Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

A vár története: „….Valamivel délebbre fekszenek Podversa (Podvrško) várának maradványai [13] . Ezt a helyet, már 1264-ben megemlítették majd. mint, curia Podvarsa 1413-ban, amikor is de Thomassi Iván (Tamási János) vette meg. 1443-ban, Héderváry Lőrinc, budai káptalant és fiát, Imrét vezették a birtok tulajdonjogába, ami ellen még 1453-ban is tiltakoztak a serkei Lorántfyak, akik ugyancsak igényt tartottak a Tamásiak örökségére. 1521-ben, Héderváry Ferenc, 3.000 forintért elzálogosította Keglevich Péternek, amit azért tett meg, hogy így kicselezze a Nándorfehérvár elvesztéssében felmerült felelossége miatti birtokelkobzást, ám a király ennek ellenére is elvette tőle Podversát és engedélyt adott arra, hogy Mersich Simeont (Šimeon Meršić, neve a magyar történelemben nem ismertes, de a vár és birtokának birtokjogába, sohasem került bevezetésre. Dr. Dénes József) vezessék a birtok és a vár tulajdonába.

A váracska egy hegy aljában helyezkedik el, az alaprajzát alig lehet kivenni, annak ellenére, hogy egy kör alakú tornya fönnmaradt.. A fentiek alapján meglehet, hogy a vár hasonlíthatott a Kaptolban és Csernekben (Cernik) találhatókhoz….”

Engel Pál adatai szerint:

Podversa vára, mint Podversa kastélya szerepel a történeti okiratokban, melyek szerint a Borics bán nembeli Podversai család tulajdonában volt 1264-1445-ig, azon belül a Tamási családé 1412-1444-ig. Ez után a Héderváry családé 1454-1525-ig. A várat és a települést a törökkorban Podversje-ként tartották nyilván.

A vár mai állapota:

A vár, egy leborított kosár (varsa) alakú hegy déli lábaitól kiinduló, észak-dél irányú hegyhát közepén, egy szilváskertben található. A hegyhát erősen lejt nyugatnak (a temetőnek) és keletnek is (a falu felé). A vár a pozíciója alapján, könnyen felügyelete alatt tarthatta a hozzátartozó falut és közvetlen környékét. Az elhelyezkedése alapján a várnak különösebb stratégia szerepe nem volt, inkább csak a birtokos hatalmát kifejező, uradalmi székhely lehetett. A várból nem sok maradt fenn. A vár területe szabályos, észak-dél irányú téglalapot formáz, melynek négy sarkát Gj. Szabo szerint egy-egy hengeres toronnyal erősíthették, jóllehet ennek nyomai nincsenek, az egyetlen délkeleti saroktorony bozóttal sűrűn benőtt, kb. 5- 6 méter magas romjain kívül. Az egykori várat övező falak csak sáncszerűen őrződtek meg, a már említett torony és közvetlen melléke kivételével. Védőárkoknak mára nyoma sincs, feltehetően a szilváskert kialakításakor feltöltötték azokat, létükre azonban a terepalakulatok halványan utalnak. A várba csigavonalszerű út vezetett, mely először a vár nyugati homlokterében haladt el, hogy a feltételezhető északnyugati torony mellett jobbra befordulva, egy ma is létező árokszerű mélyúton, a szintén csak feltételezhető északkelti saroktorony mellett megint csak jobbra fordulva, a vár keleti falának közepén sejthető kapuhoz érjen. A jelenleg rámpaszerű egykori bejáratot, balról (a délkeleti sarokban), egy újabb torony védhette. A vár falain belül semmilyen épületnyom sem sejthető, de még terepalakulat szintjén sem, noha egykor létezniük kellett. A meglévő terepalakulatok és a toronymaradvány alapján, szintén Gj. Szabo véleménye szerint, a vár kinézetében a közeli Csernek (Cernik) várkastélyához hasonlíthatott, jóllehet a másik három saroktoronynak megfogható maradványa nincs.

A várat 2005. 10. 02-én bejárta: Szatanek József – Dr. Montskó Péter

Forrás:

Gjuro Szabo: Sredovječni gradovi u Hrvatskoj i Slavoniji, Zágráb, 1920. 

Podvrško