Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Kabold, vár

Kabold (Kobersdorf) település Felsőpulyától 15 km-re északnyugatra fekszik, melynek környezete már az ősidőktől kezdődően is lakott terület volt. A kelta, majd a római birodalom évszázadait követően, a népvándorlás korában a germán törzsek után avarok, szlávok éltek ezen a vidéken.

A jelek szerint már a honfoglalás előtt virágzó település volt itt "Kundpoldersdorf" néven, melyet többen a mai Kaboldnak tartanak. A Kabold név nagy valószínűség szerint a helyi patak kora középkori nevéből (Kobula) származik. A honalapítást követően a vidék a magyar gyepűrendszer része lett.

A vár leírása:

A falu északi szélén elhelyezkedő várat széles árokrendszer veszi körül, melynek vizét a mellette elhaladó patak adta. A gótikus eredetű vár a 16-17. században épült ki a mai reneszánsz és kora barokk formájára. A vár főbejáratához, a hatalmas kapuépítményhez (barbakán) egy fahíd vezet, amely az egykori felvonóhíd helyén létesült. A barbakánon áthaladva, boltozott alátámasztású hídon jutunk el a csapórácsos védőtoronyhoz, amely az északi épületszárny része.

Dongaboltozatos kapualjon át jutunk a szabálytalan négyszög alakú belső udvarba, melynek nyugati oldalán 17. századi árkádsor húzódik. A déli szárny udvari homlokzatának mindkét szintjén kettős pilaszterekre támaszkodó ívű árkádsor látható. A nyugati szárny északi, középső és déli sarkain, kör alaprajzú, 16. századi tornyok helyezkednek el.

A vár keleti oldalához kapcsolódik a nagy lovagi udvar, melynek északi, keleti, déli sarkán, kúpfedésű kerek bástyatornyok emelkednek. Az úgynevezett belső bástyákat védőfolyosó köti össze, amelyek a vár belső védelmére szolgáltak. A lovagi udvar északi részén található a 16. században épült várkápolna. A két boltszakaszos, a nyolcszög három oldalával záruló kis épületet gazdag stukkódíszítés ékesíti. Az oszlopos Szűz Mária oltáron az Esterházy-címer látható.

A vár története:

Kabold vára 1222 és 1229 között épült. Ebben az időben ura Botus fia Pósa gróf (ispán) volt, aki a birtokot Veperddel és Lakompakkal együtt, a hűségéért és szolgálataiért 1222-ben II. András királytól kapta. Rögtön ezt követően egy vár építésébe kezdett. Felépültével létrejött a kaboldi váruradalom, melyhez több környékbeli település tartozott. A vár első okleveles említése 1229-ből származik, amikor a király megerősíti Pósát birtokaiban.

A várat a korabeli források 1280-ban "Castrum (regis) Kabold", 1302-ben "Castrum Kobold", 1319-ben "Castrum Kaboth", 1323-ban "Castrum Kabolth", 1346-ban "Castrum Kabold", 1434-ben "Castrum Kaabold", 1447-ben "Castrum Kwbelsdorff alias Kabold", 1451-ben "Castrum Kobelsdorff", 1491-ben "Castrum Kobelstorff" alakban említik. Jól követhető, hogy Kabold német neve a magyar név átvételéből származik.

1280-ban IV. László a várat a Csák nembéli Márk fiainak adományozta, de sokáig nem birtokolhatták, mert 1289-ben a nagymartoni csata után a várat I. Albert osztrák herceg foglalta el. A vár ura ez Emmersbergi Berthold volt 1291-ig, amikor III. András és Albert herceg között létrejött megegyezés értelmében visszakerült a magyar koronához. Ezt követően a Nagymartoni, vagy más néven Fraknói grófok birtoka lett, melyett Károly Róbert 1323-ban egy ünnepélyes formájú királyi oklevéllel megerősített.

1445-ban Fraknói Vilmos gróf tulajdonában van, mikor IV. Albert osztrák hercegnek zálogosítja el a várat. A gróf 1446-ban bekövetkezett halálával a Nagymartoniak férfi ága kihal. 1447-ben a várat Albert herceg megvásárolja, majd tovább adja a várat 1451-ben III. Frigyes császárnak, ki a várat 1452-ben Weisspriach Zsigmondnak adományozta.

A Hunyadi Mátyás király és III. Frigyes császár között 1463-ban kötött békeszerződésben Mátyás elismeri Frigyes jogát a várra, amely a leírás szerint már romos állapotban volt. Weisspriach később Mátyás híve lett, amiért Kaboldot 1466-ban Mátyástól is megkapta.

1482-ben a várat késő gótikus külsővárral és várkápolnával bővítették. 1529-ben a Bécs ellen vonuló török sereg lerombolta Kabold várát is, melyet a Weißpriach család reneszánsz stílusban épített újjá. 1553-ban kihalt a Weißpriach család és a birtokot több részre osztották fel. Ebben a zavaros időszakban Kabold rablóvárként, hamispénzverőként működött.

1564-ben báró Devecseri Csóron Jánosé lett a kaboldi uradalom, aki 1568-ban az uradalom területén megalapította Csóronfalva és Kishársfalva településeket. Halála után 1585-ben a birtokot lányai között osztották fel. 1620-ban Bethlen Gábor serege foglalta el. 1629-ben drámai esemény színhelye volt a vár: heves nézeteltérés után a várúr fia agyonlőtte a sógorát, Zay Zsigmondot.

A Csóron család kihalása után 1638-ban Kabold uradalma visszakerült Magyarországhoz és a Weißpriach család leszármazottja Ipolykéri Kéry János birtoka lett. Kéry 1654-ben a vár átépítésébe és bővítésébe kezdett és 1656-ra barokk várkastéllyá építtette át. 1670. április 26-án a várban találkozott a császár ellen szervezkedő Zrínyi Péter és Frangepán Ferenc Kristóf, hogy a császár előtt tisztázza magát, de akiket Kéry Ferenc a vár ura a vendégjog megsértésével elárult és elfogatott.

1683-ban a Bécs ellen támadó török hadak, miután Bécs alatt véres vereséget szenvedtek visszavonulóban Kaboldon is rajtaütöttek és a gyengén megerősített várat könnyedén elpusztították. Kéry Ferenc megpróbálta a várat újjáépíteni, de ez már meghaladta erejét.

Kéry-től 1704-ben az uradalmat Esterházy Pál herceg vásárolta meg és ezzel Kabold is Esterházy-birtok lett és az is maradt egészen 1963-ig. Ekkor a várat, amelynek már a lebontását tervezték, a Bolldorf-Reitstätter család vásárolta meg és gondoskodott a romos épületegyüttes helyreállításáról.

A vár napjainkban is magántulajdonában van, ahol az évente megrendezett színházi fesztiválok mellett koncertek, kiállítások és szemináriumok tartanak. A kastély egyes részei esküvőkre és egyéb ünnepségekre is bérelhetők.

Hivatalos időrendi látogathatósága nincs! Vezetett látogatások (20 fő felett) általában előre egyeztetett időpontban lehetségesek.

Források:

Juhász László: Burgenland, Várvidék (Lakitelek, 1999)
Német Adél: Burgenland - Panoráma, 1990
Csánky Dezső:Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. Budapest 1890.
Moór Elemér: Kabold alapítása és környékének települési viszonyai a középkorban
Bariska István: A szent koronáért elzálogosított nyugat-magyarország 1447-1647