Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

NyársapátMagyarországPest megyePest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye - Vár

  • Áttekintés
  • Történelem
  • Fotók
  • Alaprajzok
  • Ábrázolások
  • Térkép

Nyársapát, kastély - erődített udvarház

A középkori Nyársapát helye, a Templompart légvonalban mintegy három km-re K-ÉK-re fekszik a mai község vasútállomásától : a környék lapos, homokos, vizenyős felszínéből 0,5—1,5 m magasan kiemelkedő, kisebb halmokkal tagolt vonulat egy — nyáron kiszáradó — ér (néha Büdösér vagy Templomér néven említik) két partján húzódik.

1927-ig a lelőhely legelő volt, a következő év tavaszán a ceglédi lapok arról számoltak be, hogy a területet felszántották, és a traktorral vontatott eke nyomán templom alapfalai, sírok és házhelyek bukkantak elő.

A szegedi egyetemről Buday Árpád szállt ki a helyszínre, és még 1928 augusztusában Banner Jánossal rövid leletmentést végzett. Az ásatás megkezdése előtt Banner J. а К—Ny-i ér É-i partján, a legmagasabb halmon szanaszét heverő terméskövekből egy, valamikor itt állott kőépületre következtetett. Ezzel szemben, az ér D-i partján erősen elszántott, 51,3 X 35,7 m-es, kör alakú árokra figyelt meg, melyről az ásatási eredmények a település középkori templomának és temetőjének a helyszínét lokalizálták.

A  templommal és temetővel szemben levő, az ér É-i partján megfigyelt nagyobb kőépületre vonatkozik Banner J. leírása a következő: „A Templompart legmagasabb pontján, a föld alatt még ma is megvannak a sokszor aránylag mélyen (1,30 m) lenyúló s feltétlenül nagyobb épületet feltételező, terméskőből készült, széles alapfalak (60—70 cm), amelyeknek egy része 1,30 m mélyen, vízszintesen rakott, terméskő padozathoz csatlakozik s a felé fordult oldalán fehér meszelés nyomait mutatja. De terméskő falakon kívül 50—60 cm széles, szálban álló téglafalak is vannak. A falak már nincsenek mindenütt összeköttetésben egymással, s próbaárkokkal csak megmaradásukat lehet megállapítani." Banner J. leletmentése után a templom alapfalait tovább pusztították a környék lakói.

1963-ban Balanyi Béla, a nagykőrösi múzeum akkori igazgatója ásott Nyársapáton, újra feltárta a templomot, belsejében sírokat bontott ki, és a templommal átellenben, az ér É-i partján fekvő kőépület alaprajzát is rekonstruálta. A nyársapáti ásatások fontos eredményei közé tartozik a Nyárasapáti család udvarházának azonosítása.

Balanyi Béla ásatása nyolcszögű - több emeletes toronynak meghatározott - épület alapjaira talált, köpenyszerű ráfalazással megvastagított falakkal, D-Ny-ioldalán hozzáépített, négyszögletes alaprajzú helyiséggel, az épület körül fallal és vizesárokkal, D-Ny felől bejárattal. A tompaszögben csatlakozó falakra utalnak a sarokarmírozások kváderkövei is.

A keskeny kutatóárkokkal megfigyelt falszakaszok alapján az épület alakja nehezen rekonstruálható; így nem teljesen alátámasztható Balanyi Béla  elképzelése a 3-4 emeletes toronyról. Feltételezett magassága és az alaprajz léptékéből kivehető 20—25 m-es átmérője túlzottnak tűnik egy vidéki curia, castellum esetében. Ezenkívül a torony belsejében falmaradványok is mutatkoztak. A történeti és régészeti adatokat egybevetve úgy tűnik, hogy a nyársapáti udvarház több építési periódus után érte el a XVI. sz. derekán leírt formáját.

Az udvarház a középkori faluhely közepe táján, a templomtól É-ra feküdt, a falut kettészelő érmeder É-i partjának legmagasabb pontján. A terület 25 cm-es szintvonalas felmérése 1953-ban még félkörben húzódó, sáncszerű kiemelkedést jelez az udvarház helye körül. Azóta minden felszíni nyomot elegyengetett az eke.

Az épület a XV. sz. második felében oklevelekben is felbukkan (1459—1469), az utóbbi alkalommal egy határjelként meghagyott tölgyfából ácsoltatják kapuját a Cegléddel hadakozó Nyárasapátiak. A község tulajdonosa, a Nyársapáthy család, mint földesúr, a XV. században itt a faluban élt. Feltételezhetően ez az épület lehetett az, amelyben a földesúr lakott, hiszen a próbaásatás során az épület nagyságából, vélhető méreteiből következtetve akkora volt ez a „kastély", amely valóban szolgálhatta urának kényelmét.

Meggyőzőnek tűnik Éri Istán érvelése, hogy a XVI. sz. elején is állt az épület, ugyanis 1523-ban Werbőczi István népes vendégsereget tudott Nyársapáton fogadni.

A XVI. sz. derekán a falu hódoltsági terület lett, a megrozzant udvarházat a törökök a magyar végvárvonal ellen meg akarták erődíteni. Ilyen állapotban találta a romos épületet 1551-ben Zay Ferenc szolnoki kapitány, aki beszámolójában röviden leírta a Nyársapáton látottakat is. Megemlíti, hogy a falu romokban áll és hogy a török a „castellum” tornyának erősebbé tételén és a vár kisméretű árokkal történő erődítésén dolgozik.

Ezt követően nem hallunk többet a nyársapáti udvarházról, a falu fokozatos elnéptelenedésével a minden bizonnyal erősen romossá vált épület sem kerülhette el sorsát.

Nyársapát története

A középkorban Nyárasapáti, Nyárasapát néven ismert falu története oklevelek alapján a XIV. sz. második felétől követhető nyomon. A település ennél korábbi meglétére az ásatási és terepbejárási anyag, valamint a falu neve utal. Az Apáti (= „apáté") típusú helynevek egykori apátsági birtokokra vallanak. Forrásanyag híján nem lehet tudni, hogy Nyársapát az Árpád-korban melyik apátság birtoka volt. Amikor neve 1376-ban, először bukkan fel Nagy Lajos király oklevelében, a falu már világi kézen, a később is itt birtokos Nyárasapáti család első ismert tagja, Sebestyén fia Miklós birtokában van, aki egy birtokba iktatásnál királyi emberként szerepel.

A település XV. sz.-i és XVI. sz. eleji történetét szinte kizárólag a Nyárasapáti család kapcsán ismerjük. Ez a családtörténeti munkákban nem szereplő nemesi família a XV. sz. derekán évtizedekig tartó határperbe bonyolódott a Ceglédet birtokló óbudai klarissza apácákkal. A pereskedést Zsigmond királynak az az - alighanem meggondolatlan - adománya váltotta ki, mely révén Nyárasapáti Sebestyén fia, Miklós és fiai, László, István megkapták a Cegléddel szomszédos Besenyőegyház, Töröttegyház, Téglaegyház és Kőegyház pusztákat. Ezek használatától azonban 1434-ben az apácák eltiltották őket. A kölcsönös hatalmaskodások után fel-fellángoló, 1476-ig követhető perről nagyszámú oklevél maradt fenn. Nyárasapáti Klára a falut Werbőczi Istvánra hagyta, majd a Werbőczi család leányágán, a XVI. sz. második felében a Zelemériek kezére jutott.

A faluról 1526-1551 között nem ismerünk történeti adatot. Ügy tűnik, hogy a hamar hódoltsági területté váló vidéken a törökök igyekeztek a mélyen lenyúló végvárvonal ellen különféle, kisebb kőépítményeket megerősíteni. Erről számolt be Zay Ferenc 1551 áprilisában kelt jelentésében a nyárasapáti, akkor már romos udvarházzal kapcsolatban. A romladozó udvarház még nem jelenti a falu elnéptelenedését, egy 1570-ből származó adóösszeírás szerint Nyársapáton 20 porta adózott.

1584 után évtizedekig nincs adatunk a faluról, a 15 éves háború hadjáratai során Nyársapát is átmenetileg lakatlanná válhatott.

A XVI. sz. végére férfiágon kihaló Zeleméri családtól Nyársapát Lorántffy Mihály kezére került, akinek leánya, Lorántffy Zsuzsanna, I. Rákóczi Györggyel kötött házasságakor megkapta a falut.

1628 és 1632 között a falu újratelepült és zömmel a régi lakosok költözhettek vissza. Azonban 1655-től Nyársapát már nem szerepel a nagykőrösi iratokban, s 1660-tól a tizedösszeírások is pusztának tüntetik fel. A falu elpusztulása minden bizonnyal összefügg az 1658-1664 közötti török hadjáratokkal. Az 1690-es Pest megyei helységösszeírás Nyársapátot mint elpusztult, részben Rákóczi-, részben Forgách-kézben levő falut tünteti fel.

Napjainkban, a hosszú ideje tartó mezőgazdasági tevékenység miatt a felszínen nincs már nyoma sem az udvarháznak sem a templomnak. A régészeti adatbázis jelenlegi státusza szerint: A lelőhely azonosítása ma már nem lehetséges, ezért a nyilvántartásban archiválták, és nem szerepel a nyilvántartott régészeti lelőhelyek között.

Források:

Banner János: Középkori emlékek a nyársapáti Templompartról. Dolgozatok, 1929
Bálint Alajos - A középkori Nyársapát lakóházai - részlet - Móra Ferenc Múzeum évkönyve - 1960-1962
Benkő Elek - A középkori Nyársapát -  Bálint Alajos ásatásai a nyársapáti Templomparton
Benkő Elek: A nyársapáti udvarház és házak a középkorban. 1980
"Quibus expedit universis": Diákköri dolgozatok 1977-79 (Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kara Középkori Magyar Történeti Tanszék
Benkő Elek: A középkori Nyársapát -  Régészeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 9. Szentendre, 1980)

GPS: É 47° 6.697 (47.111610)
K 19° 50.484 (19.841400)

Információk: Napjainkban, a hosszú ideje tartó mezőgazdasági tevékenység miatt a felszínen nincs már nyoma sem az udvarháznak sem a templomnak. A templom helyét téglatalapzaton lévő kereszt jelzi.

Vár-Webáruház - Látvány térképek várainkról