Császármalom, török lőpormalom
A Császárfürdő épületének déli homlokzatával szemben a 19. század hatvanas éveiben még állott az a négyszögű, sarkain köralaprajzú tornyokkal ellátott épület, mely helytörténeti irodalmunkban Császár-malom néven ismeretes. Vízimalom volt, melyet a ma is meglévő tavacska vize hajtott, s akkori alakjáról ezidő szerint négy, nagyjából egykorú műszaki felmérés és három távlati kép nyújt felvilágosítást.
A Császármalom épülete a feltevések szerint a 16. századinál nem fiatalabb alkotás, s a metszeteken csupán az építmény rendeltetésére vonatkozó szövegmagyarázatok mutatnak lényeges eltérést. A zavar tulajdonképpen az 1686 körül készült metszetanyagban jelentkezik először, mert a 18. századi metszetek és közlések a négy-saroktornyos építményt már jóformán kivétel nélkül malomnak jelzik, míg a Budavár visszavétele alkalmával készült metszeteken a melegfürdők, a lőpormalom, sőt a vár megjelölés is feltűnik.
Azonban az épület rendeltetése körül e korban észlelhető bizonytalanság a fennmaradt történeti adatok alapján tisztázható. Ugyanis Werlein János István budai kamarai inspektor 1687 november 15-én kelt levele e négytornyú építményt lőpormalomnak mondja, s annak lisztőrlő-malommá való átalakítását szorgalmazza, mert véleménye szerint az ott lévő melegforrásokból táplálkozó tó vize a létesítendő malmot egész évben üzemben tarthatná.
Már e közlésből is kitűnik, hogy a Császármalom épülete a török időkben lőpormalom volt, s csak 1687 után alakult át lisztőrlő-malommá. S mivel Buda-vára a visszafoglalás után teljes egészében a kincstár tulajdonába ment át, érthető, hogy az egykori lőpormalom, mint kincstári tulajdon, idővel a Császármalom nevet kapta. A történeti adatok segítségével a fentiekkel egybehangzóan az is megállapítható, hogy a Császármalom épülete a 17. században nem szolgálhatott melegfürdők céljaira, mert a telkén fakadó melegforrások fölött a török időkben csupán egy fából épült fürdő, a Tahtali, vagy Baruthane ilidzse, (Deszka-vagy, Lőpormalom-fürdő), állott, mely mint neve is mutatja, a Lőpormalom mellett épült fel.
Az őrséggel (barudzsi) bőven megerősített Lőpor-malom várszerű építményéről (Baruthane) maga Evlia Cselebi is részletesen beszámol, s arról is említést tesz, hogy a malmot az ottlévő források vize hajtja. Evlia Cselebinek a Császármalom épületéről szóló leírása ezidőszerint a helytörténeti kutatásnak legkorábbi biztos adata.
Azonban a helytörténeti irodalomban mégis felvetődött az a kétségen kívül jogosnak látszó feltevés, hogy ez a négysaroktornyos építmény török kort megelőző eredetű-e. A Császármalom négytornyos épülete mind elhelyezés, mind pedig felépítés szempontjából határozottan erődjellegű. A Duna-part ama pontján épült meg, hol a budai hegyek egészen a Duna partjáig nyúlnak le, és a közlekedésre alkalmas parti lapályt erősen megszűkítik. E területnek hadászati jelentősége tehát vitathatatlan, mert e helyen a Budára észak felől vezető országutat kisebb erőkkel is hathatósan el lehetett zárni.
E négytornyos építmény tehát partmenti záróerőd lehetett, és ezt a jellegét még csak fokozta az a kelet—nyugati irányban húzódó várfal is, mely a metszetek tanúsága szerint északi homlokzatához csatlakozott, és a sík partsávot teljesen lezárta.
Azonban e méretben kicsiny váracska a középkori várépítés módszereinek ismeretében semmiképpen sem tekinthető önálló erődnek, hanem csakis egy nagyobb, összefüggő erődrendszer egyik tagjának, mely rendszer magja önként adódóan csakis Buda vára lehetett. Természetesnek látszik tehát az a feltevés is, hogy ez a partmenti záróerőd mint Budavára védelmi rendszeréhez tartozó elővár, szintén királyi birtok volt. De másrészt e vár a békésebb korszakokban sem veszthette el földrajzi helyzetéből folyó jelentőségét, mert fekvését tekintvén bízvást feltehető, hogy mint királyi vár jelentős közigazgatási szerephez is jutott. Az imént elmondottak alkalmasaknak látszanak arra, hogy a helytörténeti kutatás a Császármalom épületét a szentjakabfalvai királyi várral és vámszedőhellyel azonosítsa.
Szentjakabfalva a Buda és Óbuda között elterülő két falucskának egyike volt, s Óbuda szomszédságában terült el. Vámjáról először I. Károly 1336. évi rendeletében esik szó, melyből következik, hogy Szentjakabfalván vámszedőhely volt. Zsigmond király 1424-ben kiadott egyik oklevelében viszont nemcsak a szentjakabi vámot, de magát a királyi várat is említi, a kelenföldivel együtt. Elhalálozása esetére mind a vámot, mind pedig a várat Borbála királynénak adományozta. Ez utóbbi oklevélből elsősorban az világlik ki, hogy Budavár környékén. Szentjakabfalván és Kelenföldön királyi vár állott, melyek a fenti feltevések alapján bízvást a Budavárát körülfogó középkori erődöv láncszemei lehettek.
Továbbá az is kétségtelen, hogy Szentjakabfalván a király emberei vámot szedtek, mely vámszedést még 1447-ben is említik. Az elmondottak alapján látható, hogy a Császármalom eredetére vonatkozó fenti feltevés és az azt követően ismertetett történeti adatok mindenben meglepő egyezés mutatnak, s így a Császármalom négytornyos épületének a szentjakabi királyi várral és vámszedőhellyel való azonosítása kielégítően megalapozottnak tekinthető.
Másrészt pedig nem látszik légbőlkapottnak Siebmacher értesülése sem, ki metszetén a négysaroktornyos építményt vámháznak (Zollhaus) jelölte. A fentiek eredményeképpen körvonalazódik tehát, hogy a Császármalom négytornyos épületmagva a török kort megelőző eredetű, és még a 14. század közepe táján megépítésre kerülhetett. Királyi vár s vámszedőhely céljaira épülhetett, s így érhette meg a török hódoltság korát, mikor a törökök lőpormalommá alakították át.
1686-tól fogva egészen lebontásáig mint békés lisztőrlő-malom folytatta életét, déli része pedig 1848 után mint fürdő is a
budai polgárság szolgálatában állott. A Császármalom és telke Palotai Fülöpnek, a Lukács-fürdő megalapítójának birtokába 1884-ben került. A Császármalom régi falai birtokbavételük után rövidesen elbontásra kerültek, hogy helyet adjanak a Lukácsfürdő ma is álló épületének.
Ifj. Csemegi József : A budai Császármalom eredete - 1942 (részletek)
