Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Eger vára

A longobárdok történetírója, Pál deák a gepidáknak tulajdonítja Eger várának első építkezéseit, akik 526-ban foglalták el egész Pannóniát, a vár a királyuké volt. Soós Elelemér szerint a vár építőanyaga kő volt, és az építkezésnél mészhabarcsot is használtak. A gepidákat Baján Khagán vezetésével az avarok igázták le, akik valószínű, hogy a várat földvárrá alakították át.

A honfoglaláskor Arnulf német császár Szvatopluk ellen Árpádtól kért segítséget, aki a Mátra alatti táborból nagyszámú sereget küldött Huba, Szoárd, Kadocsa és Bors vezérek vezetésével, míg maga az önként meghódolt Eger várát foglalta el.

Az ismeretlen körülmények között elpusztult és sokáig romokban heverő várat ma már meg nem állapítható időben újjáépítették. Az új s nagyobb vár udvara téglalap alaprajzú, és mintegy 300x150 m nagyságú lehetett. A tulajdonképpeni erősséget az Almagyar tetejére építették Sánc néven, fűrész alakban 6 m magas és 2 m vastag kőfalakkal, a nyugati oldalon egyetlen kapuval.

István király 1001-1010 között megalapította Szent János tiszteletére az egri püspökséget. A székesegyház építkezéseit a hagyomány szerint maga a király irányította a szomszédos Királyszék nevű dombról. Az építkezést 10-11 év alatt fejezték be, miközben a várost is fallal vették körül. Soós szerint e vár keleti oldalán felvonóhíddal ellátott kaput nyitottak, és innen mély árkon átvezető hidon lehetett az Almagyarra jutni. Ez időben vésték a sziklába a kb. 75 m mély, 2,5 m átmérőjű kutat. A Sáncban is folytak építkezések, ahol az őrség számára épültek lakóhelyiséget. Ez az építkezés 1047-ig tartott, amikor a fellázadt nép Vata vezetésével a még befejezetlen várat megrongálta. A hadi célokra még meg nem felelő várat 1241-ben a tatárok elfoglalták és a várossal együtt lerombolták.

Egyes kutatók szerint azonban Egernek a tatárjárás előtt nem volt vára és várszerűen sem lehetett a város megerősítve. Ezt látszik alátámasztani Rogerius kanonok levele is, melyben csak a város pusztulásáról számol be, de várat nem említ.

A tatárok elvonulás után IV. Béla 1248-ban adott engedélyt Lambert püspöknek a vár felépítésére, 1261 körül már elkészült, de IV. László király kedvelt kunjai 1271-ben feldúlták. A királyi várból valószínüleg 1275-ben lett püspöki vár, amely mindaddig romokban hevert, amíg Telegdhy Csanád püspök annak helyreállítását Meg nem kezdte, illetve II. Miklós püspök be nem fejezte. Ez utóbbi 1300-1350 között építette fel az Ókapu feletti róla elnevezett Miklós tornyot.

A várról az első okleveles adatunk 1363-ból van, amikor egy birtoküggyel kapcsolatban szerepel mint püspöki vár, majd 1379-ből, amikor "Szent János evangelista várának" nevezik, míg várnagyát első ízben egy 1424-ben kelt oklevél Sebestyén néven említi.

Nagy Lajos király halála után a vár Ludányi Tamás egri püspök kezére került. Ludányi a pártosok pártjára állt, s amikor Zsigmondot királlyá koronázták, Lengyelországba menekült, a várat Debrői Istvánra bízta, aki azt Rozgonyi Simon püspöknek átadta. Amikor 1446-ban Ozdrovácz Péter lengyel hadvezér itt tartózkodott, és a várőrség egy része a környező borospincékben nagy ivászatot rendezett, Telefusz cseh huszita vezér csapatával a magára hagyott várat megrohanta, az ott tartózkodók egy részét megölte, a várat és a várost felgyújtotta, majd gazdag zsákmánnyal, az elfogott Ozdrovácz Péterrel az V. László pártján álló Czudar Péter ónodi várába akart eljutni. Az üldözésükre indult magyar és lengyel csapatok azonban útközben megtámadták őket, nagy részüket levágták, a fővezért kiszabadították. Telefuszt pedig elfogva Eger vár börtönébe zárták.

A támadás hatására Rozgonyi a vár déli oldalfalának közepe táján egy kölönálló 20 m magas bástyát, a Szépbástyát építtette meg, ahol a hadi felszereléseket tárolták. Rozgonyit- aki 1441-ben a várnai csatában életét vesztette- Héderváry László, majd őt Dóczy Orbán, Mátyás király kincstárnoka, helytartó és koronaőr követte a püspökségben.

Albert osztrák herceg 1490-ben a várost felégette, de a várat elfoglalni nem tudta. A leégett székesegyházat az olasz származású Ipolito d'Este állíttatta helyre és a vár őrségét is megfelelő fegyverzettel látta el. Az őrség azonban 1514-ben Dózsa György vezérének Barabásnak serege előtt a vár kapuit önként megnyitotta.

A mohácsi csatavesztés után Eger hol Szapolyai János, hol pedig Ferdinánd kezére került. János király vezére, Bodó Ferenc 1527-ben foglalta el, és a vár őrségének nagy részét kegyetlenül lemészárolta, mire Ferdinánd nagy sereget küldött a vár felmentésére. Bodó nem bízva a romos várban, Keresztesnél támadást kezdett, de csatát vesztve maga is fogságba került, a kevés számú őrség meghódolt és a várat Salm Miklós grófnak átadta.

János király 1529-ben Egert újra elfoglalta, de 1530-ban már Serédi Gáspár felvidéki kapitányé volt, majd 1534-ben Perényi Péter birtokába került. A várkapitánynak kinevezett Varkoch Tamás 1542-ben- valószínűleg Alessandró da Vedano tervei alapján- nagyszabású építkezésbe kezdett. Lerombolták a Dóczy Orbán által megkezdett templomot, a Szépbástyára megépítették a híres Töltés, vagy Szentély bástyát, ettől északkeletre építőjéről elnevezett Sándor bástyát. A várat hatalmas árokkal kettévágták, ezzel kialakítva a belső és külső várat. Megépült a déli falon nyitott új kaput őrző Varkoch torony, a vár északnyugati sarkában a Tömlőc bástya és a keleti oldalon készült új kapu elé mintegy 200 méterre minden irányba 5 méter vastag földből az ék és ollóműszerű elővédőmű. Ferdinánd király 1542-ben Perényit elfogatta és börtönbe záratta, ennek ellenére a várat Varkoch még a király felszólítására sem adta át. Végül is Perényi, Eger vár átadásának feltétele mellett 1548-ban kiszabadult, de útban hazafelé meghalt.

A visszaadott várba Dobó Istvánt és Zay Ferencet nevezték ki várkapitánynak, akik folytatták a korszerűsítését. Dobó megépíttette a belső vár nyugati oldalán az ó-olasz rendszerű Dobó bástyát, a nyugati falnál egy hosszabb épületet a vártisztek és apródok részére, és a Tömlöc bástya elé a Föld bástyát.

A megerősített vár elfoglalására 1552. szeptember 11-én érkezett meg a török hatalmas sereggel, de 39 napos eredménytelen ostrom után nagy veszteség mellett kénytelen volt elvonulni. Mivel a vár helyreállítására Dobó anyagi segítséget nem kapott, a királytól felmentését kérte, aki ezt elfogadta és a betegsége miatt lemondott Báthori Endre helyére, Erdély vajdájává nevezte ki, lakhelyéül Dévát, családjának pedig Szamosújvárt jelölte ki. Dobót alaptalan vádakkal 1556. december 3-án börtönbe zárták, ahonnan 1557-ben sikerült megszöknie.

Miksa király 1558-ban Dobót hűségéért a lévai és véglesi uradalmakkal, Gönc és Telkibánya városokkal, egyben Bars megyei főispánsággal jutalmazta meg.

Dobót, az egri várkapitányságban 1553-ban Bornemissza Gergely követte, aki azonnal megkezdte a vár helyreállítását. Egyik alkalommal, amikor a hatvani török csapatok Eger környékét rabolták, meggondolatlanul kis létszámú csapatával rajtuk ütött, az ütközet során elfogták és Konstantinápolyba szállították, ahol Ahmed basa, Eger várának sikertelen ostromlója bosszúból felakasztatta.

A helyére várkapitánynak kinevezett Zoltay István folytatta a helyreállítási munkálatokat. Az építkezést Francesco Pozzo építőmester és Martino Remiglio építész vezette. Ezután 1572-1583 ban Ottavio Baldigara vezette az építkezéseket, öt bástyát tervezett, amelyből azonban csak egy készült el teljesen, egy pedig félig.

A helyreállított és jól felszerelt, de vegyes nemzetiségű őrséggel védett Eger várát 1596-ban a török sereg III. Mohamed vezetésével 3 hetes ostrom után elfoglalta. Az ostrom során megsérült falakat a török azonnal helyreállíttatta és a főbejárat védelmére egy kisebb kapuvédőművet építtetett, amelyet ma Török kertnek neveznek.

A vár felszabadítására csak 1687. december 18-án került sor, mikor az ez év tavaszától tartó körülzárás után élelem hiányában Rusztem pasa Doria János őrgrófnak átadta. I. Lipót király és a bécsi Haditanács döntése alapján 1702-ben Dumont hadmérnök az egész külső várat felrobbantotta.

II. Rákóczi Ferenc szabadságharca idején 408 napig tartó ostromgyűrű után 1704-ben a vár őrsége a kurucoknak megadta magát. A szabadságharc bukása után, 1710 október 24-én Cuseni tábornok vezetésével a császáriak szállták meg.

A vár hadijelentősége ezután megszünt. A 18. században kaszárnyának használták, majd 1783-ban gróf Esterházy Károly érsek 10778 forintért megvásárolta és köveinek egy részét saját építkezéseihez használta fel. A vár teljes pusztulását az 1827-ben egri érsekké lett Pyrker János László akadályozta meg, aki a még megmaradt részek fenntartásáról és konzerválásáról gondoskodott. 1871-ben Bertakovics Béla érsek a várat a kincstár részére adta át laktanya céljaira, s 1945-ig a katonaságé volt.

A felszabadulást követően azonban 1957-ig továbbra is a honvédség kezelésében működött, csak a kazamaták voltak megtekinthetők, végül a honvédség kivonulása után, 1958-tól költözött a múzeum a várba.

Kutatástörténet:

Az egri vár régészeti kutatása 1862-es előzmények után 1925-ben, Pálos Ervin és Pataki Vidor vezetésével indultak meg. 1958-ban Kozák Károly, az Országos Műemléki Felügyelőség régésze kezdhetett a korábbiaknál sokkal nagyobb léptékű régészeti feltárásokba. Ő 1989-ben bekövetkezett haláláig vezette az egri vár ásatásait.

Az 1990-es években az ásatások nagyrészt leálltak, csak kisebb leletmentésekre, megfigyelésekre volt lehetőség, amelyeket Fodor László, a Dobó István vármúzeum régésze végzett el. 2013-2015-ben a vármúzeum munkatársai, Nagy László, Giber Mihály és Halász Ágoston kezdett újabb jelentős kutatásokat a vár területén.

2016-2017-ben a vár tervezett rekonstrukciójához kapcsolódó munkálatok a Forster Központ megbízásából a Magyar Nemzeti Múzeum Mátyás Király Múzeumának szakmai irányításával, Buzás Gergely vezetésével kezdődtek el. 2016-ban adták át a megújult Kazamatát, a Szép-bástyát, a Kálvária-dombot. Az ezt követő ütemben elkészűlt a Varkoch-kapu, a Zászlódomb átalakítása, az alsó várudvar rendezése. A folyamatban lévő fejlesztések mellett a Déli várfalat is elkezdték helyreállítani. A következő években, ütemek bontva, tovább folytatódik a vár tervszerű felújítása.

A Dobó István Vármúzeum, mint történelmi emlékhely feladata, az Eger és Heves megye régészeti, történeti, numizmatikai, néprajzi, képzőművészeti, iparművészeti és irodalomtörténeti örökségének gyűjtése, megőrzése, bemutatása, kiemelten kezelve az egri vár történelmi és épített örökségét.