Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

A Fogarasi-havasok ÉNy-i lábánál, az Olt lapályán, a DK-ről jövő Feleki (Nagy) patak mellett fekszik Felek (Freck, Avrig) község. A falu határában található középkori vár a Várhegy (La Cetate) 846 m magas csúcsán, a Fogarasi-havasok főgerincének előterében magasodik.

A várral tudományos szempontból elsősorban Kurt Horedt foglalkozott az 1940-es évek elején. Véleménye szerint a vár a dél-erdélyi határvédelmi rendszer tagjaként épült 1200 körül. Egy földutat figyelt meg, mely Havasalföld irányába, Curtea de Argesbe vezetett. Legkésőbb a 15. században pusztulhatott el az akkor már korszerűtlennek számító erődítmény.

Horedt mérései szerint a vár 60 m hosszú és 30 méter széles volt. Az É-i oldalon, 35 m hosszú szakaszon egy keskeny, kb. 2 m magas sáncot figyelt meg, melynek felszíne alatt habarcstörmeléket talált. Ebből arra következtetett, hogy a sánc ezen része valószínűleg a kerítőfalat tartalmazza. Említi a D-i oldalon a vár területét határoló sáncot és árkot, ami egy 3 m szélességig terjedő teraszba megy át, és az egész Ny-i oldalon végighúzódik. A várfalak terepalakulatainak tanulmányozásában már az ő idejében is nehézséget jelentettek a kincskeresők bolygatásai, gödrei. Álló falakat, falsíkot nem látott a platón, csupán egy mélyedésben észlelt kőtörmeléket, habarcsdarabokat.

A várat 2005. májusában kerestük fel. Ennek során Szabó Tibor készített vázlatos alaprajzot a helyszínen. A vár sáncokkal védett belső területe É–D-i irányban kb. 55 m, K–Ny-i irányban 35 m, tehát nagyjából megegyezik a Horedt által mért adatokkal. A plató ÉK-i részén valószínűleg épületre utaló terepalakulatok, ill. kör alakú bemélyedések találhatók, ezek átmérője kb. 10 m. Ugyanitt egy sáncátvágás nyoma látható. A plató É-i oldalán jól látható az egykori sánc, mely alatt valószínűleg falmaradványok rejtőznek. A vár Ny-i és D-i oldalán mesterséges árok húzódik végig, külső részén falmaradványt sejtető sáncszerű kiemelkedés található. Az árok szélessége 15 és 10 méter között váltakozik, mélysége 2-3 m. A vár K-i oldalán a várhegy meredeksége miatt külön árok nem készült, csak a plató peremén egykor végigfutó fal földdel fedett domborulata figyelhető meg.

/Karczag Ákos/

Délerdélyi határvárak

Kurt Horedt, Nagyszeben

(részlet)

A feleki vár

Körübelül 3 órányira Felek és Rakovita fölött (Szeben megye) a „La cetate” hegycsúcson, 846 m magasan, alig felismerhető maradékai találhatóak egy védelmi rendszernek. A területet fiatal erdő borítja, és Ackner látogatása óta bekövetkezett tarvágás feltehetően további pusztulást okozott a rossz állapotban fennmaradt várban. Kincskeresők bolygatása, ami a többi várban is megfigyelhető, a körvonalak felismerhetőségét szintén befolyásolja. Az erődítés feltehető területének hosszanti tengelye kb. 60 m és a szélessége 30 m. A védmű a kis várak közé tartozik úgy, mint Szibiel és Breáza. Az északi oldalon úgy 35 m hosszú szakaszon egy keskeny kb. 2 m magas sánc megmaradt, amelynek felszíne alatt habarcs található. Nem zárható ki, hogy a sánc ezen része a kerítőfalat tartalmazza. Délen a vár területét sánc és árok határolja, ami egy 3 m szélességig terjedő teraszba megy át és az egész hosszanti, nyugati oldalon végighúzódik. Az áttekinthetetlenség és a gyakori zavarok megnehezítik az egyértelmű értelmezését a felszíni képződménynek és nem zárja ki egy másfajta rekonstrukcióját a várnak. A szomszédos Landskrone légvonalban 11,8 km távolságra van.

Okleveles említése a feleki határvárnak nem ismert és csak a délerdélyi általános történelmi tények ismeretében lehet néhány feltételezést tenni a vár építési idejére. A Hattertgrenze (hogy ez mi a fittyfene nem tudom, valami birtokhatár) Rakovita és Felek között a hegycsúcson húzódik és a községi határosztáskor a várat már, mint létező iránypontot használhatták. Talán a királyi megbízott a Hattert határvonalát a vártól kezdte el meghúzni, úgy ahogy ezt Schullerus a „Dreihatterthaufen” esetében az Oltvidéken feltételezi. Ennek következtében a vár építése megelőzi Felek alapítását, amelynek betelepítése valószínűleg közvetlen a kerczi apátság létesítése utánra (1200 körül) tehető. Ez pedig összefügg Burzenland adományozásával a Német Lovagrend részére (1211), a Milkover Bistum alapításával (1222-1228 között), a terra Loysta ajándékozásával (1233) és az Andreanumban adományozott silvia Blaccorum et Bissenorum használati jogával (1224). Ezen adományok összessége jelzi, a már Schullerus által is leírt betelepítést, az eredeti Olt menti határ előterébe és a magyar birodalom kiterjesztését a Délkárpátok területére. A feleki határvár valószínűleg 1200 körül épülhetett. Felek egy tagja a délerdélyi határvárak második sorának. A feleki községhatár nyelvszerűen nyúlik az Olttól a régi országhatárig és közrezárja a talmácsi, akkoriban királyi terület, valamint a később a 14. sz. végén a munteáni idősebb Mirceas hűbérbirtokába került Fogaras („Tara Făgăraşului”). Délre a vártól, a Mare folyó völgyében, a világháború előtt még vámőrház állt egy dűlőút mellett, ami a „Scara” gerincen át Curtea de Argeş-ba vezetett. Úgy, ahogy a breázai vár Fogaras felett az összekötetést őrizte Câmpulung felé, a feleki erődítés is figyelte, a középkorban már biztosan használt, Curtea de Argeş-i útvonalat. Egyidejűleg védelemként is szolgálhatott keleti irányban, a még békétlen „Tara Făgăraşului” felé. Hogy a várat mikor hagyták el, pontosan nem meghatározható. Leginkább a 15. sz. látszik valószínűnek, amikor a török fenyegetés miatt a megváltozott hadászati szükség a védművek áthelyezését követelte. Ekkoriban került sor a folyóvölgyek városainak megerősítésére és bővítésére a természet adta nagy betörési útvonalak mentén, valamint a templomerődök létesítésére. Néhány vár esetében a 15. sz.-ban a lebontás oklevelesen bizonyított. Az eredetileg 1200 körül még történelmileg nem megfogható Curtea de Argeş-i román vajdaság vagy kenézség a magyarok által emelt védmű feladását elérhette, mivel a közös ellenség a török lett és háború esetén a munteáni fejedelem számára így könnyebbé vált az átkelés a hágón vagy hegyi ösvényen. A munteáni főváros áthelyezése Curtea de Argeşból Târgoviştébe csökkentette a Fogarasi-havasokon átvezető szoros jelentőségét és ezzel a vár stratégiai fontosságából tovább vesztett. A fennmaradt részek rossz állapota arra utal, hogy a várat viszonylag korán elhagyták.

/Fordította: Jakab József/

Forrás:

Karczag Ákos – Szabó Tibor: Erdély, Partium és a Bánság erődített helyei. Budapest, 2012. 183-184.

Kurt Horedt: Zur siebenbürgischen Burgenforschung. Südost-Forschungen–VI. jahrgang. 1941. 593.

Kurt Horedt: Südsiebenbürgische grenzburgen. Siebenbürgische Vierteljahrsschrift. 1941. (64). jan-márc. 17-20.