Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Máriapócs, Szent Mihály főangyal templom, kegyhely

Máriapócs városa Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyében a Nyírség tájegység déli részén helyezkedik el. Pócs nevét az oklevelek 1280-ban említik először, birtokosai ez idő tájt a Hontpázmány nemzetség tagjai lehettek. 1300-as évek elején a Gutkeled nemzetség birtokaként említik. 1354 táján az Ecsedi vár birtokai közé tartozott. Az 1600-as években a Báthori-család tagjainak birtokaként szerepel. A későbbiekben a királyi család tagjai és a Rákóczi-család is birtokosa volt Pócsnak. 1724-ben gróf Károlyi Sándor és a Szennyei család szerzett itt részbirtokot.

Pócs hírnevét a templomában könnyező Szűz Mária ikon hozta meg. 1696. november 4-én, Pócs falu kicsi fatemplomában, az imádkozó hívek arra lettek figyelmesek, hogy az Istenszülő-ikon mindkét szeméből bőségesen folynak a könnyek. Ezt a képet 1676-ban Csigri László, máriapócsi bíró fogadalomból, a török rabságából történt szabadulásának emlékére készíttette. A könnyezés eseménye csodálattal töltötte el a jelenlévőket, a következő napokban pedig tömegek érkeztek a templomba. A könnyezés két hétig szünet nélkül tartott, majd kisebb megszakításokkal egészen december 8-ig tapasztalták.

A szomszédos Kálló település plébánosa egy haldokló gyermeket emelt a képhez, a gyermek megérintette a könnyező képet és meggyógyult. A csodálatos esemény híre gyorsan elterjedt, így hamarosan eljutott a Bécsi Udvarba. I. Lipót, az osztrák császár és magyar király a történtek hatására, hogy a könnyező képet szállítsák a császári városba. Így történt, hogy 1697. július 4-én érkezett meg és néhány héttel később végső helyére, a bécsi Stephansdom-ba került az ikon. A Bécsbe elkerült ikonról másolatokat készítettek. Egy ilyen másolat került az eredeti kép helyére Máriapócson.

1715. augusztus 1-jén megismétlődött a pócsi csoda: Papp Mihály fiatal parókus a reggeli istentiszteletet végezte, amikor a kántor észrevette a kép könnyezését. A könnyek augusztus 1-jén, 2-án és 5-én több órán át tartó áradását sok százan látták. A Máriapócsi kegykép harmadik és egyben utolsó könnyezése 1905. december 3-án kezdődött, és az év utolsó napjáig tartott, kisebb-nagyobb megszakításokkal.

Az első és a második könnyezés idején Pócson picinyke fatemplom állt. Azonban a második könnyezés után, a zarándokok növekvő száma miatt, a fatemplom már nem tudta befogadni a Szűzanya könnyező képéhez érkezőket. 1731 és 1756 között kora barokk stílusban felépült a mai Szent Mihály-templom és a Nagy Szent Vazulról elnevezett bazilita kolostor. A két torony kerek száz évvel később, 1856-ban épült fel.

1948-ban XII. Piusz pápa a máriapócsi kegytemplomnak basilica minor címet adományozott. 1991. augusztus 18-én a Magyarországot meglátogató, azóta szentként tisztelt II. János Pál pápa bizánci szertartású Szent Liturgiát végzett a kegykép előtt, magyar nyelven, több százezres hívő sokaság jelenlétében. 2005. december 3-án a Magyar Püspöki Kar jelenlétében Dr. Erdő Péter bíboros Nemzeti Szentéllyé nyilvánította Máriapócsot. A Közép-Európát átszelő zarándok útvonal, a „Mária Út” egyik fő állomása.

A templom jelenlegi épülete, annak az egykor a településen állt ruszin stílusú fatemplomnak az utódja, amely otthont adott az 1696-os és 1715-ös könnyezéseknek. A fatemplomot az új barokk épület állítása idején bonthatták el.

A templomot és a kolostort - az udvar felől félköríves fülkékkel tagolt, egykor öt kőkeretes, kosáríves záródású kapuval áttört körítőfal veszi körül, amely hatszögletű udvart kerített a kolostortemplom köré. A kőfal nyugati közép tengelyében nyíló főkapu oromzatán 1771- es évszám olvasható cirill betűs átírásban. Napjainkban a körítőfal eredeti falszakaszain látható lőrések kialakítási idejére nincs biztos információ.

Források:

Puskás Bernadett: - A máriapócsi kegytemplom és bazilita kolostos - Művészettörténeti Értesítő, 1995
Máriapócs Nemzeti Kegyhely honlapja: http://mariapocskegyhely.eu/kegytemplom/
Máriapócs település honlapja