Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Bobót - Szent Miklós tiszteletére szentelt gótikus templom

A templom a 14. század harmadik harmadában (1367 után) épült, egyhajós, torony nélküli épület volt, négyszögletes presbitériummal és északi sekrestyével. A 2015-ös kutatásokig a 13. század végéről származó korai gótikus épületnek tartották. Az épület építésének jelenlegi datálása a keleti nyeregtető megerősítésének faanyagának dendrokronológiai elemzésén alapul, amely egy 1366-67-ben kivágott fából származik. Bár gótikus épületről van szó, a szentély és a sekrestye mégis a román korszakra jellemző boltozatokkal van ellátva. A masszív nyugati tornyot a 15. század első felében építették hozzá, amikor a hajóhoz nyugatról új bejáratot is kialakítottak. A tornyon több kis résablak maradt fenn áttört ívvel. A templom belsejét falfestményekkel díszítették, amelyek maradványai, köztük figurális motívumok, a hajó feletti padlástérben maradtak fenn. Köritőfalának (védőfalának?) építési idejéről nincs adat.

A templomot 1430 és 1440 között huszita csapatok foglalták el. A reformáció idején a protestánsok kezébe került. Ők használták az épületet 1560-tól 1700-ig. Ebben az időben a templom a jelek szerint leégett, és a hajó mennyezete is a tűz áldozatául esett.

1743-ban Illesházy József grófnak köszönhetően a templom már plébániatemplom volt. E nemesi család egy másik tagjának, köszönhetően a templom jelentős restauráláson esett át. Különösen a templomhajót építették át, és a famennyezet helyett téglaboltozatot kapott. A hajó szerkezetét sarokpillérekkel erősítették meg, a belső teret pedig a déli és északi oldalon nagyobb ablakokkal bővítették. A tornyot egy méterrel megemelték.

A 19. és a 20. század folyamán számos átalakítást végeztek - egy nyugati galéria, egy nyugati narthex hozzáadása és egy kétszintes, téglalap alakú bővítmény csatlakoztatása a szentély keleti falához, valamint új tetőszerkezet (tetőgerendák és tetőfedés).

A templomot és a körítőfal maradványait 1963-ban kulturális műemlékké nyilvánították, a hozzá tartozó, még nem vizsgált temetőt pedig 2014-ben kulturális műemlékké nyilvánították. 2015-ben építészettörténeti kutatást végeztek, amely jelentősen megváltoztatta a templom szerkezeti fejlődéséről szerzett ismereteinket. Egy évvel később restaurálási kutatásokat is végeztek.