Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

RÓMAI KATOLIKUS TEMPLOM ARLÓ, Dózsa György u. 

A tekintélyes méretű templom legkorábbi datált, gótikus részletei 1486-ból származnak. Ezt a szentélyfalba vésett évszám bizonyítja. A később többször erősen átépített templom mai barokk külsejét 1778-95 között kapta. A középkori szentély és hajó falainak felhasználásával alakított háromboltszakaszos hajójú és azzal azonos szélességű szentély erőteljes tömegű, főhomlokzat elé lépő torony. A szentély déli oldalán szintén középkori eredetű sekrestye. A szentély kívül a nyolcszög három oldalával zárul, belül félkörívessé átépített, negyedgömbkupola fedi. A középkori részleteket leginkább a déli hajófal őrizte meg. Itt nyílik szamárhátíves, pálcatagos gótikus oldalbejárata, melynek bal oldalán két kisméretű, csúcsíves és fölöttük kerek nyílásból álló ablakegyüttes látható. A barokk hajófalazatban másodlagosan beépített középkori faragott kövek. A szentély keleti falában befalazott, bonyolult szerkesztésű mérműves ablak. A templom barokk berendezését 1830 körül nagyrészt kicserélték. Megőrzött barokk szószékének kosarán Jézus életéből vett jelenetek domborművei, hangvetőjén törvénytáblát tartó angyal. A szentélyben copf keresztelőkút. 

Borsod-Abaúj-Zemplén megye képes műemlékjegyzéke 3. Sajó völgye - Ózd környéke (Miskolc, 1992), 25 oldal

-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Arló, Disznósd (ma Borsodszentgyörgy), a hajdan népesebb Gubonna, Csépány (ma Hódoscsépány), Somsály, Járdánháza, Mocsolyás népe összefogva teljesítette a későbbi Árpádok alatt is fennálló parancsot, amikor 1250 táján az anyaközségben (Arló) megépítette román kori templomát, így vált Arló egyházas hellyé. 

Az ősi templom és plébánia nem a mai templom helyén épült. 1332-ben kelt pápai tizedjegyzékben említik először. Az 1891-ben kiadott Magyarország Egyházi Földleírása a XIV. század elején műben írják "Borsod felső részében említtetik még egy másik főesperesség is ARLÓ neve alatt".  Az 1332-es "pápai tizedlajstromokban" fel van jegyezve, hogy János, az arlói templom esperese 8 garast fizetett. A régi templom a "zsigi" falurészben épült, helyét az 1928-ban épült iskola mögötti kis tisztáson azonosították. Köveit felhasználták  az új plébánia építéséhez, egy 1774. március 27.-én kelt előterjesztésben, Csikány Miklós plébános bejelenti, hogy "új plébániát szándékozik építeni, melyhez az anyag is rendelkezésre áll, mert az építkezéshez fel lehet használni a régi templom köveit".

Az 1829. évi Canonica Visitatio szerint a jelenlegi templom 1486 óta áll ott ahol ma is látjuk. A templom építése idejében a települést, Kis-Arlót Egyházas-Arlónak is nevezik, ekkor a Csobánka nemezetség uralta a környéket. Míg a korábbi elpusztult templom román, a mostani templom gótikus stílusban épült. A középkori templom rövidebb volt, hajója a kórusnál végződött. A templom felújítása, átépítése 1786-ban történik.

Forrás: Rácz Imre - Arló, Borsodszentgyörgy, Járdánháza, Hódoscsépány története egyházi levéltári források tükrében. Szerzői kiadás. Miskolc, 1991.