Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Zágráb - ZagrebHorvátországHorvát-SzlavónországZágráb történelmi vármegye - Vár

  • Áttekintés
  • Történelem
  • Fotók
  • Alaprajzok
  • Ábrázolások
  • Térkép
  • Szállás

„…Zágráb (Zagreb), a maga múltjával egy különleges város. Az kétségtelen, hogy itt, már a történelem előtti korokban is lakott település állott, ám az eddig előkerült kisebb, de egyértelmű bizonyítékok is ennek valóságtartamát erősítik. Még egyértelműbb, hogy Zágráb a római korban is lakott volt, erről különösen a mai Petrinjai utca leletei tesznek tanúbizonyságot. Abban az időben a mai Styitarjevo (Šćitarjevo) helyén lévő Andautinia volt a jelentősebb település, ami többszörösen megszakítva szinte a mai Sztenjevecig (Stenjevec) nyúlt el, ahol egy római temetőt fel is tártak. Zágrábot csak akkor említették meg először, amikor megalapították a püspökségét, tekintettel arra, hogy a sziszeki (Sisak) püspökség 1093. körül megszűnt. Ám a Zágráb név nem az egész települést jelentette, hanem csak a későbbi Káptalan dombot, míg a mai Felső város külön részt alkotott egészen a legújabb időkig, amikor is a Felsőés az Alsó város, valamint a Káptalan domb egy várossá egyesültek. Ennek a Felsővárosnak, vagy simán csak Városnak a geréci (Gričkih) dombon olyan kedvező volt az elhelyezkedése, hogy a helyén már régóta kellett lennie valamiféle településnek: a zágrábi hegység nyúlványai három oldalról teszik nehezen megközelíthetővé, ami a védelmét könnyűvé tette, így az itt lévő Szt. Márk templom körül egy kisebb városka fejlődött ki, mely a középkorban már igen korán jelentős hellyé váltés ez így is maradt egészen a mai napig.

Zágrábnak igazi vára sohasem volt. A királyi palotáját ugyan megemlítik, de róla semmi más sem tudható, sem az erődítési állapota, de még a helye sem. A néphagyomány úgy tartja, hogy a mai Dveraccal (a szó magát a Kaput jelenti, itt legfőbb, legforgalmasabb kapu, azaz főkapu értelemben) szemközt állt. A horvát bán is egy időben a Káptalan dombon székelt. Azonban az egész települést is megerődítették, amit minden bizonnyal szinte azonnal a tatárjárás után tettek meg. Ezen erődítések egy része, már amelyiket a későbbiek folyamán újra és újra kijavítottak, a mai napig fennmaradt.

A bécsi udvari könyvtárban a 9609. szám alatt fennmaradt Zágráb városának a XVI. századi rajza, melyet feltehetően stratégiai szempontokból készítettek, ezért bár meglehetősen elnagyoltan rajzolták meg, nagyjából teljes hűséggel ábrázolták ezért felételezhetjük azt, hogy elkészítésekor az erődítéseken nem igen változtak a keletkezésük óta.

Eszerint a város körül egy fal vezetett, mely a domb alakját követve tekergett. Helyenként ez a fal kettőssé vált. A falakat nyugat felé öt, négyszögletes toronnyal erősítették. Északon emelkedett a Pap (Popov) torony, keleten a Kő kaputól valamivel távolabb egy kör alakú torony, délen, a Dveractól valamivel keletebbre, megint csak egy kör alakú torony volt, mely a mai gimnáziumnál, egészen a XIX. századig fennmaradt. A falak északon, az Új, vagy „Frauenthor” kapuig (a Pap toronynál) vezettek, amit már a XIV. század közepén is megemlítettek, innen nyugatnak Szurovi (Surovi) erdőségnek, keletnek pedig egy ívet írt le, a máig fennmaradt Kő kaputól északabbra lévő, kör alakú torony felé. E torony második emeleti ablakai, melyek az alatta elvezető Hosszú (Dugo) utcára néznek, csak az újabb időkben keletkeztek, eredetileg lőrések voltak. Ám a Kő kapu sem maradt fenn eredeti formájában, mivel feltehetően a XVI. században jelentősen átépítették, ahogy azt, az építészeti részletek világosan mutatják. A régi rajzról az is látható, hogy magát a Kő kaput, akárcsak a Dveracit, egy fedetlen négyszögletes építmény alkotta, melybe feltehetően előbb be kellett menni, hogy a máig fennmaradt Kő kapu tornyán vagy inkább a szomszédos, vagy torony végi házon, áthaladhassunk, akárcsak a Dveracnak hívott déli kapunál. A Dveraci kapu 1335. körül keletkezett, és 1811-ben bontották le, ám a tornya itt is egészen máig fennmaradt, megőrizve a kapu nevét is. A Mészáros kapu, egy igazi kaputorony volt, ami a mai Lövész (Streljačke) utca fölött helyezkedett el, és egészen a XIX. század első évtizedéig fennmaradt, addig a toronyban, a város őrségének a háza állt [1]. Feltehetősen nyugat felé is vezetett valami féle kapu, de annak a helyét sem lehet meghatározni.

A Káptalan dombot később erődítették meg. A már említett rajzon a Káptalan dombot még csak palánkfallal erősítették. Csak Mátyás király engedélyezte, ahogy azt Krčelić megemlíti (Hist. eccl. zagr. 181.), hogy a török támadások miatt, a Káptalan dombot palánkkal és árkokkal erősítsék: „ut cum prope Turcarum incursiones fierent capitulum sepibus munire et fossatis cingeri ac propugnaculis se possit”. Éppen azért, mivel a Káptalan domb jó ideig nem volt megerősítve, építették fel a Pap tornyot, ami a későbbiekben ádáz perlekedések tárgyát képezte.

A későbbiekben a palánk helyett, szilárdabb kőfalazatot építettek, ami részben, még ma is áll, pld. fönnmaradt a városfal északnyugati szöglete (a Káptalan dombi iskola mögött), és még egyes tornyai is. A két kapuja, az egyik nyugatnak, a másik, délnek vezető Bakócz kapu, egészen a XIX. század közepéig maradt fenn. Miután a már említett kép szerint a Káptalan domb gyengén volt megerősítve, ezért a székesegyházat külön is megerődítették. Erős fal övezte az egész épületegyüttest, a négy sarkára, négy szilárd tornyot tettek, és az északi oldal közepére még egy, kisebbet. A védőfolyosó nyomai néhol még láthatók. Az északnyugati toronynak volt egy szurokkiöntője „Pechnase” is. A többi tornyot a nehéztüzérség számára alkalmas lőrésekkel látták el. A székesegyház előtt volt a Szt. Imre plébániatemplom, amit Bakócz püspök leromboltatott (1510-ben), hogy a helyére felépítethesse a róla elnevezett tornyot. Ez a torony a keletkezésének idejében (1517-ben) se zárt, se fedett nem volt, hanem csak un. Schale (héjtorony)volt, melyen a templom külső várának egyetlen bejárata nyílott. A déli oldalon ekkor még nem volt meg a hatalmas püspöki palota, és csak az a része állt, melyben az, az ősi Szt. István kápolna volt megtalálható, ami ma püspöki imaterem és, melynek nagy része most el van tömedékelve…” 1] Zágráb képe, 1792-ből, a zágrábi városi múzeumban

Engel Pál adatai szerint:

Zágráb (Zagreb, Agram) falazott királyi városa (civitas), 1427-33-ig zálogul Albeni János püspöké, halála után 1445-ig a Tallóciaké, ezután Cillei Ulriké. Halála után, 1461-ben Brankovics Katalin egyéb javakkal együtt átengedte Vitovec Jánosnak és Weisspriach Zsigmondnak és Boldizsárnak A város kapitányai: Tallóci Matkó gubernator 1433–12-22; [Mayer-Fischer] Sebold (Cilleié) 1450-07-09 Csuborovics (Chwborowych) János (Iván) [Cilleié] 1456-08-11 Vitovec János 1458 III 8 (Mátyás a kezén hagyja) Hochburger Kristóf 1475 V 8-1 bajnai Bot András, egyúttal medvevári kap. 1490 XII 8 Orosz Mihály és Benkovich Gergely (Corviné) 1491 IX 29 A város területén álló kastély (curia seu castellum), a zágrábi püspöké.

A kastély várnagya: Mihalowcz-i Zalay Ferenc 1515 VI 7 (castellanus Zagrabiensis)

Az erődítések mai állapota:

A zágrábi Felsőváros és a Káptalan bejárása 2008. 06. hónapban került végrehajtásra. Sajnos azt kellett megállapítani, hogy a 20 szd. eleji, robbanásszerű urbanizációs fejlődés szinte teljesen elsöpörte a Felsőváros erődítéseit, noha a falak pusztulása, már a 18. századra szinte teljesen befejeződött. A falak mindezek ellenére nem tűntek el, csak nem láthatók. Ugyan is, a lakosok növekvő helyigényét úgy elégítették ki, hogy a falak belső oldala mentén végigfutó utcácskákat is felparcellázták, majd hatalmas városi palotákkal és középületekkel beépítették úgy, hogy az új épületek hátsó főfalát maga a városfal adta. A védőfalak egykori pártázatát és a bennük nyíló lőréseket az új házak pince, vagy földszinti ablakaivá alakították át. Sajnos mára egyre többet szélesítenek ki közülük. Érdekes módon, a város egyik kapuja, Kő kapu, a restaurálásoknak köszönhetően, szinte eredeti állapotában fönnmaradt. A déli oldal Dverac-nak nevezett kapuját elbontották, de a Lotreščak-nak nevezett kapuvédő torony teljes magasságában áll. Áll még a város északi oldalának súlyponti védelmét jelentő, Pap torony is.

A Káptalan domb erődítései sem jártak jobban a Felsővárosénál. A városfal egy lőréses, gyilokjárós részlete, a székesegyházat övező fal északi részének közepén található torony mellől indul. Egy másik, viszonylag hosszú, de kerítéssé silányult falrészlet nézhető meg még, az egykori Káptalani városrész északnyugati sarkában is. Itt két, lepusztult állagú torony is áll még. A székesegyházat övező, téglalap alakú, várszerű erődítésnek a nyugati falát, a fal közepén álló egykori kaputoronnyal, 1911-ben bontották el. Az elbontott rész helyén ma egy nagyterületű tér található. Az övező falak déli és keleti részének felhasználásával alakították ki a püspöki palotát.

Összességében, a Zágráb felkeresése, csak azoknak ajánlott, akik nem idegenkednek egy ismeretlen nagyvárosban zajló forgalomtól, és elég időt szánnak egy viszonylag nagyterület bejárására. Noha a város erődítései, „váras” szempontból nem nagy értéket képviselnek, de a város határában álló várak, mint Medvevár, vagy Szomszédvár felkeresésével kárpótolhatjuk magunkat.

/Szatanek József/ Adalékok a zágrábi Káptalan, 1469-1478-as megerődítéséhez Rudolf Horvat-tól Zágrábnak az a részét, amely az akkoriban még erre folyó Medveščak (ejtsd: Medvescsák) patak jobb oldalán terült el, egykoron csak egy fapalánkkerítés övezte. Ezen erődítésről, abból a királyi utasításból tudunk, amit Zsigmond király adott 1387. március 01-én Luzsnicai László bánnak. A király e levélben értesíti a bánt arról is, hogy tudomására jutott, hogy Zágráb szabad királyi városa ellen, egy erős sereg indult meg, Horváti János szlavón bán, Palizsnai Iván vránai prior, valamint a nagyhatalmú Hervoja bosnyák bán vezetésével. Ugyanis ez időben, Horvátország területén polgárháború folyt Zsigmond király hívei és ellenségei között. A zágrábi Felsőváros, vagy Gradec polgársága, a király hívének, míg a Káptalanváros, a Kaptol a király ellenfelének számított.

A Káptalandomb ekkoriban már erődített volt, mivel árok és fapalánk övezte, azonban teljesen elnéptelenedett, mivel számos lázadó kanonok kimenekült belőle, így azt a már említett, Zágráb felé tartó sereg könnyedén megszállhatta. Ha ez csakugyan így történt volna, akkor az, nagy veszélyt jelentett volna az egész királyságra és nyilvánvalóan a Felsővár erődítései is elpusztultak volna.

Ezért a király utasította a zágrábi polgárokat, hogy azonnal foglalják el a Káptalan és bontsák el fapalánkot teljesen, így nyerve építőanyagot a saját erődítéseikhez. A királyi utasítást a polgárok nagy örömmel végre is hajtották, s így a Káptalan elvesztette első, de egyszerű erődítéseit.

Ez után, 80 évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a Káptalan egy új, igazi és erősséget kapjon. A Káptalan újbóli megerősítésére, a török veszély adta az okot, ugyanis a Boszniából induló törökök, Szt. Mihály napja utáni szombat (1469. szeptember 30.) éjjelén, egészen a Száva folyó zágrábi részéig jutottak. A törökök elől számos nemes és jobbágy menekült a Száván át Zágrábba, ahol a felriasztott polgároknak sírva panaszoltál el az őket ért szerencsétlenséget. Ugyanis, a törökök felperzselték a környező falvakat, melyek tüze egészen Zágrábig ellátszott. A menekültek azt is elmondták, hogy a törökök a következő napokban át akarnak kelni a Száván, hogy rátörjenek a Káptalanra, hogy kirabolják a székesegyházat és a káptalani kúriákat.

A törököktől megrettent kanonokok, és más káptalani lakosok, a jól megerősített Felsővárosba menekültek, akiket a polgárok be is fogadtak, hogy ezzel is erősítsék a törökkel szembeni ellenállást. A várt ostrom azonban elmaradt, mivel a következő napokban akkora eső esett Stájerországra és Karintiára, hogy egy éjszaka alatt úgy felduzzasztotta a Szávát, hogy az elöntötte Zágráb egész környékét, ami lehetetlenné tette a törököknek, hogy átkeljenek a Száván és rátörjenek Zágrábra.

Ez a török betörés arra ösztönözte a Káptalant, hogy Corvin Mátyás királyhoz kérelemmel forduljanak, hogy engedélyezze számukra, hogy tornyokat és erős falakat emelhessenek a Káptalan és a székesegyház körül. A király belátva a kérelem megalapozottságát, 1469. november 17-én kiadott okiratában engedélyezte, hogy ily módon biztosítsák a Káptalant a török csapatoktól. Az erődítési munkálatoknak szinte azonnal neki is álltak, ám néhány kanonok nem mutatott kellő figyelmet a Káptalan megerődítésére, így az építkezési munkákat, csak 1473. június hatodikára fejezték be.

Hogy az építkezéseken gyorsítsanak, a Káptalan egy külön kapitányt nevezett ki, aki az erősség építését felügyelte. Minden kanonok, a kapitányon keresztül parancsban kötelezte a saját praediumán (birtokán) lévő jobbágyokat a vár körüli munkálatok végzésére, s minden kanonoknak saját magának, vagy helyettese útján kellett a váron dolgozó, saját jobbágyait felügyelni, vagy ellenőrizni, hogy milyen gyorsan haladnak. Amelyik jobbágy meg ökrökkel bírt, annak annyi kocsi husángfát kellett a várhoz fuvaroznia, amennyi ökre volt. A husángfákat a Medveščak patak vízével elárasztott várárkok megerősítésére használták fel. A husángfák kivágását és kocsira rakodását azon jobbágyokkal végeztették el, akik nem rendelkeztek ökrökkel. A husángfákból összeállított alapokra, aztán a kapitány által utasított jobbágyok, földtöltéseket emeltek. Az a kanonok, aki – személyében, vagy helyettese révén is elhanyagolta feladatát, hanyagsága fejében, 2 aranyforint büntetést tartozott fizetni.

A fenti rendelkezéseknek köszönhetően, a Káptalan erődítési munkálatai jelentősen haladtak előre, de emellett a Káptalan gondoskodott a megfelelő védelmi eszközök beszerzéséről is. Így, 1473. augusztus 17-én, a kanonok között, 34 nagy puskát (lumbarde) osztottak szét.

A munkálatok előrehaladtával, a felsővárosi polgárok, mind nagyobb ellenérzülettel figyelték a káptalani erődítések építését, ami gyakori összetűzésekhez vezetett. Így tudjuk, hogy a Káptalan 1476 áprilisában panaszt tett Mátyás királynál 50 zágrábi polgárra és bírójukra Tót Balázsra, hogy akadályozták azon káptalani munkások munkáját, akik a káptalani vár alatti árkot mélyítették, hogy abba a Medveščak patak vizét belevezetve, még hatékonyabbá tegyék a Káptalan védelmét. Mindezek ellenére, a Káptalan megerődítésével, 1478-re teljesen elkészültek, ahogy ezt a káptalani

tanács 1478. szeptember 15-ei határozatából megítélhetjük:

„…Miután a káptalani főtisztviselő lepecsételte a vár nappali és éjszakai őrzésével megbízott kanonokok kinevezéséről szóló határozatát, azt azoknak haladéktalanul végre kellett hajtaniuk. Aki nem átallotta a feladatát elhanyagolni, az első esetben 1 aranyforint büntetést tartozott fizetni, Azon kanonok, aki önfejűségből újból megtette, az elvesztette a zágrábi kanonokok közös, éves jövedeleméből rá eső részét. Az esetben, ha felszólítás ellenére, harmadszorra is hanyagolná kötelességét, akkor elvesztette a saját kanonoki praediumát, aminek hasznát addig élvezte. Ugyanilyen büntetés jár azoknak is, akik közbejárnának ilyen hanyag kanonok érdekében…”

Forrás:

Đuro Szabo: Sredovječni gradovi u Hrvatskoj i Slavoniji, 1920. Zágráb.
Rudolf Horvat: Utvrđivanje Kaptola 1469-1478. Naša Katedrala, 12. (2008.), Zagreb. 

GPS: É 45° 48.861 (45.814342)
K 15° 58.745 (15.979088)

Zágráb városának megközelítése, igen kényelmesnek mondható, hisz Letenyétől, egészen Zágrábig, egy jó minőségű autópálya vezet oda (kb. 96 km), melyen bő egy óra alatt érhetjük el a város peremét. Az autópályát bármely leágazón elhagyva csak a Centrum táblát kell figyelnünk, s annak megfelelően hamar elérhetjük a város közepén található székesegyházat. Ez után, már csak parkolóhelyet kell keresnünk, s kényelmesen végigsétálhatjuk a várost.

Ha ezt az üzenetet látja, hirdetésblokkolója letiltotta a térkép betöltését. A hirdetésblokkolót a címsorban megjelenő adatvédelem vagy követés elleni védelem ikonokra kattintva kapcsolhatja ki.
Tekintse meg partnereink ajánlatait a bal oldali térképen, melyen minden szálláshelyet egy ármező jelöl. A térkép a kurzor segítségével mozgatható és nagyítható. További szálláshelyek betöltéséhez nagyítson rá egy településre. Az adott szálláshelyről további információ az ármezőkre kattintva érhető el.
Várak.hu mobil applikáció