Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Lakompak, vár - Lacenbach - Lakompark

A helység a 13. században Look néven szerepel az oklevelekben, később, 1425-tol Felső és Alsó Loók. Felső Loókból lett Lakompark. Feltehetoen a német telepesek a patak partján fekvő Loókot: Look am Bach-nak (Lakembach) hívták, és ennek magyarosított formája Lakompark.

A helység a lánzséri uradalomhoz tartozott. 1563-ban Oláh Miklós a nagyszombati jezsuitáknnak adta zálogba, majd három évvel később a császár birtokába került. A 16.század végén Dersffy Ferenc szerezte meg a birtokot és ő kezdte el a nagyszabású reneszánsz kastély építését, amelyet veje, Esterházy Miklós fejezte be, 1618-ban.

Lakompak nevezetes ostromára az 1619–1626 közötti Bethlen Gábor Habsburg-ellenes hadjáratok idején, 1620 szeptemberében került sor. II. Ferdinánd figyelmeztette a Lánzséron és Lakompakon tartózkodó Esterházyt, hogy vigyázzon, mert Bethlen csapatokat küld a birtokai ellen. 1620 szeptemberében Bethlen Gábor vezérei: Huszár István és Petneházy István körülzárták Esteházy Miklós lakomparki várkastélyát. Az ostrom előkészületeit Tarródy Mátyás alvezér irányította.

Eszterházi titokban futárt küldött Bécsújhelyre Dampierre császári tábornokhoz és segítséget kért tőle. Mivel Lakompak csak gyengén volt megerődítve, ezért időnyerés céljából Esterházy alkudozni kezdett. Bethlen írásban utasította vezéreit, hogy Esterházynak ne essen bántódása és „marháiban kár ne legyen”, ha megnyitja kapuit a magyar csapatok előtt. Közben, az ostrom lehetőségére is felkészülve Tarródy az ágyúk számára sáncokat ásatott a várral szemben húzódó domboldalban.

Szeptember 30-án reggel megérkezett a helyszínre Dampierre serege és a kastély felé szorította a támadókat. A védők is kitörtek a bástyák mögül, így a magyar sereg két tűz közé került. Még a tartalékban lévo nyéki fiatalok is kirohantak a kapun és megtámadták Tarródy hátvéd csapatait. Az alvezér megsebesült, de hősiesen tovább harcolt és közben visszahúzódott kíséretével a soproni út irányába. Amikor arra a helyre ért, ahol a sáncot ásatta, Tarródyt lova megbotlott és maga alá temette az alvezért. Az ütközet végére több mint ezer magyar vitéz holtteste maradt a csatatéren. Esterházy Miklós becsülettel eltemetette Tarródy Mátyást abba a sáncárokba, ahol elesett. Tarródyt szarkofágja ma is látható Lakompakon a kastély mellett.

Esterházy Miklós a lakomparki csata után szép selyem zászlóval ajándékozta meg a harcban kitűnt nyékeieket és megengedte nekik, hogy nagy ünnepeken az urasági hajdúk kék egyenruhájában vonulhassanak fel. A nyéki fiatalok Úr napján még ma is felveszik a pitykés hajdú dolmányt, kucsmát tesznek a fejükre és az Esterházy zászló alatt vesznek részt a körmenetben. A templom elotti téren a zászlótartó gyors dobpergés közben lengeti és forgatja a levegőben az ősi lobogót. Ez a szokás a híres „Fahnenschwingen”. A lakomparki ütközetet Esterházi Mklós meg is festette és ez a nagy alakú kép ma a fraknói várban látható.

A lakomparki csatának az Esterházy-család felemelkedésében és gyarapodásában is nagy szerepe volt. Esterházy Miklós ugyanis a Bethlen-hadjáratban szerzett érdemeiért kapta 1622-ben zálogba Kismartont II. Ferdinándtól, 1628-ban pedig fraknói uradalmat és a grófi címet.

Lakompark legfontosabb történelmi emléke egy láthatatlan temető, a kastély mögötti réten és búzaföldön, mintegy ezer magyar vitéz jeltelen sírjával.

/Juhász László: Burgenland, Várvidék (Lakitelek, 1999)/