Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Falkenstein vára

Az első várat a falkensteini várhegy mészkőszirtjére építették 1050 körül, hogy megvédjék a környéket a cseh betörésektől. Később az erősséget III. Heinrich császár császári erőddé nyilvánította. A várat a Falkenstein család működtette. A klosterneuburgi apátsági dokumentumok 1115-tól ismételten említik őket. Az invesztíciós vita után a Babenbergek vazallusai lettek. Falkenstein a 12. század közepétől a 13. század végéig szuverén hűbér birtok volt. 1177-ben II. Wernhart volt az utolsó igazi képviselője a Falkenstein családnak.

Két örökösnője a Streun von Schwarzenau család két testvéréhez ment feleségül, akik átvették a hűbérbirtokot, és szintén Falkensteinről nevezték el magukat. Ulrich von Falkenstein VI. Lipót herceg marsallja volt. 1218-ban keresztes hadjáratra kísérte a herceget a Szentföldre. Az I. Albrecht herceg elleni sikertelen arisztokrata felkelésben való részvétele miatt az akkori birtolosnak, II. Liechtensteini Frigyesnek 1296-ban menekülnie kellett. A várat elkobozták tőle és 1571-ig csak elzálogosították. Hans von Liechtenstein, aki 1369-től 1395-ig volt zálogbirtokos,a várat kibővítette, és árokkal vette körbe.

A vár első hiteles említése 1379-ben történt. Furcsa módon nincs információ Falkenstein sorsáról a huszita háborúk idejéből, amelyek során Weinviertel vidéke teljesen elpusztult. 1538-ban számos Morvaországból elüldözött anabaptistát zártak rövid időre a vár kazamataiba. A nőket és a gyerekeket hamarosan szabadon engedték, míg a férfiakat Triesztbe vitték, ahol a gályákra rakták őket. III. Hans Freiherr von Trautson főudvamester 1572-ben kaphatta a területet I. Miksa magyar, és II. Miksa néven német-római császártól hűbérbirtokként. Egy évvel korábban vette át III. Hans Fünfkirchentől, az utolsó zálog jogosulttól. Legfiatalabb fia, III. Paul Sixtus Freiherr von Trautson a Legfelsőbb Bíróság marsalljává és a császári udvari tanács elnökévé emelkedett. 1598-ban birodalmi grófi rangra emelték, továbbá  Falkenstein uradalmát hűbérbirtokból szabad vármegyévé nyilvánították. II. Rudolf császár alatt azonban kiesett az uralkodó kegyéből, és vissza kellett vonulnia falkensteini és poysbrunni birtokaira, ahol intenzív fejlesztésekbe kezdett. 

Bár a várerődítések építésének korszaka már régen elmúlt, Falkensteint azonban megerősítette és reneszánsz kastéllyá bővítette. Mátyás császár ismét fontos tisztségeket adott neki. A harmincéves háborúban a vár 1645/46-ban súlyosan megsérült. A svédek tizenöt hónapig állomásoztak a várban, őket  De Souches császári tábornok ostrom alá vette, de végül szabad utat kaptak. Ezután 100 katona adta vár helyőrségét. Amikor ők is elhagyták Falkensteint, a sérült épületeket ideiglenesen helyreállították. A 17. század második felében a török és a kuruc veszély idején Falkensteint a környező lakosság menedékhelyéül jelölték ki. Nem sokkal ezután azonban a komplexum elvesztette katonai jelentőségét, és már nem karbantartották. Végül a helyi gazdálkodók szívesen látott kőbányájaként szolgált házaik építéséhez.

A felhasználható anyag eltávolítása csak a várkapu 1830-as befalazásakor állt meg. Amikor Johann Wilhelm von Trautson császári herceg 1775-ben férfi örökösök nélkül meghalt, hosszas örökösödési viták folytak, amelyek azzal végződtek, hogy lánya, Maria Josefa Rosalia második legidősebb fia, Karl Josef Anton Auersperg gróf vette át az uralmat. Fia, Karl 1799-ben eladta Johann Baptist von Bartenstein bárónak. Mennye első férje halála után feleségül vette Max Josef Freiherr Vrints-Berberich von Treuenfeld kamarást és követet, akit 1860-ban grófi rangra emelkedett. Családja 1974-ben kihalt Vrints Mária grófnő halálával. Falkensteint és Poysbrunnt fogadott fiuk, Georg Graf Thurn örökölte, aki Vrints névvel egészítette ki a nevét.

1990-től a romokat megtisztították a törmeléktől, régészeti vizsgálatokat végeztek és hozzáférhetővé tették a nagyközönség számára.

Folyamatos gondozását a helyi vármentő egyesület biztosítja.

Látogatás 2023) : április 1-től október 31-ig szombaton, vasárnap és ünnepnapokon 14-18 óráig