Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Plaski - PlaškiHorvátországHorvát-SzlavónországModrus-Fiume vármegye - Óplaski

  • Áttekintés
  • Történelem
  • Fotók
  • Alaprajzok
  • Archívum
  • Térkép

„Modrusból Plitvica felé haladva, Plaski (Plaški) településéhez érhetünk, ahol egykor egy négyzetes torony állt, melynek alaprajza a bécsi hadilevéltárban maradt fenn. A tornyot Zrínyi Péter építette 1663-ban, de M. Stier úgy véli, hogy eredetileg egy harangtorony volt, csak utóbb alakították át védelmi célokra. Plaski, mint parochia Plasi említődik a korbavai püspökség plébániájaként 1185-ben, majd jóval később, mint comitatus Plazy. A településtől jó egyórai járásra található régi Frangepán várból, már csak az öregtorony és némi övező fal maradványai találhatók. Már 1558-ban azt állítja a várról egy perirat, hogy: castrum Plaaz est totale desertum. Ám a várért folyatott harcok egészen 1592-ig eltartottak, amikor is teljesen elpusztították.”

Dr. Dénes József adatai szerint:

Plaski (Plaški, Hr.)

A modrusi Frangepánok castellumát 1481-ben említik először. Végvári őrségét 1576-ban 12 gyalogos alkotta.

Koppány 1999. 197., Margalits II. 511, 565, 623, 631, 694, 722., OMM XXI. 385., Pesty 1880. II. 463-464., Szabo 1920. 169-170.

A vár mai állapota:

A vár bejárása 2009. 06. 08-án történt Keserű László és Szabó Tibor társaságában. A viszonylag kevés romokról író szakirodalom után, a vár maradványai meglepetést keltettek. Noha a várat a bejárás idején sűrű növényzet takarta, nagyon sok részlet volt megfigyelhető, s a falak helyenként 6 méter magasan állnak. A vár egy 635 méter magas hegy fennsíkjának az északnyugati sarkában helyezkedik el. A várat a fennsíktól kettő árok választja el, közöttük egy sáncszerűséggel. A külső árok már majdnem teljesen feltöltődött, de a sánc mögötti árok ma is meglehetősen mély és széles. A sánc kialakítása jelenleg nem megállapítható. Lehetett egy kőfal is tetején, de palánkkerítés is, de egy sima földsánc is. A sánc és az árok, a belső várat északtól kelet felé egészen délig, egy nagy félkörben fogja körbe.

Nyugaton nem volt szükség árokra a hegy meredeksége miatt. Az árkokon belül állnak a belsővár maradványai. A vár magját egy különleges kialakítású öregtorony alkotta. A tornyot két, közel 100 fokos szögben álló sarkantyúval látták el. A délkelet felé mutató mindenképpen a legkönnyebben támadható oldal felé mutat, de a másik, északi irány is veszélyeztetett lehetett. A tornyot egy téglalap alakú, lekerekített sarkú fal övezte. A falon belül, az északnyugati sarokban egy kétosztatú épület, kb. 1 méter magas falai találhatók. Egykor talán valamiféle palotaépület lehetett. A lőfegyverek elterjedésével a korai, falakkal övezett öregtoronyból álló belsővárat utólag átalakították úgy, hogy a déli sarkokra egy-egy hengeres tornyot illesztettek, míg az északi fal közepére egy nagyméretű rondellát tettek. Más Frangepán várakhoz hasonlóan (lásd, pld.: Terzsác, Ogulin, Ledenice, Hreljin, Brinje, Szkrad, stb. várait), Plaski vára mellett is volt egy település, mégpedig a belső vár nyugati oldalán. A meredek hegy oldalát teraszok kialakításával tették megtelepedésre alkalmassá. A „várost” is falakkal vették körbe úgy, hogy a keleti oldalának közepét maga a belső vár adta, majd a vártól északkeletnek és délnyugatnak is egy hosszú falat húztak, amelyeket egy félkörívszerű fallal kötöttek össze, a várnál jóval mélyebben. A városfal déli sarkába egy kisméretű, négyzetes tornyot állítottak. Az északi sarokban egy téglalapalakú épület maradványai figyelhetők meg – talán az elmaradhatatlan templom romja lehet. Se a vár, se a város kapujának helye nem ismert. A vár kapuja talán délen, a két saroktorony között nyílhatott, melyhez a város keleti fala mellett vezetett az út. A belsővár déli oldalában egy nagyobb épület is állhatott, amire a falban látható nagyméretű nyílások utalnak, ám épületfalak nyomaira a nagy bozót miatt nem sikerült rálelni.

/Szatanek József/

ADATTÁR Óplaski (Stari Plaški), Ogulini/Szluini kapitányság

172. oldal:

„Lenkovics Iván tábornok a horvát határvidék megszervezésekor, az 1550-es évek legelején, a bihácsi térség védelmére fordította a figyelmét, melynek során felmérte a védelem költségigényét, majd áttekintette a területen található várakat is… Az itteni várak zöme, a Frangepán család birtokában volt, míg az Una hátságot a Zrínyiek és a Blagajiak bírták. Lenkovics 1551-ben egy rövid jelentésében fel is sorolta ezeket a várakat. E várak általános építészeti képe, még kétségbe ejtőbb volt, mint a Bihácsi és a Zenggi kapitányság szervezetén belüli várak állapota. Szluini Frangepán György három nagyon fontos, de elavult földesúri várat birtokolt, mint Szluint, Cetint és a vinodoli Ledenicét. Tersáci Frangepán Miklósnak a birtokában szintén három fontos vár volt: a Korana menti Terzsác, Drezsnik és Ozalj. Lenkovics e három várat, a király parancsára, már 1550 nyarán felkereste. Frangepán István kezében csak két fontos vár volt, de azoknak akkoriban még nem volt védelmi jelentőségük, csak stratégiai szempontokból számítottak, mivel belőlük ellenőrizhették a Vinodoli völgység, vagy Modruson keresztül, Kranjia felé vonuló törököket. Lenkovics azonban e két vár nevének megemlítéséről elfelejtkezett, de nyilvánvalóan valamelyik Vinodol völgyi kastélyról, vagy Óplaskiról, esetleg a likai Jeszenicáról lehetett szó. Lenkovics azt javasolta, hogy e várakat tegyék rendbe és bennük legalább annyi őrséget vezényeljenek, hogy felügyeletük alatt tarthassák a veszélyesebb vidékek és a békésebb hátország közti összeköttetést és jelezhessenek vész esetén...”

260. oldal Egy 1577-es összeírás szerint, az Ogulini kapitány parancsnoksága alá, az alábbi várak tartoztak: Modrus, Plaski, Szvetica (Oštarija) és Tovunjszka pécs (Tounj). Eme várak tűzfegyverekkel való ellátottsága így nézett ki: 2 közepes kaliberű ágyú, 5 mozsár, 31 jó és rossz puska, 10 kézi puska és 10 mázsa lőpor. A bizottság ezt a mennyiséget további 500 puskával, 2 ágyúval és 4 mozsárral javasolta növelni, azzal a megjegyzéssel, hogy a kívánt mennyiséget a szomszédos Kranjának kell biztosítani…”

268. oldal:

„Az 1578-as Bruck an der Mur-i száboron, Károly főherceg és haditanácsadói döntése alapján, Plaski földesúri várába, egy 30 martalócból álló helyőrséget kellett létesíteni.”

324. oldal:

„Miután 1578-ra Szluint a besorozott uszkókok parancsnoksági központjává alakították át, a környékbeli várakat is a szluini kapitány alá rendelték, mint Cetint és Plaskit.”

325. oldal:

„Egy, a várakat érintő 1579-es összeírásban, a horvát végvidék középső területein található várakhoz soroltak több, korábban a végvidéki összeírásokon kívül eső várat is, mint Blagajt (a Korana menti), Budácskit (Budački), Szmercskovicsot (Smrčković) és Petrova gorát. E várak egyike sem tartozott egyetlen kapitánysághoz sem. A térséget érintő várak fölötti közvetlen parancsnokságot hamarosan a horvát határvédelem parancsnoka vette át, aki szabadon dönthetett értékükről és határozhatott a lerontásukról, vagy a horvát védelmi rendszerből való kizárásukról. Ebben a felsorolásban az alábbi várakat említették meg: Perusicsot (Perušić) és Prozort Likában, a Korana menti Kulcsot (Ključ), a Bihács (Bihać) melletti Szokolácot (Sokolac), aztán Ó Plaskit (Stari Plaški), Vranográcsot (Vrnograč), Bojna-t, Felső (Kis) Kladusát (Gornja/Mala Kladuša), valamint az alábbi Báni várakat: Blinja-t (a Keglevicsek régi és új vára) és az Ópetrinja (Stara Petrinja) közeli Vinodolt. A fenti várak közül néhányat az 1577-es, 1578-as török offenzíva során elfoglaltak, kifosztottak, majd leromboltak. Néhányat már korábban felhagyták régi urai, és se a törökök, se a határvidéki katonaság nem vette birtokba őket…”

329. oldal:

„Károlyváros új generálisa, Andreas Auersperg (1589-1593) a néhai András fia Tadiolovics Miklóssal megtárgyalta azokat a feltételeket, melyek alapján Miklós parancsnokként önmaga gondoskodik Dabar és Plaski várában őrség tartásáról [554].

[554] A likai Dabar a Kapela hegységen túl, Plaski ősi vára ugyanezen hegység délkeleti lejtőjén álló váraiban, fontos volt őrséget tartani, mert e várakkal biztosították az összeköttetést a likai és a Korana, valamint a Mrezsnica melléki várak között. „

330. oldal:

„Miután 1592-ben Hasszán pasa elfoglalta Bihácsot, a határvédelmi térképekről eltűnt a Bihácsi kapitányság, s vele együtt a bihácsi Una háton át, Szluinig húzódó határvonal is. Ezzel, jó néhány Korana és Glina menti vár is elpusztult, mint Terzsác, Drezsnik, Hresznó. A horvát határ déli szakaszának védelme, ettől kezdve a Zenggi kapitányság likai váraira hárult, mindenekelőtt Otocsácra és Brinjére, valamint a károlyvárosi Kulpa mente előőrseire (csardakjaira) Plaskitól és Modrustól egészen Petrova goráig.

Zagreb, 1995.

Plaski története

Plaskit (Plaški) az egyházi a régi horvát okiratok és állami dokumentumok az alábbi neveken említették meg: Plas, Plase, Plasy, Plazy. Plasi nevének legrégebbi említésével, az első horvátországi Árpád-házi királyok idejéből való, 12. századi egyházi okiratokban találkozhatunk, ám katolikus plébániaként már korábban is létezett, a vegliai (Krk) püspökség részeként. A Magyar-horvát királyság és a Velencei köztársaság közt zajló hosszantartó háború végén, Veglia 1154-ben velencei fennhatóság alá került. Ezért, II. István király 1163-ban királyi adományként Péter spalatói érseknek adományozta Plaskit és joghatóságát (jurisdictio) is megerősítette fölötte. Plaskin kívül, ebben az adománylevélben Korbava, Buzsán, Vinodol, Novigrad és Modrus neve is megemlítik. Az adománylevélből az is megállapítható, hogy Plas (az oklevélben megemlített területekhez hasonlóan) már akkor, egyházi és világi szempontból is rendezett, lakott terület volt. Tekintettel arra, hogy II. István az oklevelében apjának, Géza királynak a korábbi adományára hivatkozott, nyilvánvaló, hogy Plaskinak már korábban is léteznie kellett.

Az 1185-ben Spalatóban megtartott zsinaton, a spalatói érsek határozatot hozott a korbavai püspökség megalapításáról. Az új püspökség alapítólevelében, a püspökség alá rendelt területek és plébániák között is megemlítik Plaski nevét, ami újból megerősíti Plaski településének, plébániatemplomának, és plébániájának létezését. Ma már nem lehet pontosan megállapítani a plébánia akkori határait, de bizton feltételezhető, hogy kisebb területi egységként, a területileg nagyobb Modrus megyéhez tartozott. Plaski vidéke a következő évszázadokban, a jóval jelentősebb Modrus árnyékában fejlődött egészen a törökök megjelenéséig.

Plaski települése nagyvalószínűséggel már az első, térséget érintő török támadások során, talán 1469-ben, legalább is részben elnéptelenedett. A csak részbeni pusztulást erősíti az 1486-os modrusi urbárium is, amelyben még lakottnak írták és Szt. István plébániatemplomát is megemlítették. Plaski teljes pusztulása a 15. szd. utolsó évtizedére tehető, amikor is 1493-ban e területen haladt át a korbavai síkra igyekvő török sereg, s amikor Modrust is kifosztották. Plaski és térsége a határ-területisége okán pusztán is maradt, csak az ősi Frangepán várat próbálta a végvidéki katonai hatóság a végek védelmében megtartani (1578.), amit egy határvidéki okirat is megerősít, mely szerint Plaski régi vára a végvári rendszer része maradt.

A 16/17 szd. fordulóján, a határvidéki hatóság vezetése úgy látta, hogy a végvidéki katonaság erejét, a hódoltsági területekről áttelepített vlach és rác elemekkel lehetne növelni, ezért 1609-ben határozatot hozott az elnéptelenedett vidékek betelepítéséről. Ám a telepítésekkel jelentősen megnövelték a vlachok számát az akkori Horvátországban, aki ráadásul pravoszláv vallásúak is voltak. További súlyos problémát jelentett az is, hogy az elnéptelenedett földek a horvát földesurak, s nem a katonai hatóság tulajdonában voltak, ugyanis nemesektől földet a király törvényes indok nélkül nem vehetett el, így az elnéptelenedett területekre telepített vlachokat sem lehetett a katonai hatóságok parancsnoksága alá rendelni, de a vlachok sem akartak maguk fölé földesurat. Így nem is csoda, hogy a vlachokkal pereskedésbe keveredett Frangepán Miklós így írt az új telepesekről: „A vlach csökönyös, pimasz és könnyelmű népség, mely mindenben csak a maga hasznát nézi”.

Ennek ellenére a vlachok áttelepülése tovább folytatódott egészen a 17. szd. közepéig, amikorra is a vlachok adták Plaski lakosságának a túlnyomó részét.

Az újonnan betelepített vidék biztosítására, gróf Zrínyi Péter ogulini kapitány a már használaton kívüli, nehezen megközelíthető, így nehezen is ellátható és karbantartható Óplaski vára helyett, a végvidéki hatóság pénzsegélyével 1664-ben egy négyzetes tornyot emeltetett a Dretulja és a Vrnjika patak összefolyása fölötti, meredek partfalú löszfennsíkra. A torony kialakítását és elhelyezkedését M. Stier alaprajzából ismerhetjük, melynek megerődítési terveit 1713-ban Martin Claus készítette el. Az új erődítések azonban nem készültek el, mivel M. A. Weiss 1729-es távlati rajza, csak egy karósánccal övezett tornyot mutat.

F. J. Fras, a „Károlyvárosi végvidék topográfiája” (Topografija Kralovačka krajina) című 1835-ös művében így ír Plaski védelmi célú műemlékeiről: „Plaski védelmi tornyát az akkori ogulini kapitány, Zrínyi Péter emeltette a Mocsila völgyön át, Plaskin keresztül szabadon áthaladó török ellen. Jelenleg e toronyban a katolikus plébános lakik. Kb. egy óra járásnyira innen, a meredek Plaska glava hegyen található az Óplaskinak (Stari Plaški) nevezett középkori vár romjai. E hegyi vár körül, egy hosszúkás, kb. 40 öl hosszú és 20 öl széles sík terület található…” Fras is megerősíti azt az adatot, hogy Zrínyi Péter emeltette az új tornyot, mely az fennmaradt alaprajzok és rajzok alapján egy tágas és erős, négyzetes alaprajzú torony volt egy, az első emelet magasságában nyíló, kapuvédő őrgóréval biztosított bejárattal. A tornyot egy őrgórékkal ellátott paliszád kerítéssel övezték. A torony a Dretulja pataktól nem messze, egy kissé kiemelkedő terepen állt. A toronnyal kapcsolatban felmerül olyan kérdés is, hogy nem-e az ősi Szt. István templom, vagy a modrusi Szt. Miklós kolostor itteni udvarházának maradványainak felhasználásával készült e. Mára se a végvidéki védőtoronynak, se a Szt. István templomnak, se a kolostor udvarházának nyoma sincs.

Forrás:

Gj. Szabo: Sredovječni gradovi… (Zagreb, 1920. 169-170. oldal.)

Milan Kruhek: Krajiške utvrde i obrana Hrvatskog kraljevstva tijekom 16.st.. Hrvatski institut za povijest. 

Milan Kruhek "Zov" br. 7, str. 22- 29. 

Szerzői közösség: "Plaščanska dolina i okolica u NOR-u", Grafički zavod Hrvatske, Karlovac 1976. 

GPS: É 45° 3.224 (45.053738)
K 15° 22.880 (15.381340)

Plaški települését, az Ogulin - Jospidol útvonalon érhetjük el a legkönnyebben. A Frangepánok egykori várához, előbb át kell mennünk Plaski településén, míg egy vasúti átjáróig nem érünk. Az átjárón áthaladva, az első, jobbra leágazó mellékútra fordulunk le, ahol már találkozunk a "Gradina" feliratú útmutató táblával és a piros karika turistajelzéssel, amit követve, jó 60 perces kapaszkodással érhetünk fel a vár falai előtti fennsíkra. Itt egy pihenőhelyet alakítottak ki esőbeállóval, de ottjártunkor ez már meglehetősen elhanyagolt állapotban volt. Magunk, a bejáráskor kihasználva a terepjáró adta lehetőséget, a várhegy oldalába felkúszó, rossz minőségű földúton mentunk a hegynyereg alá, majd 20 perces kapaszkodóval értük el a fennsíkot.

Várak.hu mobil applikáció
Új feltöltések, frissítések
14OktSopronkeresztúr - Nádasdy várkastély
11OktVilonya - templom
10OktSzihalom - Árpádvár
08OktMecseknádasd - Schlossberg
07OktTorna - templom
06OktNógrádsáp - templom
03OktDivény - Balassa várkastély  ▪  Divény - Vár
Ajánlott látnivalók
Dánoskő
SőregDánoskő
templom
Sárostemplom
Keresési előzmények
Plaski - Óplaski