„A Korana folyó menti Barilović, vára az ősi Barilovics família birtoka volt, sőt ezt a várukat annak ellenére is megtartották, hogy maga Frangepán István 1564-ben erőszakkal akarta megfosztani Barilovics Gáspárt a vár tisztétől. Miután, 1584-ben, a határőrvidék közigazgatása lefoglalta a várat, a Barilovicsok, az Ozalj közeli birtokaira távoztak, ahol a család utolsó tagja 1672-ben halt meg. Miután a határőrvidéki közigazgatás lefoglalta a várat, 1690-ben egy kapitányságot helyezett el benne 80 legénnyel. A kapitányság alá tartozott Budački, Perjasica, Klokoč, Skrad vajdája is. 1749-ben ide helyezték a szluini ezred nyolcadik kompániáját. Jelenleg a várban, a körzeti közigazgatási hivatal (općina) található.
Valvasor is közli a művében a barilovicsi vár képét, de az teljesen hamis, gyermeteg rajzolmány. Stier megemlítette (1650. körül), hogy Barilovićban: „vielmehr etliche übrige stickgh von alten gem�uer” talált, és maga is közöl egy alaprajzot a jó fenntartású várról. Egy 1701-es alaprajzról magunk is megítélhetjük, hogy a vár ugyanolyan jó állapotban volt, mint manapság. A C, jelzetnél lévő lépcsőn lehet a várba bemenni, innen a kör alakú lakótoronyba B, a lakóépületbe D, a vár sarkán álló F, toronyba. Minden egészben maradt fenn máig, az E, építményen (istálló) kívül és a G, épületen, ahol valaha a várőrség volt.
A vár mai állapota:
A vár bejárása 2009. 03. 21-én történt Keserű László és Szabó Tibor társaságában. A várban jelenleg ásatások folynak, így hétvégeken zárva van, de a munkálatok miatt, munkanapokon is, esetlegesek a bejutási lehetőségek, így jobb, ha csak arra számolunk a vár megtekintésénél, hogy csak kívülről tudjuk körbejárni. Magunknak is csak a körbejárás jutott, de így is érdemes volt felkeresni. Szépen helyreállították a kaputornyot, az északkeleti saroktornyot és az övező falakat.
/Szatanek József/
Történeti áttekintés
Károlyvárostól (Karlovac) nem messze található a barilovicsi (Barilović) Öregvár, mely egy, a Korana folyó fölé meredő élősziklának a peremén, egy fontos geo stratégiai ponton helyezkedik el. A vár alatt halad el az, az ősi főút, melyen keresztül összekötötték Krajinát a Kulpa (Kupa) és a Korana folyók menti ősi földesúri központokkal, Ozaljjal és Dubovaccal.
A 15. században, a Barilovics család birtokközpontja (1453-ban, Cillei Frigyes bán utasítására, vezették be a birtok tulajdonjogába Barlivics Györgyöt, Andrást és Pétert). A törökök 1524-ben megrohanják a várat, ezért a későbbiekben jobban megerődítik. Az 1549 és az 1567 közti időszakban, birtokviszályok zajlanak Barilovics körül egészen addig, míg II. Miksa király meg nem erősíti Barilovics Gáspárt és Jánost a birtokjogaikban. Barilovics Gáspár erőszakos modora jó indok lett arra, hogy a 17. szd. kezdetén a károlyvárosi helyőrség erővel elfoglalhassa. A Barilovics család a várát elvesztvén, kénytelen volt átköltözni a Ribnik közeli birtokaira.
A károlyvárosi generalitás, eztán már sohasem adta vissza a várat a korábbi tulajdonosainak. A vár legmagasabb rangú tisztje az ezredes volt, aztán a hadnagy, majd két vajda és egy zászlós. A vár helyőrsége un. németekből és martalócokból állt. Az 1690-es esztendőben, a helyőrség 80 főt számlált, akik a zsoldjukat Karintiából kapták. 1749-től, Barilovicsban diszlokált a szluini ezred 8. kompániája. A határőrvidék felszámolása után, Barilovicsban helyezték el a járásihatóság székhelyét, majd 1875-től a várban kapott helyet a körzeti bíróság és a népiskola is. A járási székhely 1876-ban, Barilovicsból a Károlyváros melletti Rakovacba költözött át.
A vár a II. világháború alatt egy tűzben ment tönkre.
A barilovicsi vár, mint építmény iránti érdeklődés, a Katonai határőrvidék közigazgatása alá kerülése után éledt fel. Így már 1650-ben elkészítették az első felmérési rajzát (A rajz, M. Stier kéziratos könyvében maradt fenn. A kísérő jegyzet szerint, Barilovics egy vár, melynek védelmét, régi falak alkotják - Lj. Krmpotić, Izvještaji o utvr�ivanju granica hrvatskog kraljevstva od 16. do 18. stoljeća, Hannover ; Karlobag ; Čakovec : Nakladni zavod Hrvatski zapisnik , 1997).
A 17. szd. közepén is készítettek egy datálatlan, keltezetlen rajzot a barilovicsi várról, melyről dr. Slukan Altić úgy véli, hogy Pieroni műve lehet (HR.HDA 426 : UJEDINJENA BANSKO-VARAŽDINSKO-KARLOVAČKA GENERALKOMANDA - Karlovački generalat; nacrt "No.147/S/ Barilović" - iz knjige II).
Báró Schernding Antal műve a 3. barilovicsi alaprajz, mely a fennálló falak alapján, 1790-ben készült (M. Kruhek i Z. Horvat, str.126.).
M. Pilar, 1912-ben mérte fel és dolgozta ki a barilovicsi vár alaprajzát (M. Kruhek i Z. Horvat, str.127.).
Sena és Vladimir Gvozdanović, 1967-ben végezték el ugyanezt a munkát (M. Kruhek i Z. Horvat, str.127.).
A bécsi Hadilevéltár Térképgyűjteményében, még őriznek két alaprajzot Barilovicsról, melyek közül az egyik Schillinger műve 1746-ból (sign. G. VI.32.) a mások Hollstein-é 1670-ből (sign. G.I.h.2, 37. térkép). A felméréséket kérésre, rövidúton emailban megküldik.
Az alaprajzokból jól látható, hogy a vár építészeti kialakítását, mindig a szükségleteknek megfelelően változtatták meg egészen a legújabb időkig. A vár alaprajzában szabálytalan négyszöget mutat, egységes lakó és védelmi elemekkel. A különböző magasságban fennmaradt, különösebb építészeti jellegzetességek nélküli, tört kövekből épített falak vastagsága 80-100 cm (a legvastagabb falakkal az öregtorony bír). A falsarkokhoz sem alkalmaztak faragott köveket.
Az idők során, a vár belső épületei, eredeti részletei, védelmi és lakóépületei, teljesen eltűntek, miután a környékbeli lakosság a várat kőbányának tekintve, anyagát a házaik felépítéséhez szállították el.
A váron immár 10 éve végeznek állagmegóvási munkálatokat, de régészeti kutatást csak 2002-ben, 2003-ban és 2006-ben hajtottak végre, melyek során az alábbiakat állapították meg:
A várban három építési fázis különíthető el.
A régészetileg is definiáltan 15. századi kialakítású nyugati és a déli övező fal sarkában található kétrészes helyiség (rózsaszínnel jelölve), bizonyítottan a vár legkorábbi, törökkor előtti fázisához tartozott. Mind az északi, mind a déli részének falait belülről bevakolták a padozatát leburkolták. A padozaton talált égési réteg megerősíti azt az adatot, hogy a törökök 1524-ben felperzselték a várat.
A vár második, katonai határőrvidéki építési fázisához tartozó helyiségben (kékszínnel jelölve), a 18. századi alaprajz egy hengeres cserépkályhát jelöl, így nem volt meglepetés, hogy itt nagyszámban találtak kerámia és kályhaszem töredékeket. A helyiségében ráleltek a padozat és az padlóaljzat maradványaira, melyek valószínűleg a katonai határőrvidék időszakában itt működött konyha részét képezték.
A harmadik fázist, a 20. századi átépítésekhez lehet kötni. A fehérrel jelölt falak és az elvezető csatorna 1912. után épültek meg.
A váron belüli kutatás során fellelt égett réteg és a vörösre égett föld legalább két jelentős tűzre utal. E rétegekben talált leletanyagok (kályhaszemek, cserépedények, kések) alapján, az egyik tűz a 16. században, a másik a II. világháborúban pusztított.
A megtalált keramikák, kovácsoltvasak, üvegek és más leletek, a vár életének teljes vertikumát (a késő középkortól a jelenkorig) átfogják.
Történeti adatok:
15. szd. Barilovics vára, a Barilovics család székhelye 1453. Cillei Frigyes utasítására, bevezetik Barilovics Györgyöt, Andrást és Péter a birtok tulajdonába. 15-16. szd. A Barilovics család békében élvezi atyai örökségét egészen a török betörésig.
1524. A törökök kifosztják Barilovics várát.
1549-1567-ig A Barilovics tagjai között birtokviszály zajlik – egyikrészről Barilovics Kristóf és Maksa, másikrészről Barilovics Miklós és Gáspár között.
1564.02.02. Frangepán István erővel elfoglalja Barilovics várát az értékeket elrabolja, fogságba ejti Barilovics Gáspár anyját, Orsolyát, és leánytestvérét, Annát, valamint kivégezteti az addigi kastellánust és helyébe a sajátját ülteti. Frangepán István e tettéért az ítélőszék fej és jószágvesztésre ítéli, de az ítéletet sohasem hajtották végre, köszönhetően a horvát főnemesek közbenjárásának. A két család közt végül egyezség jön létre és Frangepán István 12.000 forint kártérítést fizet Barilovics Gáspárnak. 1567. II. Miksa király oklevelében, újból megerősíti Barilovics Gáspárt és Jánost Barilovics várának és a környező települések jogában.
1575. Barilovics Gáspár, a Zrínyiek ozalji várának porkolábja és javainak kormányzója lett.
1576. Barilovics Gáspár, a Zrínyieknek tett hű szolgálataiért megkapja tőlük a Ribnik közeli Pravutina és Zaluka földjeit, jobbágyait. Gáspár még ez évben Ribnik és Ozalj jószágkormányzója lett.
1578-1586-ig Barilovics Gáspárnak, a jobbágyain és a Fratovac-i pálosokon elkövetett erőszakoskodása miatt, rossz híre támad.
1584-től a károlyvárosi parancsnok kérelmezi a grazi haditanácstól, hogy Barilovicsot adják át az ő irányítása alá, különben a várat leromboltatja.
1519-ben és 1594-ben, Zrínyi György újból megerősíti a Barilovics családot a Ribnik közeli birtokadományukban.
17. szd. kezdetén, a károlyvárosi helyőrség erővel elfoglalja Barilovics várát, ezért a Barilovics család a Ribnik közeli birtokaikra költözik át.
1603. A horvát szábor, Barilovics Gergely kérésére, amit II. Rudolf király és Mátyás főherceg is támogatott, határozatot hoz arról, hogy Barilovics birtokát vissza kell adni a korábbi tulajdonosainak, ám a Károlyvárosi generalitás, ezt sohasem hajtotta végre.
1660. M. Stier kéziratában fennmarad Barilovics első alaprajza. A rajz kísárő szövegében leírják, hogy Barilovics egy vár, amit ősi falak védelmeznek.
1672. Meghal a Barilovics család utolsó nemesi sarja. Barilovics Gáspár hagyatékát, Barilovics Krisztina örökli, aki Znika Kristófhoz megy feleségül.
1701. Kidolgozzák Barilovics második alaprajzát is, mely jóval tartalmasabb és teljesebb a korábbinál. 1710. Jelacsics István vicebán, Barilovics Katalin fia, az ősei nevében újból kéri a királytól, hogy Barilovics birtokát adják vissza. A korábbiakhoz hasonlóan, ez a kérelem is sikertelen maradt, s a vár, katonai parancsnokság alatt maradt.
17. századtól, A barilovicsi várat a katonai hatóságok irányítják. A vár legmagasabb rangú tisztje egy ezredes, aztán egy hadnagy, majd két vajda és egy zászlós volt. A vár helyőrségét un németek és martalócok alkották.
1690 körül A vár helyőrsége 80 főből állt, akiket a karintiai tartomány fizetett.
1749-től A várban a szluini ezred 8. kompániája állomásozik.
1775. A várba helyezik el az ezredtörzset. A határőrvidék felszámolása után, Barilovics járási székhely lett. 1790. Báró Schernding Antal, a fennálló falak alapján kidolgozza Barilovics harmadik alaprajzát.
1875. A barilovicsi várban helyezik el a körzeti bíróságot és a népiskolát.
1876. A járási székhelyet Barilovicsból, a Károlyváros közeli Rakovacba költöztetik át.
1892. R. Lopašić fényképe alapján, megfestik a „Barilovics vár látképe” akvarellt.
1912. M. Pilar mérnök, felméri és kidolgozza Barilovics alaprajzát.
1945. Barilovics vára, a II. világháború végén tűzvész által elpusztul.
mr.sc. Ana Azinović Bebek, dipl.arheol szíves közlése!
Forrás:
Gj. Szabo – Sredovječi gradovi… Zagreb, 1920.
R. Lopašić, Oko Kupe i Korane, Zagreb, 1895 (MH), Barilović str. 35-42
E. Laszowski, Hrvatske povijesne građevine, Zagreb 1902, Barilović str. 219-224
V. i S. Gvozdanović, Na temu starih burgova, Arhitektura br. 93, Zagreb 1967, Barilović str. 87; Arhitektura br. 93
M. Kruhek i Z. Horvat, Barilović-grad, Godišnjak zaštite spomenika kulture
Hrvatske, str. 8-9; 121-136. 1982.–1983.
F. J. Fras, Cjelovita topografija karlovačke Vojne krajine, Gospić 1988. str. 233-237
Lj. Krmpotić, Izvještaji o utvrđivanju granica hrvatskog kraljevstva od 16. do 18. stoljeća, Hannover; Karlobag;
Čakovec: Nakladni zavod Hrvatski zapisnik , 1997.
