig 170 fokos ívben, olymódon, hogy szimmetrikusan elhelyezve a vallumvégződések nem érik el a sánc végződéseit.

Az átvágásokból későbronzkori és 10. századi kerámia került elő. A földvár valószinüleg a honfoglaláskorból származik, de a szakmai vélemények a késő bronzkori datálását sem zárják ki. A terület bolygatottsága okán, igen nehéz az egykori erődítés létesítésének biztos korát meghatározni.

Bonyolítja a helyzetet emellett, hogy a Magyar Királyság Második katonai felmérése (1819–1869) a területen egy redut formáját idéző rajzolatot mutat. Érdekes azonban, hogy ez sem az első, sem a harmadik katonai felmérésen sem látszik.

Fontos tény, hogy a honfoglaló magyaroknak egy igen érdekes temetőjét található meg Dunaalmáson. A temetkezés legvalószínűbb ideje a központi hatalom előfeltételeinek megteremtése és az államalapítás ideje, tehát a 10. század második fele lehetett.

Feltételezhető, hogy a dunaalmási temető egy kisebb közösség temetője volt, amelyet több generáción keresztül használtak és eddig az egyetlen magyarországi olyan temető, ahol központi tűzhely köré temették el a halottakat.

A település első írásos említése 1093-ban történt egy Szent László királyunk által íródott levélben. Almás abból a füzitői birtokból különülhetett el, amelyet István király adott a pannonhalmi apátságnak.

A lelőhelyen a közelmúltban millecentenáriumi emlékparkot létesített az önkormányzat.

Források:

Régészeti Füzetek 11. (Magyar Nemzeti Múzeum - Történeti Múzeum Budapest, 1959)
Régészeti Füzetek 18. (Magyar Nemzeti Múzeum - Történeti Múzeum Budapest, 1965)

GPS: É 47° 43.433 (47.723885)
K 18° 18.974 (18.316225)

Információk: A Tatai-úti homokbánya területe Dunaalmás délnyugati részén található. A Tatai úton haladva kék tábla jelzi az emlékhelyet megközelítését.

A lelőhelyen a közelmúltban millecentenáriumi emlékparkot létesített az önkormányzat.

Ha ezt az üzenetet látja, hirdetésblokkolója letiltotta a térkép betöltését. A hirdetésblokkolót a címsorban megjelenő adatvédelem vagy követés elleni védelem ikonokra kattintva kapcsolhatja ki.
Tekintse meg partnereink ajánlatait a bal oldali térképen, melyen minden szálláshelyet egy ármező jelöl. A térkép a kurzor segítségével mozgatható és nagyítható. További szálláshelyek betöltéséhez nagyítson rá egy településre. Az adott szálláshelyről további információ az ármezőkre kattintva érhető el.
Fotóink elérhetőek vászonképen!