Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Gölnicbánya, Gölnic vára

Gölnicbánya (Gelnica) a Szepesség egyik legfontosabb bányavárosa, amely a Szepes-gömöri Érchegység festői környezetében fekszik, Eperjes városától 28 km-re délnyugatra. A város alapítására a tatárjárást követően, a 12. században került sor, mikor az elpusztított lakosság helyére német bányász telepesek érkeztek.

Az óváros délnyugati részén emelkedik 425 méter tszf. magasságban a várdomb, melyen egykor Gölnic vára állt. Napjainkban a hegytető peremén, az egykor erősség kerítőfalainak maradványa több helyen megfigyelhetők. A délkeleti oldalon pedig egy kiugró torony (lakótorony) falmaradványa látható, amely egyben a vár legépebben megmaradt része.

A vár belső területét az 1960-as évek részleges ásatásai során kutatták meg. Ennek köszönhetően az is igazolást nyert, hogy a vár bejárata az északnyugati oldalon volt. A feltárást követően a napvilágra került romokat visszatemették. Jelenleg a kör alakú nagy tisztás alatt helyezkednek el, az itt egykor állt épületek alapozásának és falainak maradványai.

A vár építési idejére és építtetőjére vonatkozóan nem ismerünk pontos adatokat. A szlovák kutató Miroslav Plaček szerint a várat a tatárjárást követően emelhették. Azonban Engel Pál szerint csak 1436-tól említik. Ekkortájt épülhetett királyi várként a rézurburaispán (comes cupri) igazgatása alatt. 1437. októberében Zsigmond elzálogosította Eberhard Cliber bambergi polgárnak.

A 15–17. században fennállt erődítmény nem sokkal felépülése után a husziták kezére került (1444-től Giskra kezén volt), majd a Szapolyaiak birtokolták. 1527-ben a Szapolyai János és I. Ferdinánd között a magyar trónért folytatott harcok során a vár súlyosan megsérült. 1531-ben Ferdinánd király Thurzó Eleknek adományozta, aki a várat helyreállította. A nemzetség 1636-ban bekövetkezett kihalásáig a vár és az uradalom a Thurzó család birtokában volt.

Ezt követően Gölnic várát, illetve Szepesvárat Csáky István és felesége Forgách Éva kapta meg több szepesi bányavárossal együtt. A vár 1685-ben egy tűzvészben pusztult el. A vár újjáépítésre többé nem került sor. Köveit a városi építkezésekhez hordták el.

Források:

Karczag Ákos–Szabó Tibor: Felvidék és Kárpátalja erődített helyei - 2018
Miroslav Slámka: Kamenní strážcovia I-II-II. Slovenský skauting - 2015-2018
Plaček–Bóna: Encyklopédia slovenských hradov. Bratislava - 2007
Michal Slivka-Adrián Vallašek: Hrady a hrádky na východnom Slovensku - 1991
Engel Pál: Magyarország világi archontológiája 1301–1457
Engel Pál: Királyi hatalom és arisztokrácia viszonya a Zsigmond-korban, Budapest - 1977