Utolsó frissítés: 2026.11.02.
Tiszolc, Keleti vár (Öregvár) és Nyugati vár (Újvár)
Tiszolc (Tisovec) a történelmi Gömör vármegye északi részén, Rimaszombattól mintegy 35 km-re északra, a Rima felső völgyében fekszik. A várostól nyugatra emelkedik a Murányi-fennsík déli peremvidékéhez tartozó Hradová, amelynek legmagasabb pontja 887 méterrel található a tengerszint felett. A mészkőből felépülő hegytömb meredek, sziklás oldalai több mint 400 méterrel magasodnak a környező völgyek fölé.
A közel 2 km hosszúságú hegygerinc középső, mintegy 650 méteres, északkelet–délnyugati irányú szakaszának két végén középkori erődítések maradványai találhatók. A keleti, magasabban fekvő várhelyet Óvárnak vagy Öregvárnak (Starý hrad), a nyugatit Újvárnak (Nový hrad) nevezik. Utóbbi az Okrúhla skala nevű, meredek falú sziklatömbhöz kapcsolódik.
A Hradová hegyen már a középkori várak létesítését megelőzően jelentős őskori település állt. Az 1997 és 2001 között folytatott régészeti kutatások a hegygerinc nagy részén a fiatalabb és késő bronzkori Kyjatice-kultúrához köthető megtelepedés nyomait azonosították. A bronzkori település kiterjedése, a helyenként fél méter vastagságú kultúrréteg és a leletek sokasága tartós, intenzív megtelepedésre utal. A hegygerincen ugyanakkor nem sikerült őskori sáncot, árkot vagy más mesterséges erődítést kimutatni. A természetes sziklafalak és meredek lejtők feltehetően elegendő védelmet biztosítottak a település lakóinak. A kutatók ezért hosszabb ideig lakott magaslati településként értelmezték a lelőhelyet.
A középkori erődítések keletkezésének ideje és építtetőjük személye ismeretlen. A szakirodalomban a tatárjárást követő évtizedekre helyezett építés mellett a 15. századi keletkezés lehetősége is felmerült. A régészeti kutatások eddig nem eredményeztek olyan, biztonsággal keltezhető középkori leletanyagot, amelynek segítségével az építkezések időpontja pontosabban meghatározható lenne. Tiszolc települése 1334-ben a kalocsai érsek birtokaként szerepel, később a Kacsics nemzetség birtokai között említik. A Hradová erődítéseinek középkori birtokosairól és tényleges használatáról azonban nem ismerünk hiteles, közvetlen írott adatokat.
A várakat a korábbi történeti és helytörténeti irodalom több alkalommal kapcsolatba hozta a 15. századi huszita jelenléttel, a Murány környékén tevékenykedő Basó Mátyással, illetve a 17. századi hadi eseményekkel. E feltevések azonban nem támaszthatók alá egyértelmű történeti vagy régészeti bizonyítékokkal. Különösen a Basó Mátyás várbeli tartózkodására és a császári csapatok általi lerombolásra vonatkozó hagyományok kezelendők fenntartással.
Az 1997-ben megkezdett régészeti feltárások alapján a kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a két középkori erődítés építése valószínűleg nem fejeződött be. Erre a hiányzó falszakaszok, a belső beépítés bizonytalansága és a középkori használatra utaló régészeti leletek hiánya enged következtetni. Ez persze egyenlőre feltételezés, hisz a megfelelő erődítést, a meredek sziklafalakkal határolt részeken természetes módon is biztosíthatták. Ezt a falzáródás egy ponton jól láthatóan igazolja is.
Az Óvár és az Újvár falazatának hasonló kialakítása az építkezések közel egyidejű megkezdésére utalhat. Elképzelhető, hogy a két, természetes sziklagerinccel összekapcsolt erődítés egyetlen védelmi rendszer részeként épült volna ki. Ennek pontos formája és rendeltetése azonban további kutatást igényel.
Keleti vagy Öregvár (Starý hrad)
Az Öregvár a Hradová legmagasabb részének közelében, a hegygerinc északkeleti végén található. A természetes sziklafalakkal határolt terület hozzávetőleg 1,7 hektár kiterjedésű, de a középkori erődítés falazott maradványai ennek csak egy kisebb részén figyelhetők meg. A várhely északi és délkeleti oldalát meredek sziklafalak védik. A könnyebben megközelíthető délkeleti peremen egy tört vonalvezetésű, hozzávetőleg 52 méter hosszú kerítőfal maradványai húzódnak. A fal vastagsága legalább 1,8 méter, egyes szakaszokon elérheti a 2,2 métert. A falazat helyben található mészkőből, habarcsos kötőanyaggal épült. A délkeleti védőfalhoz egy toronyszerű építmény és egy kapu csatlakozott.
A kapunyílás szélessége az 1998-as régészeti beszámoló szerint 2,9–3 méter. A kapu küszöbét és oldalfalait gondosan megmunkált, helyi eredetű mészkő kváderekből alakították ki. A kapunyílás két oldalán megmaradtak a csapórács 26 × 26 cm keresztmetszetű vezetőhornyai. A kétszárnyú kaput vízszintesen elhelyezett, eltolható zárógerendával is biztosították. A kapuszárnyak forgáspontjait a faragott kőelemekben kialakított fészkek rögzítették. A kaputorony alsó falszakaszai helyenként mintegy 2 méter magasságig maradtak fenn. A nagyobb mennyiségben előkerült faragott kőanyag alapján a felmenő szerkezet legalább részben kőből készülhetett, de a kutatók faszerkezetű felső rész lehetőségét is felvetették.
A délkeleti várfal belső oldalán egy sokszög alaprajzu, toronyszerű építmény maradványai találhatók. Az 1998-as beszámoló 8 × 8 méteres külső méretű, hasáb alakú toronyként írja le, amelynek alsó részét kőomladék tölti ki, és amelynek ezen a szintjén nem volt használható belső tere. A kutatók szerint a torony felső része fából is készülhetett.
Az Öregvár északi és északnyugati oldalán összefüggő kerítőfal nem maradt fenn. A délnyugati sziklafalak mentén sem sikerült középkori falazat nyomait azonosítani. Nem tisztázott, hogy ezeken a szakaszokon eredetileg sem terveztek falat, mivel elegendő védelemnek tartották a természetes sziklafallal határolt felszínt, vagy az építkezések félbeszakadása miatt nem készültek el. A vár belső területén több terepmélyedés és kőhalom figyelhető meg. Ezeket korábban középkori épületekkel hozták kapcsolatba. Azonban eddig a régészeti feltárások nem igazolták egyértelműen itt a feltételezett középkori beépítést.
Nyugati vagy Újvár (Nový hrad)
Az Újvár az Öregvártól délnyugatra, az Okrúhla skala sziklatömbjén és annak közvetlen környezetében található. A környezetéből mintegy 20 méterre kiemelkedő sziklatömb felső platója hozzávetőleg 75 méter hosszú és legfeljebb 30 méter széles. Meredek oldalai miatt nehezen megközelíthető, természetes védelmet biztosító magaslat. A sziklatető peremén és a sziklafalak közötti átjárható szakaszokon kőfalak maradványai figyelhetők meg. Ezek feltehetően a természetes védelmi adottságokat egészítették ki.
A sziklatömb nyugati és délnyugati előterében egy hozzávetőleg 70 × 70 méteres, viszonylag sík terület található, amelyet szintén falazott erődítéssel kívánhattak körülvenni. A fennsík nyugati oldalán mintegy 75 méter hosszú kerítőfal maradványai követhetők. Az északi oldalon azonban nem ismert összefüggő falazat, ezért is a gondolják úgy a szakemberek, hogy az erődítés nem készülhetett el teljes egészében. A vár északnyugati részén kapu maradványai találhatók. A kapunyíláshoz két oldalról, a belső terület irányába húzódó, hozzávetőleg 6 méter hosszú falszakaszok csatlakoznak. Ezek egy kaputorony oldalfalai lehettek.
Az 1997-es kutatás során az Újvár egyik falszakaszánál régészeti szelvényt nyitottak. A vizsgált fal szélessége körülbelül 1,8 méter volt, és helyenként 2,8 méter magasságig maradt fenn. A feltárás nem eredményezett keltezésre alkalmas régészeti leleteket. Az Újvár falazatának építési módja az Öregváréhoz hasonló, ami a két erődítés közel egyidejű építésére utalhat. A középkori használat időtartama és az építkezések befejezettségének mértéke azonban továbbra is bizonytalan.
A Hradová területén 1997 és 2001 között több kutatási idényben folytak régészeti feltárások. A kutatás kezdetben a középkori erődítések építészeti maradványaira irányult, később azonban a jelentős mennyiségben előkerülő őskori leletanyag miatt a bronzkori település vizsgálata került előtérbe.
A régészeti kutatások során nem kerültek elő olyan számottevő középkori leletek, amelyek a várak tartós lakottságát bizonyították volna. A falazatok építészeti jellemzői alapján a kutatók késő középkori építkezéssel számoltak, de a várak pontos keltezését nem sikerült meghatározniuk.
Az 1999–2001 közötti kutatások elsősorban a bronzkori magaslati település vizsgálatára összpontosultak. A kutatások eredményei alapján a Hradová bronzkori települése nem alkalmi menedékhely volt, hanem hosszabb ideig, intenzíven lakott magaslati település. A középkori erődítések történetét illetően viszont a legfontosabb kérdések — az építés ideje, a várak rendeltetése és használatuk időtartama — továbbra is megválaszolatlanok.
Keserű László, 2026
Köszönjük Magicz László barátunknak a friss 2026-os őszi képeit!
Felhasznált források:
Horanský, Peter – Hutka, Dušan – Prášek, Karel: Prvá sezóna výskumu v Tisovci. In: Archeologické výskumy a nálezy na Slovensku v roku 1997. Nitra, 1999
Bartík, Juraj – Holčík, Štefan: Archeologický výskum v Tisovci. In: Archeologické výskumy a nálezy na Slovensku v roku 1998. Nitra, 2000
Bartík, Juraj – Horanský, Peter – Hutka, Dušan: Päť rokov výskumu v Tisovci-Hradovej. In: Archeologické výskumy a nálezy na Slovensku v roku 2001. Nitra, 2002
Plaček, Miroslav – Bóna, Martin: Encyklopédia slovenských hradov. Bratislava: Slovart, 2007
Karczag Ákos – Szabó Tibor: Felvidék és Kárpátalja erődített helyei. Budapest, 2018
