Kalocsa vára
A honfoglaló magyarok Kalocsa helyén már fennálló szláv települést találtak, melynek lakói meghódoltak Árpád hadainak. A fejedelem és utódai családi birtokként tartották meg a várost és környékét, amely így hamarosan gyarapodásnak indult. Szent István érsekséget is alapított Kalocsán, amelyet a nagy király egy 1009-ben kelt oklevélben városnak, „civitas“-nak minősít. Itt gyűjtötte seregbe Szent István hadait a zendülő Ajtony ellen és a győzelem hírével itt keresték fel a királyt Csanád vezér küldöttei. Szent István ekkor Asztrik apátnál tartózkodott, akit mint legkedveltebb embereinek egyikét helyezett a kalocsai érseki székbe.
Kalocsa megerősített hely volt ezidőtájt, mert a környező vízfolyások és ingoványok megkönnyítették a város védelmét. Erődítménynek volt számítható a négytornyú székesegyház is, amelybe 600—800 ember fért el. A templomot a monte-casinoi barátok építették bazilika-stílusban. Bejáratánál — hogy az ellenség behatását megakadályozzák, — egérfogószerü csapdát képeztek ki az építtetők. Erre a régi római erődítmények szolgáltak mintául. Még egy templom épült Kalocsán a tatárjárást megelőző években. Ennek építtetője egyesek véleménye szerint Csák Ugrin érsek lehetett. A hatalmas építmény hossza 63 méter, szélessége csaknem 30 méter. Színes márványból készültek belső oszlopai és a falazat fehér homokkőből. A templom falai alatt van eltemetve egyik építésze is, akinek nevét ugyanott sírkőfelirat örökítette meg.
A tatárjárás után Kalocsát hatalmas erődítménnyé alakították át. Erre a szerepre fekvésénél fogva is hivatott volt, de IV. Béla különben is a legnagyobb eréllyel fogott hozzá az ország nagyobb városainak megerősítéséhez, amire 1247-ben Imre pápától is felhatalmazást kapott. Elsősorban is nagy várkastélyt építettek Kalocsán. A városban fényes paloták emelkedtek és a főbb utcákat kőburkolattal látták el.
Még nagyobb jelentőségre emelkedett Kalocsa a XV. században, amikor a kalocsai várnagyok töltötték be a solti alispán tisztét is. Kalocsa a királyi szabad városok sorába lépett, a város maga nemesi birtokot kapott adományul, a kalocsai nép pedig szabad jobbágyok módjára élt. Az első várnagyokról a XIV. század végén kelt oklevelek tesznek említést. A városban nagy vásárokat tartották, amelyre messze földről jöttek a vásárosok.
A mohácsi ütközet után Kalocsa is hamarosan a török kezére jutott. A második török hadjárat alkalmával, 1529-ben az ellenség ostrom alá vette a várost, amelyben összegyűltek a messzi környék népei, jobbágyok és nemesek. Ezek segítségével a káptalan védte a várost, melynek prépostja már előbb elindult Ferdi- nándhoz Budára, hogy kieszközölje nála felmentő sereg szervezését és útnakindítását. Az ostrom hónapokig tartott, ezalatt a védekezők készletei elfogytak és miután segítségre hiába vártak, az éhség kényszerítette őket a város feladására. A nép, a katonaság a főbíró vezetésével elvonult a városból és 1529 augusztus 15-én már a törökök voltak a város urai. Ezzel hosszú időre befejeződik Kalocsa szabad és független élete. A törökök 1542-ben a hatvani szandzsákhoz csatolták, később a szegedi körzethez került és állandóan a török kincstárnak adózott. Adóját az egri várkapitányság hajtotta be. A várat néhányszáz főből álló őrség tartotta megszállva, akik között sok volt a szerb gyülevész elem. A magyar lakosság a város feladásakor kivonult és a hódoltság alatt csak a szerb katonaság családjai laktak a városban. A vár parancsnokságát a legkiválóbb török bégek látták el. Első volt ezek között Arszlán bég, őt követte 1548-ban Musztafa aga, majd Murad aga és 1569-ben Dsefér aga. Ezidőtájt aránylag nyugodt éveket élt át Kalocsa, amíg a császári ellentámadások meg nem kezdődtek.
Azonban az 1602. évi hadjárat súlyos megpróbáltatást jelentett Kalocsára. Solti és Kolonits hadvezérek nagy sereggel vonultak a török hajóhad ellen, mely Tolnánál horgonyzott. A törökök azonban nem várták be a támadó sereget, úgyhogy az csak a hátrahagyott őrséget találta, melyet megsemmisített és Tolnát kifosztotta. Ezután Kalocsa ellen indult, amelyet feldúlt és felégetett. Ekkor nemcsak a várkastély, hanem a Szent István-korabeli székesegyház és a plébánia templom is elpusztult.
A törökök a várat később helyreállították. 1664- ben Evlia Cselebi úgy ír róla, mint újonnan épült nagyerősségü várról, de a környező szép paloták ekkor már eltűntek. Állítólag a törökök ezeket lebontották és a köveket Pakson használták fel építkezésre. Cselebi szerint az új vár négyszögben épült, kapuja délkelet felé nyílik, felvonó-híddal, mely alatt mély árok húzódik. A második székesegyháznak ekkor már csak a falai állnak, melyeken szép színes festményeket lát a szemtanú. A vár előtt két vendéglő áll, de ezenkívül semmi más épület nincs a városban ama néhány szegényes viskón kívül, melyeket az idők folyamán beköltöző bunyevácok építettek maguknak.
A török uralom alól Kalocsa 1686-ban szabadult fel, amikor Lotharingiai Károly Buda visszafoglalása után a török sereget üldözőbe vette és a Dunán átkelve Kalocsa várát hamarosan elfoglalta. A várat a császáriak lerombolták, így Kalocsának az az egyetlen építménye is, amely még épségben állott, földig pusztult.
Forrás: Csatár István et al. (szerk.): Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye és Kecskemét th. jogu város adattára (Pécs, 1939)II. rész. Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye megyei városainak és községeinek története
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
A kalocsai vár
A honfoglalás után az Árpád nemzetség fontos családi tanácskozóhelye volt Kalocsa, mivel a közelben volt az Árpád-fiak szállásterületeinek közös határa. Kalocsát és környékét az 1002-ben alapított kalocsai érsekség első érsekének, Asztrik érseknek (1002-1034 körül) adományozta Szent István király. A kalocsai vár nagyjából egyidős az érsekséggel. Asztrik érsek építette fából és földtöltésből a vízi vár jellegű erődítményt a mai érseki kastély helyén. Keletről a Kígyós, északról és nyugatról a Csilás Palé, délről mesterséges vizesárok határolta. Az erődítmény a tatárjárás idején elpusztult. Az elpusztult várat Benedek érsek (1243-1254) építette újjá. Az új vár már kőből készült. Fő része a mai érseki kastély nyugati sarka helyén állt háromemeletes lakótorony, melyhez alacsonyabb épületek csatlakoztak. A kalocsai vár emlékét őrzi a város címere.
Megerősített érseki lak
A lakótorony maradványait felhasználták a mai kastély építésekor. A középkori vár maradványai ma is láthatók a kastély nyugati részén, a pincében. Az erődítményt szintén vizesárok vette körül, melyen a város felöli oldalon felvonóhíd vezetett keresztül. Jánki László érsek (1317-1337) halála után, 1337-ben Károly Róbert lefoglalta a gazdátlanul maradt várat, besorolta a magyar várrendszerbe és királyi helyőrséget telepített bele. A királyi uralom alatt tovább építették, erősítették a várat, őrtornyokkal és sáncokkal megerősített fallal vették körül. Károly Róbert halála után, 1342-ben került vissza a vár az érsekség tulajdonába. A közelgő török veszély miatt, 15. század végén Váradi Péter érsek (1481-1501), 1523 után pedig Tomori Pál érsek (1523-1526) tovább erősítette a várat. A mohácsi csatavesztés után a vár többször cserélt gazdát, majd 1541 őszén a törökök végleg elfoglalták. 1543 után állandó, kis létszámú török helyőrség került a várba. Mivel a kalocsai várnak nem volt stratégiai jelentősége, a török megszállás alatt nem foglalkoztak karbantartásával. 1602-ben vagy 1603-ban megpecsételődött a vár sorsa. Pográny Benedek naszádos hajdúi megtámadták Kalocsát, felgyújtották a várat és a várost. A pusztulás olyan nagymértékű volt, hogy a török helyőrség ideiglenesen el is hagyta Kalocsát. Visszatértük után nem állították helyre a várat, csak lakhatóvá tették
A középkori kalocsai vár maradványait használta fel a 18. század elején Széchényi Pál (1696-1710) és Csáky Imre érsek (1710-1732) az érseki lak építésénél. A megerősített érseki lakot 1775-ben Oswald Gáspár (1719-1781) építész piarista szerzetes tervei alapján Batthyány József érsek (1760-1766) átépíttette Az építkezés 1775. máj. 5. után kezdődött, az építésvezető Kronowetter Antal Lipót, az érsekuradalom mérnöke volt Az L alakú épület 1776. júl. 15-én készült el. Az épület nyugati oldalának alapjai lerakásánál felhasználták a középkori vár nyugati tornyának maradványait.
Forrás: https://www.kalocsaiertektar.hu/
