Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Lobor/Gradina – Lobor/Őskori vár

Ennek az erősségnek a maradványai, Lobor településének közvetlen közelében, egy 383 m absz. magasságú, három oldalról igen meredek dombháton találhatók. Ezt az őskori várat az Ivánscsica hegység itt igen meredek déli lejtőjének a végére építették fel. A várat a lejtőtől egy hatalmas földsánccal különítették el. Maga az erősség két részből áll. A belső várat egy hatalmas földsáncokkal körbezárt, ovális (110x80 m) térség képezi, melyhez nyugatról egy külsővár támaszkodik. A belsővárat északkeletről, szintén egy földsánc oltalmazta, míg délről és keletről, a várhegy meredek oldala alkotta védelmet. A vár bejárata, nagy valószínűséggel a várhegy északi oldalán lehetett, ott ahol a belső és a külsővár sáncai találkoznak.

A terület régészeti kutatását 1998-ban és 2002-ben végezték el. A kutatások eredményeként megállapításra került, hogy a várat valószínűleg a kora bronzkorban építették fel, majd a ie. 4 században felújították, feltehetően a területet birtokló kelták. Az ősi várat valószínűleg a rómaiak dúlták fel, úgy az 1 században, hogy a késő ókorbanújból katonai funkciót kapjon. Ekkor, az őskori sáncok tetején egy kőfalat építettek ki, mely valószínűleg a népvándorlás korában pusztult el, a 7. szd. környékén. A korai horvát állam expanziójával, az építészeti tevékenység is megnőtt, így a 11. században, az őskori sáncok közepére, egy koraromán stílusú templomot építettek fel, mely köré egy temetőt is létesítettek. A Lobor településhez közeli, Lobor és Oszterc várainak felépülése után az őskori sáncok elvesztették katonai jelentőségüket és az ősi templom helyén, egy gótikus templomot emeltek (14-15. szd.). A 16. szd folyamán a Lobort és környékét érő oszmán támadások miatt az ősi sáncokat újból használatba vették, és palánkkal erősítették meg, hogy a környék lakosainak menedéket nyújtson. A török veszély elmúltával, a sáncok újból elvesztették katonai jelentőségüket, de a hely szakrális jelentősége máig megmaradt.

A templomkörzet mai állapota:

A lobori templomkörzetet 2008. 03. 16-án látogattam meg Keserű László és Szabó Tibor társaságában. A Lobor település északkeleti végében található, Gorszka-nak (Gardinának) nevezett térségét, eredetileg a kb 382 méter magas dombon található, erődítettnek tartott Istenanya (Szt. Mária) titulust viselő templomot kerestük fel. A további adatgyűjtés során azonban kiderült, hogy a templom épülete egy korábbi templom maradványain épült fel. A mai barokk templom védőfalhoz hasonló, belül árkádos, kívül támpilléres cinterme a 18. szd. végén épülhetett fel (a csatolt Szt. Mária kép templomának sincs még cinterme!).Az adatok, arról is szóltak, hogy a templomot és cintermét egy olyan őskori vár legmagasabb, északi pontján építették fel, melynek sáncait a török veszély időszaka alatt is hasznosították. A bejárás erre az északi részre korlátozódott, miután a délre eső rész, a templom körül található magánházak kertjei, valamint a sűrű növényzet miatt bejárhatatlannak bizonyult.

A templomkörzetet, a falu főterétől induló szűk, aszfaltozott úton, északról lehet elérni, ahol feltehetően a búcsújárók számára egy hatalmas parkolót alakítottak ki. A parkoló közepén, egy „elővédmű szerű” lapos-tetejű dombocska található.

A parkolótól délre, annak szintjéhez képest egy meglehetősen magas sánc található, melynek északkeleti sarkához, feltehetően az egykori kapuhoz felvezetőút található. Ezen az úton juthatunk a templomkörzetbe. A felvezetőút jobb oldalán, de már a sáncon belüli területen, magánházak sora húzódik. A kívülről magasnak tűnő sáncok, belülről mindössze 0,5- 1,5 méter magasak. Az irodalomban említett kőfalakat csak két helyen, egy 2 és egy kb. 5 méter hosszú szakaszon lehet megfigyelni.

A templom területén ma is régészeti kutatások folynak, így a kerítő falakon belülre nem lehetett bejutni. A templom kívül, tájékoztató táblákat állítottak fel.

/Szatanek József/

Forrás:

mr. sc. Krešimir Regan: Srednjovjekovne utvrde i kašteli na obroncima Ivanšcice 

Branko Nadilo: Várromok az Ivánscsica hegység délnyugati lejtojén