Nagyecsed, Ecsed vára („Hűség vára”)
Magyarország északkeleti részén, Mátészalka városától déli irányba vezet az a mellékút, amelyen elérhetjük Nagyecsed települését. A plébániatemplom helyén már a régi időkben is egyházi épület emelkedett az alacsony dombbon. A középkorban ez még a városhoz tartozott, tőle északkeleti irányban a Kraszna folyó árteréből emelkedett ki a kettős várrészből álló erősség.
Leírása:
Mivel maga az ecsedi vár elpusztult, az egykor híres várnak a földfelszín felett semmiféle nyoma nem látható. A vár formájáról, az erősség belső elrendezéséről, védműveiről, csak a korabeli hadmérnöki alaprajzok és a felvett inventáriumok alapján tudunk ismereteket nyerni. Magát a települést is mocsaras árokkal övezték a gyakori háborús események kivédésére, melyet fa-föld alapú sáncokkal is kerítették. A keleti oldalon, az erődítmény irányába egy magasabb domb emelkedett. Ezen áll jelenleg a település református temploma. Erről a dombról az egykorú források szerint hosszú fahíd vezetett a Kraszna folyó széles vízén keresztül a külsővárba, ami hosszan elnyúló földből emelt szarvművet formázott, két végén egy-egy földbástyával.
Védelmében szárazmalom, darabontház és egyéb épületek húzódtak. Innen újabb hosszú fahíd vezetett a belsővárba. Ennek szívét egy szabálytalan négyszög alakú, kőből emelt palota képezte, pincékkel és kétszintes lakótermekkel. A felsorolásban az összeíró hivatalos személyek részletesen végigjárták helyiségeit, összesen 49-et, megemlítve bútorzatát, az ott található tárgyakat. A lakószárnyak belső udvarában, körben falépcsők vezettek felfelé, míg a külső homlokzatát két magas torony tagolta. Minden szoba boltíves volt.
A földesúri famíliának és szolgaszemélyzetüknek szállást nyújtó épületet kőből és téglából emelt külső védőművek oltalmazták, sarkain ágyúbástyákkal. A vár tömbjétől keletre még egy kisebb szigeten létesített veteményeskert is szolgálta a várbeliek ellátását. A Báthory család idején fénykorát élt várat 1701-ben felrobbantották, a romjait rejtő Várdombot pedig teljesen elhordták. Lelőhelyét a református templomtól keleti irányban, a vásártér túlsó végére lehet feltételezni, ahonnét a Győrtelek község felé vezető út indul. Korabeli források szerint annak töltésébe is rengeteg törmeléket elhordtak a vár maradványaiból.
Ecsed városa a közelmúltban nyert pályázatok segítségével próbál méltó emlékhelyet kialakítani, a hajdan méltán híres erősségnek. Az egykor a belső várnak helyt adó vásártér területén került kialakításra a bemutatóhely, ahol stilizáltan próbálták illusztrálni a vár kis részletét. A belső tér pedig rendezvényekhez kínál parkosított helyszínt.
Története:
A középkor évszázadai alatt a Kraszna folyó mocsarai mintegy ezer négyzetkilométernyi területet borítottak el, amelyből csak a kisebb-nagyobb magaslatok száraz részei voltak alkalmasak az emberi megtelepedésre. A magyar honfoglalók letelepedésével a láp, mint áthatolhatatlan akadály beépült a védelmi célokat szolgáló belső gyepű-rendszerbe. Nagyecsed térségében két vár is váltotta egymást az idők folyamán. Az Árpád-házi uralkodók alatt a délkeleti irányban néhány kilométerre lévő Sárvár nevű fa-föld erődítmény szolgált erődített szállásul a Gutkeled nemzetségbeli földesuraknak. Vélhetően az 1241-1242-es tatárjárás viharában pusztult el ez a vár.
Az új erődítmény létrehozására csak a következő évszázadban került sor. Az 1334-ben kelt dokumentum szerint Anjou Károly király vitézi cselekedeteiért Gutkeled nembeli Bereck fia Jánosnak és Miklósnak engedélyt adott vár építésére, amelyet hűséges szolgálataik után a „Hűség várának” nevezhettek el. Később ez a titulus feledésbe merült, a váraljai település után az ecsedi vár elnevezést használták inkább.
A nemesi família leszármazói a következő évszázadokban magukat Báthorynak nevezték, amely később két részre szakadt, az ecsedi és a somlyói ágra. 1347-ből fennmaradt az elkészült vár említése. 1431-es forrás szerint romokban hevert, nem tudni mi okozta a pusztulását (tűzvész vagy ostrom?). 1446-ban Báthory István országbíró fiai mondhatták a magukénak a már újra lakható állapotba hozott erődítményt. A várbeliek mindennapjaihoz szükséges élelmiszert és használati tárgyakat a környékbeli mezővárosok és jobbágyfalvak földesúri szolgálatra kötelezett népeinek adója szolgálta. A váruradalom legnagyobb kiterjedése idején 46 település tartozott hozzá.
A törökkel vívott vesztes mohácsi csata utáni belháborús időszakban a Habsburg Ferdinánd király pártján lévő Báthory István nádortól az ellenpárti Szapolyai János király hívei foglalták el egy rövid időre. Az ecsedi vár jelentősége abban rejlett, hogy a királyi Magyarország és az erdélyi fejedelem jogara alatti területek között, az ütközőzónában feküdt. Aki a magáénak mondhatta a mocsárvárat, az uralhatta széles vidékét is. 1564-ben a Báthoryak zsoldjában álló őrsége sikeresen verte vissza János Zsigmond erdélyi csapatainak ostromát.
Habsburg Rudolf német-római császár és magyar király 1585-ben Báthory Istvánt nevezte ki az országbírói méltóságra, egyben Szatmár, Szabolcs és Somogy vármegyék főispánjává. A dúsgazdag uraság idejében vált az ecsedi vár reneszánsz főnemesi pompával kialakított rezidenciává. A protestáns főúr udvara évtizedekig az országrész szellemi központját jelentette, ahol sorra megfordultak az európai humanisták és prédikátorok. Ő támogatta a Károly Gáspár által magyar nyelvre fordított Vizsolyi Biblia kinyomtatását is. A nagyúr huszonhárom zsoltárt írt, eme vallásos költeményekben fejezve ki az Úrhoz való hitbuzgóságát. 1605 júliusában hajtotta le fejét örök álomra, gyermektelen lévén, hatalmas váruradalmait unokaöccse a rövidesen az erdélyi fejedelemség élére kerülő Báthory Gábor örökölte meg.
Az új birtokos megerősítette a védőműveit, mert a Habsburg országrész elleni hadjárataihoz megfelelő kiindulási bázisnak találta. 1614-től királyi kézbe került át az ecsedi várbirtok. Az uralkodó ellen többször is hadjáratot indító Bethlen Gábor erdélyi fejedelem seregei tartósan uralmuk alá hajtják 1619-től. Korabeli feljegyzés szerint a pozsonyi várban zsákmányul esett Szent Koronát ide hozatták, a biztonságos helyen őrizték néhány napig.
1645 decemberében a linzi békeszerződés értelmében a Habsburg császár és király átadta az ecsedi várat minden tartozékával együtt I. Rákóczi Györgynek. Három esztendő múltán, a „bibliás fejedelem” halálakor fiának, I. Rákóczi Ferencnek újabb megerősítő adománylevelet adatott. A főnemes meggondolatlanul csatlakozott Wesselényi Ferenc nádorispán összeesküvéséhez, amelyet Habsburg Lipót császár törökelleni erélytelen magatartása váltott ki. 1670-ben felfedték a mozgalmukat, a vezető egyéniségeket kivégezték, míg Rákóczi csak édesanyja, Báthory Zsófia rendíthetetlen császárhűsége és hatalmas összegű váltságdíj ellenében maradhatott életben. Viszont az ekkor készített hűségnyilatkozat értelmében erősségeibe, köztük az ecsedi várba is, császári zsoldosokat kellett beengednie. Az ekkor felvett inventárium {várleltár} részletesen ismerteti az erősség egyes épületeit, felszerelési tárgyait.
A katonai felügyelet 1696-ig tartott, ami után ismét a Rákóczi família mondhatta a magáénak. Az 1700-as évtől a Bánffy család vette zálogba a váruradalmat. Ecsed várára is vonatkozott a Bécsi Haditanács azon parancsa, amely szerint a török kiűzése miatt feleslegessé váló magyarországi erődítményeket, nehogy a lázongásra hajlamos bujdosók menedékeivé válhassanak, le kell rombolni. Ezt 1701-ben vitték véghez, a várfalakat és épületeket aláaknázták, omladékaikkal a mély vizes árkokat töltötték fel.
II. Rákóczi Ferenc szabadságharca idején felmerült a helyreállítása, a nagyságos fejedelem parancsára palánkanyagot hoztak a helyszínre, sőt téglaégető kemencéket is építettek, de aztán a kurucok hadiszerencséjének hanyatlásával elhalt ez a kezdeményezés. A következő évszázadokban a helyi lakosság teljesen széthordta a Várdomb anyagát, a köveket és téglákat felhasználva lakóházaikhoz és útépítéshez. Így a felszínen semmiféle nyoma nem maradt az egykoron oly híres ecsedi várnak.
Irodalom:
Engel Pál: Magyarország világi archontológiája I. {1996} ---------------------------------------- 307. old.
Kiss Gábor: Várak, várkastélyok, várhelyek Magyarországon {1984}--------------- 390.-- 393. old.
Berey József: Nagyecsed község története 1930-ig {Budapest 1937}
Kisari Balla György: Karlsruhei térképek a török háborúk korából {2000} ------- 577. és 630. old.
Szalai Béla: Magyar várak, városok, falvak metszeteken {Budapest 2006}
Szatmári Tamás
