Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

NagykanizsaMagyarországZala megyeZala vármegye - Vár

  • Áttekintés
  • Történelem
  • Fotók
  • Alaprajzok
  • Ábrázolások
  • Mellékletek
  • Térkép

NAGYKANIZSA - KANIZSA VÁRA


Nagykanizsa – Kanizsa vára

Vármegye: Zala

Ország: Magyarország

Helységnév: Nagykanizsa – Kanizsa vára

Megközelítése:

Nagykanizsa városa a Dunántúl egyik gyorsan fejlődő településeként autóval vagy vonattal is könnyen elérhető. A középkori viszonyokból fennmaradt Nagy és Kiskanizsa településrészek között, a napjainkban a Sörgyár hatalmas épületeivel elfoglalt Vár útra érkezve, már az egykoron oly sok véres háborút látott végvár területén járunk. A földfelszín felett semmiféle látható nyoma nem maradt, az 1950-es években végzett kisebb kutatások tárgyi leleteit azonban a Városi Múzeumban megtekinthetjük. 

Leírása:

Nagykanizsa második várát a Kanizsa folyó mocsaras völgyének egyik kiemelkedő magaslatán építette fel a környező jobbágyfalvakat birtokló Kanizsai főnemesi família a XIV. század végén. Mint Luxemburgi Zsigmond király bizalmas hívei, meg tudták engedni maguknak a fényűző pompával ellátott, inkább nagyúri rezidenciaként, mint várként szolgáló épület létrehozását. Szerencsére Méri István régésznek, az 1950-es években végzett feltárásai pontos részleteket hoztak napvilágra. Adatai szerint a szabálytalan négyszög alaprajzú épület külső mérete 36 x 38 méternyi területet fogott közre. A süppedős mocsár miatt sűrű cölöpalapozásra fektették a mészkőlapokat, amelyre a téglából készített felmenő falakat húzták fel. A homlokzatát sűrű támpillérsor övezte, míg bejáratát a D-i oldalon magasló vaskos kaputorony jelentette. A belső udvar emeleti helyiségeit valószínűleg árkádsoron keresztül lehetett megközelíteni. Ezt a főnemesi rezidenciát bővítették ki a későbbi évszázadokban az egyre nagyobb területeket körbefogó erődítményrendszerrel. Először csak a Kanizsa folyó túlpartjára terjeszkedtek ki a palánkfalakkal, majd a XVI. században, itáliai hadmérnökök iránymutatása alapján sorra épültek ki a hatalmas olaszbástyás védőművek. Kanizsa legfőbb védelmét az igen széles mocsár jelentette, amin keresztül a korabeli ágyúkkal nem tudtak a várba belőni. Az ötbástyás erődítményt kettéosztotta a széles Kanizsa folyó vize, két udvarát a török hódoltság idején polgári lakosság foglalta el lakóházaival, gazdasági helyiségeivel. Végső kiterjedése elérte a 200 magyar holdat. A keleti és nyugati partszakaszról egy-egy hosszú fahíd vezetett felvonóhidak közbeiktatásával, a két hatalmas vaskapuval védelmezett várkapuhoz. Annak hosszú, téglaboltíves kapualját nyaranként remek hűsölőhelyként használták a várbeli népek. Ismeretes Evlija Cselebi török utazó tollából, hogy a három dzsámin, a minareten, a három lőporraktáron, a városi börtönön és a kapuboltozatokon kívül minden egyéb épületet és védőművet vaskos palánkfalakból emeltek, amik folyamatos javítást igényeltek. Mindezek maradványai napjainkban a föld mélyén rejtőznek, feltárásukat a modern üzemépületek szinte lehetetlenné teszik. 

Története:

Nagykanizsa városában és annak határában a történelem során két erődítmény is létezett. Közülük az első a Kanizsa folyó egyik szigetén, a településtől déli irányban emelkedő Kanizsaszeg volt, ami a XIV. század első harmadában pusztult el. Helyette a Luxemburgi Zsigmond király uralkodása alatt hatalmas politikai befolyásra szert tevő Kanizsai főnemesi család új, díszes rezidenciát emeltetett a Kanizsa mezővárosától nyugati irányban húzódó mocsaras vidékből kiemelkedő magaslaton. A három fivér közül a legidősebb, Miklós, mint több vármegye főispánja, majd tárnokmester elegendő vagyonnal rendelkezett a nagyszabású építkezéshez. A korabeli oklevelek tanúsága szerint az uralkodó 1393-ban itt köszöntötte az újévet, majd még többször megfordult a díszes pompával kialakított várkastélyban. A békés évtizedeket az 1440-es években a kardcsörgés váltotta fel. Mivel Habsburg Albert király halála után a Kanizsai család Erzsébet özvegy királyné zászlaja alá állt, ellenlábasuk a lengyel származású Ulászló királyt támogató Rozgonyi família jelentős sereggel vette ostrom alá. A szorongatott földesurak végül a Bánffyakhoz fordultak, akik csapataikkal megtámadták az ostromlók táborát, jelentős veszteségeket okozva nekik az éjszakai vérengzés során. Így a Kanizsai család megszerezte a diadalt, közös győzelmüket a Bánffyakkal pedig egy házasságkötéssel pecsételték meg. A rangos főúri családban, miután a XVI. század első harmadában elhunyt az utolsó férfiú, Szapolyai János király fiúsította a fiatalkorú Orsolyát. Az óriási vagyonnal rendelkező hajadont Nádasdy Tamás vette nőül, aki rövidesen Habsburg Ferdinánd király pártjára állva erősítette a bécsi udvar magyarországi pozícióit. A mohácsi csatavesztés után egyre nagyobb területek jutottak a hódító törökök karmaiba, így felértékelődtek a kisebb-nagyobb várak a támadók visszaverésére. Már Nádasdy nádorispán is igyekezett erődíteni birtokát, de csak 1566-ban, a hadászatilag igen fontos Szigetvár eleste után értékelődött fel igazán védelmi szerepe. A Bécsi Haditanács birtokcserével megszerezte, és haladéktalanul megkezdte az akkori haditechnikának megfelelő módon való kiépítését. A korabeli forrásokból jól ismertek azok a hatalmas erőfeszítések, ami által Kanizsa vára a királyi végvárrendszer egyik legfontosabb erődítményévé változott. Védőműveinek kialakításán a korszak legjobb itáliai hadmérnökei dolgoztak, például Pietro Ferabosco. De természetesen meg kell említeni a környékbeli vármegyék robotban {kényszermunkán} itt dolgozó jobbágynépét, akik „magyar módra” alakították ki falait és bástyáit. Jól ismert előttünk ez a módszer, ami szerint a mocsaras altalajba mélyen levert hatalmas tölgyfákat vesszővel vagy vasból kovácsolt ácskapcsokkal palánkfallá kötötték össze, a kétsornyi oszlop közé pedig agyagos földet döngöltek. A külső oldal felől még vastagon besarazták, hogy az ellenség ne tudja felgyújtani. Természetesen az ilyen palánk állandóan korhadt, javítása folyamatos munkát igényelt. A török hódoltság idején százszámra létesültek a hasonló palánkvárak, mivel igen gyorsan lehetett elkészülni vele. A török torkában lévő kanizsai végvár élére kiváló várkapitányok kerültek, közülük is a legnevezetesebbként Thúry Györgyöt kell megemlíteni. 1567-től töltötte be ezt a tisztséget, a hódoltsági törökök rettegve ejtették ki nevét. Híre-dicsősége messze kontinensekre szállt el, még Anatóliából is érkeztek oszmán harcosok párbajt vívni vele. Parancsnoksága alatt a kanizsai helyőrség igyekezett a rabló-fosztogató ellenséget távol tartani a keresztény településektől, portyáikat visszaverni. A véres harcokban hol a magyarok mellé állt a szerencse, akkor diadalittasan, zsákmánnyal és kontyos fejekkel megrakodva vonultak haza. Ha pedig ellenük fordult, holttestüket a mocsaras vidéken mód nélkül elszaporodott farkasok szaggatták szét, vagy rosszabb esetben rabszolgaként végezték életüket a távoli idegenben. Csak kevés vitéznek sikerült magát kiváltani a rabságból, mert annak árát nagyon megkérte a török. 1571-ben azonban a vitéz kapitányt is utolérte végzete, embereivel együtt lépre csalták és levágták. A továbbiakban mind gyakrabban került a jelentős végvár élére idegen parancsnok, mivel a Bécsi Udvar egyre kevésbé bízott a magyarokban. Az isztambuli Porta szemében a további hódításoknak akadályt állító Kanizsa végvára igen nagy szálkát jelentett, ezért elhatározták meghódítását. Az 1600-as esztendőben Ibrahim nagyvezér óriási sereggel fogta körbe a Georg Paradeiser várkapitány és helyőrsége védelmezte posztot. Mivel a hatalmas mocsár miatt a keresztény végvár aláaknázásáról le kellett mondaniuk, a környékbeli gyaur lakosság összeterelésével több oldalról is a vizenyős talajra lefektetett utakat készítettek a gyalogsági rohamok számára. Alig néhány nap múltán az erődítményben óriási robajjal felrobbant az egyik puskaporos raktár, állítólag a fogoly törökök vetettek rá lángot. A védők felmentésére megérkezett Lotharingiai Fülöp herceg csapataival, de néhány napos hiábavaló táborozás után dolgavégezetlenül elvonult. A reményvesztett helyőrség a viadal 43 napjára, 37 tisztre és 109 főnyi legénységre olvadt le. Ekkor a parancsnok összehívatva embereit a kapituláció mellett tette le voksát. A győzelmes nagyvezér szabad elvonulást adott nekik, sőt a német kapitányt díszes szablyával és köntössel ajándékozta meg. Paradeiser kicsiny csapatával jelentkezett Bécsben, ahol a felháborodott Haditanács halálra ítélte gyávaságért. A Burg udvarán előbb levágták jobb kezét, majd lefejezték, a török szablyát kettétörték, majd a köntössel takarták le holttestét. Még 12 tiszt feje hullott a porba, de a többiek kivégzését a jelenlévő tömeg fenyegető magatartása végül megakadályozta. A győztes törökök kezébe jutó Kanizsa várát egy újabb pasalik központjának szervezték meg, az innen kiinduló lovasportyák már Zala, Vas vármegyék sőt az örökös osztrák tartományok védtelen népét tudta adóztatni, sanyargatni. A királyi seregek rövidesen megpróbálták visszaszerezni, de 1601-ben Ferdinánd főherceg az esős időszak miatt megközelíthetetlen erődítmény ostromával kudarcot vallott. A XVII. század folyamán végig a félhold harcosainak biztos bázísát jelentette. Fontosságának bizonyítására elég végiglapozni a napjainkig fennmaradt zsoldlistákat, amely szerint a kanizsai helyőrségben mindig a legtöbb fegyveres szolgált. Így például 1618-ban 1372 ember 45 ágyúval, míg a biztonságosabb hátországnak számító Pécsett csak 309 ember 21 ágyúval. A megszállók igyekeztek folyamatos karbantartással megóvni a korhadó palánkerődítéseket, erről a javítási naplók emlékeztek meg. Mivel a nagy ostrom idején a mezőváros elpusztult, a törökkori lakosság, főként mohamedánok és délszlávok bent, a biztos várfalak között élték mindennapjaikat. Az ennyi ember által lakott, szinte teljes mértékben fából épült végvárban azonban gyakori vendég volt a vörös kakas, így történt ez 1660-ban is. A felcsapó lángok rövidesen végigszáguldtak az erősségen, elpusztítva annak katonai és polgári célú épületeit. A hír hallatán Zrínyi Miklós haladéktalanul a vár ostromára vonult fel fegyvereseivel, de a császári tiltó parancs miatt kénytelen volt meghátrálni. 1664-ben Zrínyi és Hohenlohe osztrák generális seregeivel ismét vívta falait, de eredmény nélkül, hatalmas veszteségeket szenvedtek. Végül csak a török Magyarországról való kiűzésének időszakában sikerült, hosszas kiéheztető blokád után kitűzni a keresztet a várbeli minaret csúcsára. A három hónapos blokád után a reményvesztett oszmán katonaság maradéka a polgári lakossággal együtt, szabad elvonulás fejében 1690. április 13-án feladta Kanizsa várát. Jó néhányan közülük azonban, keresztény hitre térve, végül ottmaradtak, hiszen ez jelentette szülővárosukat. A császári hadbiztosok felmérték a várbeli hadianyagot, amely között pl. 279 kisebb-nagyobb löveg, 3900 mázsa lőpor és rengeteg más hadiszerszám bizonyította, hogy jól felkészültek a vár védelmére. Viszont az élelemből teljesen kifogytak, abból nem maradt semmi a falak között. A győztes seregből elegendő létszámú katonaság foglalta el posztját a falak között. A XVIII. század elején a Bécsi Udvart egyre nagyobb félelem gyötörte a magyarországi lázadások miatt, ezért elhatározták a török elleni harcok elcsitulta miatt feleslegessé váló erősségek lerombolását. Az 1702-es parancs szerint többek között Kanizsa, Eger, Patak, Szepesvár, Palota és Simontornya szerepelt az elpusztításra ítélt egykori véghelyek között. Még azon tavasszal mintegy 1500 jobbágy szekereikkel megkezdték a fa-földsáncok és bástyák elegyengetését, a mocsaras árkok megszűntetését. A várbeli török dzsámit és minaretet lebontva, kőanyagukból emelték a mezőváros ferences templomát, míg Musztafa kanizsai pasa sírkövéből alakították ki a keresztelőmedencét. De még számos lakóháznál, sőt a városi utcák kikövezésénél is felhasználták a várbeli építőanyagokat. A mocsaras vidék kiszárításával a modern, iparosodó Nagykanizsa értékes területhez jutott. Itt építették fel a Kanizsa Sörgyár üzemcsarnokait, az egyiket pontosan a Kanizsai család egykori várkastélyára. Így napjainkra már a földfelszínen nyoma sem maradt az egykoron oly híres és sokat ostromolt Kanizsa várának. 

Irodalom:

Engel Pál: Magyarország világi archontológiája I. {1996}-------------------------------------------- 335. old.

Kiss Gábor: Várak, várkastélyok, várhelyek Magyarországon {1984}------------------ 561. -- 565. old.

Engel Pál: Királyi hatalom és arisztokrácia a Zsigmond korban {1977}--------------------------- 120. old.

Kristó Gyula: Korai magyar történeti lexikon {1994}-------------------------------------------------- 322. old. 

Gerő László: Magyarországi várépítészet {1955}---------------------------------------------- 371. -- 374. old.

Fügedi Erik: Vár és társadalom a XIII. – XIV. századi Magyarországon {1977}---------------- 147. old. 

Kisari Balla György: Törökkori várrajzok Stockholmban {1996}-------------------------- 128. -- 130. old.

Kisari Balla György: Száz várrajz Württembergben {1998}----------------------------------- 145. – 148. old.

Kisari Balla György: Karlsruhei térképek a török háborúk korából {2000} ----------- 551. és 678. old.

Winkler Gusztáv: Reneszánsz erődépítészet Magyarországon {2004} ------------------- 163. -- 164. old.

Szalai Béla: Magyar várak, városok, falvak metszeteken {2006} 

V. Molnár László: Kanizsa vára {1987} 

{Szatmári Tamás} 



Nagykanizsa – Kanizsaszeg vára

Vármegye: Zala

Ország: Magyarország

Neve: Nagykanizsa – Kanizsaszeg vára

Megközelítése:

Nagykanizsa városa a Dunántúl egyik meghatározó jelentőségű települése, mind közúton, mind vasúttal könnyen megközelíthető. Ha elérkezünk a nagyforgalmat lebonyolító vasútállomásához, onnan nyugati irányban, valahol a Kanizsa folyó árterében rejtőzik Kanizsaszeg évszázadokkal ezelőtt elpusztult erőssége. 

Leírása:

Kanizsaszeg várának lelőhelyét még nem kutatták meg, így csak általánosságban rajzolhatjuk fel egykorú képét. A mocsaras völgy egyik szigetén emelkedett, alig néhány méternyi magasságban a vízszint felett. A környéken nem található kő, így valószínűleg elsősorban fagerendákból, esetleg agyagból kiégetett téglából emelhették falait és épületeit. Halis István helytörténész 1917-ben ezt írta róla: „Megerősített kis hely volt, falai még félszáz év előtt mintegy fél méter magasságban állottak, de manapság semmi sincsen belőle. Csupán a kanizsai vasúti állomással szemben a réten egy kis domb mutatja, hol feküdt.” 

Története:

A sok évszázaddal ezelőtt elpusztult erődítmény múltjáról Dr. Vándor László gyűjtötte össze a legátfogóbb ismereteket, amiket most röviden ismertetünk. A Kanizsa folyó mocsaras völgye már az ősidők óta letelepedésül szolgált a különböző népeknek, így a IX. század vége óta a Kárpát-medencében új hazára lelt magyarságnak is. De csak az 1296-os esztendőből maradt fenn az első oklevél, ami Kanizsaszegi Eynard comest {ispánt} nevezte meg, mint az általa építtetett Kanizsaszeg várának birtokosát. A földesúr még 1308-ban is újabb területeket vásárol a közeli Billén, hogy gyarapítsa vagyonát. Sikerpályája azonban rövidesen leáldozott, mivel az Árpád-házi uralkodók fiúágon való kihalása utáni időszakban a Dunántúlon korlátlan hatalommal rendelkező Kőszegi nemzetség megjelent a helyszínen. Ezért Eynard fia Máté engedve a kényszerű erőszaknak, eladta a váruradalmat a nagyhatalmú oligarcháknak. Közülük egy birtokosztály révén Kőszegi „Kakas” Miklós előkelő mondhatta a magáénak. Egykorú forrás, egy 1314-es oklevél szerint Osl nembeli Lőrinc, mint a Kőszegiek familiárisa viselte a kanizsaszegi várnagy tisztét, így ő parancsolt a környékbeli alávetett lakosságnak is. Alig néhány esztendővel később, 1319-ben a szétszaggatott ország egységét helyreállító Anjou Károly király hadjárata során jelentős csapatok vonultak fel az erődítmény elfoglalására. A túlerő láttán Osl nembeli Lőrinc várnagy kardcsapás nélkül meghódolt. Ezért cserében az uralkodó továbbra is meghagyta a vár élén, sőt neki adományozta a teljes várbirtokot. 1322-ben Lőrinc úr újabb földterületek megvásárlásával bővíti uradalmát, most a tőle északra fekvő részeken. Utódai a birtokuk után felvették a „Kanizsai” családnevet. Kanizsaszeg vára azonban, közelebbről ismeretlen körülmények között romba dőlt, a középkori feljegyzésekben többé nem szerepelt. A térség politikai központjának szerepét a XIV. század legvégén átvette, a dúsgazdag Kanizsai família által emeltetett várkastély, ami azonban északabbra emelkedett. 

Irodalom:

Dr. Vándor László: A kanizsai vár építési korszakainak kérdései

Dr: Vándor László: A kanizsai vár építési idejének és topográfiájának kérdései

V. Molnár László: Kanizsa vára {1987} 

Kristó Gyula: Korai magyar történeti lexikon {1994}-------------------------------------- 322. old. 

Engel Pál: Az ország újjáegyesítése {Századok 1988}-------------------------------------- 130. old.

{Szatmári Tamás} 

Várak.hu mobil applikáció
Új feltöltések, frissítések
14OktSopronkeresztúr - Nádasdy várkastély
11OktVilonya - templom
10OktSzihalom - Árpádvár
08OktMecseknádasd - Schlossberg
07OktTorna - templom
06OktNógrádsáp - templom
03OktDivény - Balassa várkastély  ▪  Divény - Vár
Ajánlott látnivalók
Török torony
FertőszéleskútTörök torony
Zimics, Gradina
ZimićZimics, Gradina
Keresési előzmények
Nagykanizsa - Vár