Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Tiszakeszi – Százdi monostor

Történeti és régészeti összefoglaló Kovács Éva 2018-as monográfiája alapján

A Tiszakeszi határában állt százdi bencés monostort 1067 körül Péter ispán alapította Szűz Mária tiszteletére. Az alapító személyének nemzetségi hovatartozása vitatott: míg Borovszky Samu a Gutkeled nemzetségből származtatta, a kutatásban elfogadottabb álláspont szerint az Aba nemzetség tagja lehetett. Az alapítás idejét az oklevélben szereplő Salamon király, valamint Géza és László herceg együttes említése alapján határozták meg, mivel együttműködésük 1064 és 1071 közé tehető.

Péter ispán a monostort jelentős birtokadományokkal látta el. Az alapítólevélben 23 kisebb-nagyobb birtokról rendelkezett, amelyek több vármegye, köztük Borsod, Szabolcs, Zemplén és Pest területén feküdtek. A birtokokhoz szántóföldek, rétek, legelők, állatállomány, valamint különféle szolgáltatásokra kötelezett népek tartoztak. Az alapítólevél a korai magyarországi magánkegyúri alapítások jelentős dokumentuma.

Az eredeti, 1067 körül keletkezett oklevél nem maradt fenn. Szövegét az 1267-ben, Pued ispán kérésére IV. Béla király által megerősített és átírt oklevélből ismerjük. Pued az alapító leszármazottja és az apátság kegyura volt. Az oklevél hitelességével kapcsolatban a kutatás megállapította, hogy annak alaprétege nagyrészt hitelesnek tekinthető, ugyanakkor főként a második részében 13. századi betoldások találhatók.

A monostor alapítását követő története szinte teljesen ismeretlen. Pusztulását általában az 1241–1242. évi tatárjárással hozzák összefüggésbe, de erre közvetlen bizonyíték nem ismert. Az egyik értelmezés szerint az apátság 1267-ben már romokban állhatott, és többé nem építették újjá. Ezzel szemben Foltin János az 1267-es oklevélben a pusztulásra utaló adatok hiányából arra következtetett, hogy a monostor még a 13. században is fennállt, és csak a 14. század közepén pusztulhatott el. Ezt a feltevését azonban nem tudta bizonyítani.

A település a monostor megszűnése után is fennmaradhatott. 1368-ban és 1400-ban Zazdmonostora, 1404-ben pedig már birtokként, Zaz Monostora néven említik. A monostor újjáépítésére nincs adat.

Régészeti kutatások és a monostor helye

A százdi apátság pontos fekvését a történeti kutatás sokáig vitatta. Egyes kutatók Mezőcsáttól délkeletre, a Szászd-halom környékén keresték, mások Tiszakeszitől délre, a Tisza egykori holtága által körülvett Százdi-szigetre helyezték. A Százdi-szigeten az 1930-as években, majd 1965-ben folytatott régészeti ásatások középkori épületmaradványokat, templomot és temetőt tártak fel. Az 1965-ös feltárás eredményei alapján K. Végh Katalin és Kemenczei Tibor a monostor helyének kérdését tisztázottnak tekintették.

Kovács Éva ugyanakkor óvatosabban fogalmaz: a régészeti eredmények alapján a monostort a Százdi-szigeten kell keresni, de az épület pontos helyét nem tartja minden kétséget kizáróan bizonyítottnak. A szerző az erődszerű bencés monostorok védelmi szerepére is kitér, és elméleti lehetőségként felveti a százdi monostor hasonló jellegét. A helyszín mesterséges erődítettségét azonban sem történeti, sem régészeti adatokkal nem igazolja. A kérdés eldöntéséhez további régészeti kutatást tart szükségesnek.

Pusztai Tamás 2007-ben szisztematikus terepbejárásokat végzett a Százdi-szigeten. A kutatás eredménye a Régészeti Kutatások Magyarországon 2007 című kötetben is szerepel. A beszámoló szerint a sziget három, hozzávetőleg észak–déli irányú dombvonulata közül a legnyugatibb magaslaton azonosították az apátság maradványait. A monostor feltételezett maradványainak felszíni kiterjedése: 70 × 60 m. A területen nagy mennyiségű téglatörmeléket, bogácsi követ és mészhabarcsot találtak.

Pusztai Tamás 2014 novemberében újabb vizsgálatot végzett, ezúttal geofizikai méréssel és szisztematikus leletgyűjtéssel. A beszámoló legfontosabb megállapításai: A templom helyét és kiterjedését a felszíni építőanyag-maradványok segítségével pontosították. A kutatási terület 2 hektáros volt és a monostortól 150 méterre délre további épülethelyet azonosítottak. Az apátság 13. századi pusztulását valószínűsítették. A leletek alapján a lelőhelyen még a 16. századig kimutatható volt az emberi megtelepedés.

Összeállította: Keserű László, 2026

Felhasznált források:

Kovács Éva: A Százdi alapítólevél mint helynévtörténeti forrás. A Magyar Névarchívum Kiadványai 48. Debreceni Egyetemi Kiadó, Debrecen, 2018. 13–19. oldal, különösen 14–18. oldal.

Régészeti Kutatások Magyarországon 2007, Pusztai Tamás: Tiszakeszi – Százdi monostor

Régészeti Kutatások Magyarországon 2014, Pusztai Tamás: Tiszakeszi – Százdi monostor