Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Szent Márton római katolikus templom

Nagymarton település (németül Mattersburg, korábban Mattersdorf, a 14. században Mertensdorf) nevét a Szent Márton tiszteletére szentelt templomáról kapta. A város környezete az ókor óta lakott hely volt, területén római és longobárd sírok kerültek elő.

A települést "Villa Martini" néven 1202-ben említik először az írott források, melyek szerint Imre király Benedek vajdának adományozta a falut, amely korábban a budai káptalané volt. 1314-ben – Kismartontól való megkülönböztetésül – "Villa Martini Maior-ként" említik. 1346-ban "Villa Nogmortun", 1371-ben "Nogmarton", 1434-ben "Oppidum Noghmarton" néven szerepel a korabeli forrásokban. Nagymartont nyugatról a Rozália-hegység, délről pedig a Soproni-hegység övezi. Régi vásáros hely, ahol már 1345-ben tartottak országos vásárokat.

A település a Nagymartoni család egykori birtokközpontja, akik 1434-ben a városban bírt jogaikat a Molnáriakra ruházták át. A 17. századtól a város az Esterházy család birtoka volt. A várost 1529-ben és 1532-ben is feldúlta a török. 1683-ban a Bécs ellen vonuló török pusztította el a települést.

A Szent Márton templom dombtetőn áll, ahova hosszú lépcsősor vezet. Az épületet körülvevő védőfal arra a korra emlékezetet, amikor ezt a kiemelkedő pontot védelmi célokra használták. Ugyancsak háborús idők emléke a bejárattól balra, a védőfalon kívül látható régi földsánc nyoma, amelyet 1707-ben emeltek a kurucok ellen. Korábban több kutató feltételezte, hogy ezen a dombon állt a 12. században a Nagymartoni grófok első vára. Sokkal valószínűbb azonban a legújabb elmélet, amely azt a várat fraknóaljai „Hausberg”-en keresi és biztosra veszi, hogy itt a nagymartoni templomdombon csak egy megerősített háza állt a grófi családnak.

A templom 1404-ben épült. Az egyhajós késő gótikus épületet 1659-ben barokk stílusban építették át, majd a 18. században három hajósra bővítették. A gót templom külső falából képezték a hajókat elválasztó árkádokat. A torony falán fekete márványtáblán magyar és német nyelven a következő szöveg olvasható: „A villám sújtotta tornyot 1907.évben helyreállította Nagymarton keresztény község.” A templom belső berendezése barokk. Figyelemreméltó művészi munka a Mária-oltár (1736), az aranyozott apostol-szobrok és a jobboldali hajó díszes gyóntatószéke (18. sz. közepe). A templom előtt régi kőszobor áll (17. sz.vége). Villámsújtotta tornyát 1907-ben állították helyre, 1960-ban az egész templomot kívülről renoválták, 1975-ben belsejét is megújították.

A templom falazatában több helyen, így a hajó támpillérei fölött is lőrések figyelhetők meg.

Forrás:

Juhász László: Burgenland, Várvidék (Lakitelek, 1999)