A kapitány székhelyének egy védművet feltételezhetünk, amire a későbbi birtoknév Sárosvár vagy Várkő emlékeztet. Ez mint vizivárnak elfogadott erődítés a Pinka mocsaras völgyében fekszik Rödöny (Riedlingdorf) irányában.
forrás: Harald Prickler: Burgen und Schlősser im Burgenland (ford.: Jakab József)
xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx
Részlet az alábbi munkából:
DIE GÜSSINGER Beiträge zur Geschichte der Herren von Güns/Güssing und ihrer Zeit (13./14. Jahrhundert)
Technische Leitung: Rudolf Kropf und Wolfgang Meyer /Eisenstadt, 1989/
In: Wolfgang Meyer: DER BURGENBAU ZUR ZEIT DER HERREN VON (GÜSSING) - GÜNS IM HEUTIGEN BURGENLAND
244-246 old.
(ford.: Jakab József)
Védművek az „Őrvidéken” – Die Wehranlagen in der „Wart”
A „Continuatio” időrendi elbeszélésében az „Őrvidéken” három vár kerül megemlítésre, mindenesetre a nevük és fekvésük pontosítása nélkül. A leírt hadjáratok illetve sorrendjük a „Continuanito”-ban megenged néhány következtetést. Az „Őrvidékre” történő belepés előtt megnevezett várak: Villámos, Pinkafő, Peterschachen, Óbér, Szentelek, ezt követi az „Őrvidéki” hadmozdulat eredeti idézettel „Drei veste daz drin warten”, végül Felsőkéthely, Városszalók, Nagyszentmihály zárja a sort.
Prickler megadja I. Albert ténykedésének kiindulási pontját a királyi határőrség területén. Felsőőr mint határőr település a 13. sz. második felében a Kőszegiek uralma alá került. Ez alatt közvetlenül a határőr „várak” meghódítását kell érteni. A Kőszegiek illetve Németújváriak hatalmának megtörése után I. Károly (Károly Róbert) megújította a határőrök jogait és egy Miklós comest nevezett ki számukra kapitánynak = Őrnagy. Prickler a kapitány feltételezett székhelyét egy védműben látja, amit a Sárosvár (Sumpburg) illetve Várkő (Burgstein) név takarhat. Ez a vizivárnak elfogatható erődítés a Pinka völgyének mocsaras területén Rödöny irányában feküdhetett.
Ennyit az előzményekről. Ezzel azonban az eredeti helyszín keresése épp, hogy csak megkezdődött. Nem hogy a fő erődítés nincs még meghatározva, hanem még két másik vár is hiányzik. Kezdjük a legutolsó időkben megkutatott lelőhellyel ezen a területen, nevezetesen Felsőlövővel. Már 1981-ben egy erődítés felmérését közöltem, ami oklevelekkel nem igazolható, ám a terepen határozottan megfogható. A védmű területén ma a római-katolikus szent Bartolomeusnak szentelt templom és a temető fekszik. Már akkoriban azt feltételezték, hogy a templom legrégebbi részét másodlagosan emelték a földhányásra. 1988/89-ben G. Seebach a templom belsejében ásatott, ez egyrészt igazolta a feltételezést és egyúttal egy megelőző vár létezésének bizonyíthatóságát megerősítette. Tehát elfogatható, hogy az egyik megemlített vár az „Őrvidéken” Felsőlövővel azonos, itt még Villámos közelségét kell kiemelni.
A következő két létesítmény számára több lehetőség is kínálkozik. Elsőnek foglalkozzunk az „Őrvidék” jellegzetes közlekedési csomópontjával, a „Steinbrückle”-vel. Ez a már 1128-ban említett útszakasz a Steiermark-ból a Hartberg-en át az „Őrvidékre” vezető közlekedési útvonal része, amit akkoriban „Strata Ungarica” névvel illettek. A „Steinbrückle” közelében a Strém mélyedésében, ami a történelmi időkben biztosan állítható, hogy mocsaras volt, egy mesterséges halom található. Ezt az erődítést az Állapotfelmérésben már közöltem 1977-ben, az akkori időkben még hiányzó kutatási eredmények miatt itt csak a lehetősége merült fel egy védműnek, egyébként a tereptárgy mint halomsír került bemutatásra1. Ehhez a dombhoz illetve toronydombhoz közvetlen délen egy 100 méter hosszú és 60 méter széles kiemelkedés csatlakozik, ami megfelelhet egy kisebb településnek2.
Felsőőrre visszatérve, ahová Prickler a kapitány székhelyét teszi, támaszkodhatunk Pricler kutatásaira.
Ird.: Harald Prickler, Eine Burg der Grenzwaecter in Oberwart?; BHBL 25. Jg. 1963, 140 ff. Innen elsősorban a dűlőneveket úgy, mint Sárosberek és Várkő kell kiemelni. A temetkezési dombok állapotfelmérése közbeni kutatásaim során Felsőőr és Rödöny határában több figyelemre méltó dűlőnévvel találkoztam. Felsőőrön ebben az összefüggésben a Sárosberek=Kotwiesen mellett még a Diefort=a gázlónál elnevezést érdemes megemlíteni. Rödöny közvetlen közelében találhatjuk a „Tulpfert” és „Tulpfert Örtel” elnevezéseket valamint északon a „Dorstatt” nevet. Úgy tűnik ezen a területen egy régiók közötti útvonal húzódott, ami kelet-nyugat irányban az erősen elmocsarasodott Pinka völgyet átszelte, ahol az akadályok nagysága vagy jelentősége szerint ez három határnévben maradt fenn. A Dorstatt dűlőnév kétségtelenül egy pusztaságra utal, egy kisebb településre, melynek okleveles bizonyítása még várat magára. A szomszédos Alsólövőben a „Wartenau” mezőnév található, sőt ennek területe részben a Diefort és Tulpfert Örtel közé ékelődik. A már említett Állapotfelmérésben ezen a területen szintén egy közlekedési csomópontot lehet feltételezni.
A következő lehetőség a „Drei veste daz drin warten” területén további feltételezhető helyszíneket magában Felsőőrön bemutatni. Elsőnek kínálja magát a római katolikus Mária mennybemenetele templom. Itt a Szövetségi Műemlékvédelmi Hivatal (Bundesdekmalamt) új ásatási eredményeket produkált, ami látható a „Die obere Wart” című művészeti albumban. Ebben Hannsjörg Ubl ásatási leleteiről és beszámolójáról készült összefoglalóból, ami a 376. oldalon található következik, hogy a templomot legkorábban 1260 és 1276 között építették, míg a bekövetkező 1289-es pusztulás a templomajtó melletti sírleletekkel összefüggésbe hozható. A templomépület datálását egy érme leletre alapozzák, ahol azonban megjegyzik, hogy a templom építésekor a területet gondosan elplanírozták és az előző kultúrréteget elhordták. Így ugyanaz a variáció áll fenn, mint Felsőlövőnél, ahol a templom a megsemmisített és planírozott várszinten lett felépítve és az érme az úgynevezett planíranyaggal maradt vissza. A rombolás az ajtó környékén időben nem meghatározott. Ubl vitatja a lehetőségét egy védműnek a Strém völgyében (Steinbrückel) a templomi ásatási eredmények fényében anélkül, hogy a halomsírok állapotfelmérését ismerné.
1,Ugyanaz az eset, mint a tormafalui erődítés.
2;Lásd: W. Meyer, Bestandaufnahme von Grabhügelgruppen im Raume Oberwart, Burgenland (Állapotfelmérés a temetkezési dombokról Felsőőr vidékén); Wissenschaftliche Arbeiten aus dem Burgenland; Heft 60(1977).
