Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Szászkézd - Keisd - SaschizRomániaErdély és PartiumNagy-Küküllő történelmi vármegye - templom

  • Áttekintés
  • Történelem
  • Fotók
  • Alaprajzok
  • Ábrázolások
  • Archívum
  • Térkép
  • Szállás
SZÁSZKÉZD – templom

Szászkézd (Keisd, Saschiz) a XI. században székely település. 1161–1241 között települnek ide szászok. 
1308–1310 között Kizd néven írják az oklevelek. 1345-ben Kezd, Kyzdy, 1459-ben Zaazkezd, 1460-ban Zazkizd formában fordul elő.
Az első templomát bizonyító adat 1309-ből ismeretes, amikor György kézdi plébánost említik. Ugyanekkor már dékánság székhelye, mert Berthold kézdi dékán a Benedek erdélyi püspök megválasztásának körülményeit kivizsgáló perben szerepel. 1389-ben György a plébános. 1353-ban az apoldi plébános, Péter kézdi dékán. 1422-ben Péter Nicolaus a plébános, akinek V. Márton pápa teljes búcsút engedélyez. 1448-ban a kézdi plébános név nélkül szerepel. 1455-ben Bertalan presbiter, Georgius Zaz de Enyed a kézdi plébánia javadalma mellett más javadalmak elnyerését kéri a pápától. 1439-ben Bolognában tanul, 1448-ban Páduában. Ekkor már gyulafehérvári kanonok. 
A felsorolt adatok a mai templom elődjével kapcsolatosak; amely háromhajós bazilika volt. Egykori pillérfőiből kettőt megőrzött. Ezek nagysága, formája, spiráldíszítése a nagydisznódi templom nyugati kapuján látható oszlopfőkkel azonos, s így kormeghatározó: keletkezése a XIII. század elejére, vagyis az itteni szász telepítés kezdetére esik.
A település már a szász telepítés előtt a Kézd nevét viselte, és a mai kézdi székelyek előbbi települési helye volt, s a szászok tőlük vették át ezt a nevet. 
Az is feltételezhető, hogy még a szász telepítés előtt, a XII. században volt már temploma, amint az Szászfehéregyház esetében is bebizonyosodott. 1100–1120 között épült temploma. Az első templomot kórházzá alakították. 1858-ban még faltöredékei voltak és köralakú csonkatorony részek. 
Mai temploma építésének idejét pontosan ismerjük: 1493–1496. Az építkezés idejéről több segélyengedményről van adat: 1494-ben 50 forint segélyt kapnak a szebeni kerülettől és a kézdi széktől, 1497-ben újra. 1492-ben a templomépítés idejére a lakosok felmentést kapnak a háborús terhek alól. Egy másik oklevél 1493-ban börtönt és vagyonelkobzást helyez kilátásba azok ellen, akik kivonják magukat az építkezés terhei, munkálatai alól. 1503-ban Poldner Johann plébános kérésére felmentést kapnak a katonaság ellátásának terhe alól, amiért vállalják az erődítés munkáját. 1507-ben a Szent Test Társulat kérésére búcsúengedélyt kap a templom. Ebből az adatból azt is megtudjuk, hogy Szent István tiszteletére volt szentelve. 1521-ben és 1525-ben újra segélyt kapnak a szebeni kerülettől 15 és 16 forint értékben. Ekkorra jutnak el a befejezéshez, sőt ebben az időben már az erődítési védemelet építése is elkezdődik, illetve az egész építkezés szem előtt tartja a védelem biztosítását.
Egyetlen hajója hosszabbított szentélyben folytatódik úgy, hogy egybe épített tetőzete és védelmi árkádjai által egységes épülettömböt mutat, amelynek magasságára a sekrestyét is felemelték toronyszerűen. 
Hajóját gótikus bordázat díszítette, melynek bordái 10 oszlopra futottak. Ezek gyámkövein más-más faragás volt. Az oszlopokból csak kettő maradt meg. A záróköveket címerpajzsok díszítették, melyekből csak a szentély záródásánál levők őrződtek meg.
1878–1879-ben a szentély boltozatát egyszerű dongaboltozattal váltották fel, a hajó új gyámköveken új bordázott boltozatot kapott. Szentségfülkéjének szép faragott kőbordái, tornyocskái magasan kiemelkednek, valósággal koronázzák az egykori szentségházat. Néhány ablak megőrizte késő gótikus faragott mérműveit. Kapui csúcsívesek.
A szentély külső falán csonka felirat maradt fenn: „Ihesus Vrist ? 1496?” Különálló hatalmas tornya 1677-ben kapja mai formáját, amikor az eredeti bástyatoronyra még két emeletet húznak és a segesvári toronnyal versenyezni kívánó toronysisakkal látják el. 
A templomot és tornyot egykor várfal is védte, de abból csak kevés maradt fenn. A XIX. században bontották le. 

Forrás:

Karczag Ákos – Szabó Tibor: Erdély, Partium és a Bánság erődített helyei. Budapest, 2012. 782-783.

 

 

GPS: É 46° 11.652 (46.194206)
K 24° 57.612 (24.960192)
Ha ezt az üzenetet látja, hirdetésblokkolója letiltotta a térkép betöltését. A hirdetésblokkolót a címsorban megjelenő adatvédelem vagy követés elleni védelem ikonokra kattintva kapcsolhatja ki.
Tekintse meg partnereink ajánlatait a bal oldali térképen, melyen minden szálláshelyet egy ármező jelöl. A térkép a kurzor segítségével mozgatható és nagyítható. További szálláshelyek betöltéséhez nagyítson rá egy településre. Az adott szálláshelyről további információ az ármezőkre kattintva érhető el.
Várak.hu mobil applikáció