Utolsó frissítés: 2017.07.06. - Az információk elavultak lehetnek!
Izačić, Stara i Nova džamija – Izacsics, várhely
Vármegye: Zágráb vármegye, Bihácsi kapitányság (1591-ig)
Ország: Bosznia
Régió: Bihácsi (Szána-Una) kanton, Bihácsi közigazgatási körzet
Helységnév 1: Izačić
Helységnév 2: Izacsics
Várnév 1: Stara džamija
A vár története
Izacsics vára mára nincs többé! A vár helyén a közelmúltban egy hatalmas és modern dzsámit építettek, melynek során a vár területét teljesen elplanírozták, így csak a vár egykori területe járható be, s egyedül a régi dzsámit, mely biztos, hogy az egykori várfalakkal övezett területén belül volt, vagy közvetlenül mellette, valamint a vár alapzatát adó sziklás dombot lehet megfigyelni.
A várhely 2009. március 23-án került bejárásra Keserű László és Szabó Tibor társaságában.
--- / ---
Izacsics - Izačić
A Bihácsi (Bihać) völgy nyugati peremének egyik magaslatán találhatók Izacsics középkori várának jelentéktelen maradványai. E vár után kapta a mai település a Grad (vár) toldaléknevet. Magát a várat egy kerek torony és kettős övező fal alkotta.
A települést eredetileg Dol-nak (Völgy) nevezték, az Izacsics nevet arról a helyi családról kapta, amelyet először a 15. szd. végén említettek meg. E nemesi család első ismertebb személyisége az, az Izacsics Iván volt, akit 1501-ben, Dol királyi biztosaként említettek meg. Később említődik meg Izacsics Pál neve, aki 1527-ben részt vett azon a cetini száboron, ahol a horvát rendek királlyá választották Habsburg I. Ferdinándot.
Az oszmán veszély nőttével, Izacsicsot már 1530-ban saját, 40 fős helyőrséggel látták el, amit a következő évben 50 főre emeltek egy parancsnokkal és egy dobossal. Az izacsicsi parancsnok, közvetlenül a bihácsi kapitány alárendeltségébe tartozott.
A török rajtaütések szaporodásával, a vár fenntartási és a falak javítási költségei is egyre nőttek, ám az izacsicsi uradalom saját és jobbágyaitól beszedett jövedelme rendszerint kevesebb volt, mint a fenntartáshoz szükséges költségek. Ennek okán, Izacsics István 1540-ben átadta a vár és a város irányítását, a krajinai hatóságoknak majd a vidéket elhagyva a Kupa és a Száva menti tájékra költözött át. A 16. szd. közepén még megemlítenek egy Izacsics Ivánt, aki akkoriban Ripács várnagya volt.
Osztrozsác és Cazin oszmán kézre kerülése után, Brekovica mellett, Izacsics lett az utolsó előőrs a Bihácsba vezető úton. Már 1557-ben megjelennek a Malkocs bég vezette oszmán csapatok Izacsics alatt azzal a szándékkal, hogy elfoglalják azt, majd rátörjenek Bihácsra is. A kevésszámú izacsicsi védősereg hősies ellenállása, végül eltérítette az oszmánokat az eredeti szándékuktól. Kész csoda, hogy az állandó létszámhiánnyal küzdő izacsicsi védőknek oly sokáig sikerült ellenállnia a mind gyakoribb török támadásoknak. Az ostromok során, a vár falai oly mértékben meggyöngültek, hogy a vár további védelme nagyon megnehezült. A törökök 1591 májusában, újból nagy erőkkel szálltak a vár falai alá és még éjjel az aláaknázását is megkezdték, de a védők makacs ellenállása okán, megint csak meghátrálásra kényszerültek. Azonban a következő évben, pár nappal Bihács bevétele előtt, a Predojevics Hasszán aga vezette oszmán csapatok végül elfoglalták Izacsics várát. A törökök azonnal nekiláttak a falak kijavításának és a várba egy erős helyőrséget helyeztek el. Egy 1796-ban, Hasszán izacsicsi parancsnok által kiadott beratból (török oklevél) tudható, hogy még akkoriban is 264 katonából és 22 tisztből állt a vár helyőrsége. Az oklevél amúgy a zsold növeléséről szólt, mivel a vár az osztrák császárság határvárává vált, így a helyőrség tagja elvesztették korábbi, szolgálati birtokaikat. A Horvát királyság és az Oszmán császárság közti határ megállapítás során, 1625-ben Izacsics az oszmánok fennhatósága alatt maradt. A nagy törökellenes háborúk idején, Hreberstein generális a horvát határőrökkel erre a végvidékre is rátámadt, s többek mellett, Izacsicsot is kifosztotta.
Az 1809-es esztendőben, Marmount francia marsall is elpusztította és kifosztotta Izacsicsot és közvetlen környékét és eljutott Bihács falai alá is.
Ugyanez a sors érte Izacsicsot 1836-ban is, amikor báró Voldstaten károlyvárosi generális rátámadt a vidékre, felperzselve és kifosztva a környékbeli falvakat, de még a Klokota patak malmait is.
A fentiekre tekintettel, Izacsics vára is ekkor pusztulhatott el végérvényesen, mivel a város 1838-as összeírásában, már meg sem említik.
A vár szerény romjait, aztán a közelmúlt hatalmas tereprendezési munkálatai és az új dzsámi felépítése tüntette el végleg, s immár visszavonhatatlanul.
Forrás: http://izacic.npage.de/istorija_izacica_26254793.html
