Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

KemenceMagyarországPest megyeHont vármegye - Plébániakert

  • Áttekintés
  • Történelem
  • Fotók
  • Alaprajzok
  • Térkép

Kemence - Plébániakert 

A középkori Kemence falu a mai belterület középső részén, a Kemence –patak bal partján, arra enyhén lejtő domboldalon helyezkedett el, az országút két oldalán.

Templomos hely volt. Kelemen nevű papját 1298-ban említik. A pápai tizedjegyzékben nem szerepel. A falu lakossága a reformáció idején is megmaradt katolikusnak. 1542-ben plébánosa 3 Ft 25 dénár adót fizetett. 1630-ban Sebanovich György, 1647-ben Nyitray Mihály nevű licenciatusát ismerjük. 1668-tól folyamatosan fennmaradt papjainak neve és működési ideje.

A középkori templom a lelőhely DNy-i szélén a Kemence patak völgye felé előreugró domb tetején, a mai római katolikus plébánia kertjében állt. A domb ÉK felől meredek oldalú, itt széles mélyút választja el a dombvonulat folytatásától; K – DK felé enyhén lejt. DNy felől újkori teraszozás tagolja.

1948-ban Méri István vázlatos alaprajzot készített a plébánia kertjében létható középkori és újabb kori felmaradványokról, felmérte a kapukat és a faragott köveket is. A templom körüli falrók megállapítja, hogy É-i szakaszának egy része és elehetően a K-i oldal középkori. Ny felé az egyenes felszakaszok újabb koriak. Valószínűnek tartja, hogy egykor a jelenlegi Ny-i falon túl is temetkeztek, mivel földkitermelés közben ott is találtak csontvázat. A kerítés által övezett terület közepe táján 1948-ban egy újkori építmény állt. Az ennek belsejében, az egykori templom közvetlen Ny-i szomszédságában – Tornyos Gegely plébános által ásatott – gödörben Méri István a templom körüli temetkezések jellegzetes egymás fölé rétegeződését figyelte meg. Láthatóak voltak a különböző temetkezések koporsónyomai és a csontok is. A rétegből 1-2 koporsószeg és egy középkori (?) edény néhány darabját vette ki. 

1906-1907 körül állítólag a templom belsejében 50-60 cm mélységben találtak embercsontokat. 

A templomnak már 1948-ban is csak az alapjai voltak meg. A szentélyben Tornyos Gergely végzett ásatást, de visszatemetette a falakat. Megfigyelései szerint a szentélynek téglapadozata volt. Feltételezte, hogy alatta kripta húzódik. Méri István a templom vázlatos alaprajzát a plébános útmutatásai alapján készítette.

1984-ben Miklós Zsuzsa feltárta főbb vonásaiban tisztázta a templom alaprajzát. A fűvel borított kertben többnyire már csak a falak irányát lehetett követni., falsarok, illetve falsík csak 1-2 helyen látszott. A középkori falak a jelenlegi felszín alatt általában 10-30 cm mélységben mutatkoztak. Mindenütt csak az alapfalak alsó része maradt meg, ezért omladékréteg sehol sem figyelhető meg. A felmenő falak kváderkőből épülhettek, erre utal a templom körüli fal, amelynek újabb kori szakaszába másodlagosan kváderköveket építettek be.

A keletelt, egyenes szentélyzáródású, egyhajós homlokzati tornyos templom hossza 20, 50 (toronnyal 26) m, szélessége 8,50 m, falvastagsága 80-90 cm. Az 5x6,1 m alapterületű, 140 cm-es falvastagságú, a homlokzat elé kiugró tornyot kétsarokpillér erősítette. A 3,7x3,9 m-es alapterületű, 70-80 cm falvastagságú sekrestye az É-i oldalon, a hajó középvonalában helyezkedett el. A torony és a sekrestye egyidős a templommal. Az viszont bizonytalan, hogy a toronnyal egy időben épültek-e a támpillérek. A diadalív előtt, a hajó ÉK-i belső sarkánál D felé induló falszakaszdarab is előbukkant: rendeltetésének megállapításához további kutatás szükséges.

Az 1779. évi canonica visitatió által is említett kripta a diadalívtől a szentély k-i végéig húzódik. Fala vakolt, vegyesen téglából és kőből készült dongaboltozata a diadalív közelében beszakadt.

A templom átvészelte a török kort: 1694-ben 4 oltárát, festett szószékét, karzatát említik. 1705-ben kifestették, 1708-ban tornyot építettek rá. A XVIII.század folyamán további belső átépítési munkákat említenek. Állagának romlására utal, hogy 1719-ben kéregetéssel gyűjtöttek pénzt a javítására. Az új templomot 1767-1769 között építették fel. Ezután a középkori épület fokozatosan romba dőlt. Az 1779.évi canonica visitatio szerint a temetőben egy kápolna van, és ez volt a régi, a mostaniatól különböző alakú és ettől 100 lépésnyire levő templom szentélye.

A kemencei templom az eddig ismert építészeti tagozatok alapján a XII.században épülhetett. Nagyobb mértékű átépítésnek nincs nyoma. Kisebb belső átalakításra utal a Méri István által rajzban megörökített – azóta elveszett – csúcsíves ívsor töredék és néhány XVIII.század eleji a canonica visitatio. Ezek szerint a hajó felett festett kazettamennyezet volt, a szentély régi építésű faragott kövekkel, amelyeknek közepét a magyar királyság címere díszíti.

A templom körüli fal leszakított négyzet alakú, kb. 35x37 m-es területet zárt körül. A megmaradt É-i és ÉK-i szakaszon 7 támpillér erősíti a jelenleg 1-2 m magas szabálytalan alakú kövekből készült, 70 cm vastag falat. Az ÉK-i sarok közelében két kapu is megmaradt. A küszöbbel együtt látható 80 cm széles, 175 cm magas, szemöldökgyámos, élszedett kövekből készült ajtó a XIV.század 2.felétől, XV.századból származik. Ez az ajtókeret eredetileg esetleg a sekrestye bejárata volt, és csak a templom lebontása után építették be a kerítésfalba.

Az ajtó K-i oldalán áll a 250 cm széles, 265 cm magas kosáríves, élszedett kövekből készült nagykapu. Ívinditása a Ny-i oldalon magasabb. A kerékvetőknek csak a teteje látszik, a Ny-i itt is magasabb.

Az É-i, enyhén ívelt falszakasz kb. 35 m hosszú Ny felől csatlakozik hozzá a templom bontási anyagából épült újkori kerítés. A kettő találkozásánál – alig észrevehetően – látszik a középkori fal Ny-i szakaszának indulása. Ezen az oldalon ez a falcsonk az egyetlen támpont a fal helyének meghatározásához. Itt és a D-i oldalon a teljesen elpusztult temetőkerítés vonalát kutatóárokkal határoztuk meg. K felől erősen lepusztult a fal, sőt D-i végén csupán rézsű utal az egykori fal helyére. É-i végén – valószínűleg újkori eredetű – 150 cm széles kapunyílás szakítja meg.

Forrás:

Magyarország Régészeti Topográfiája 

GPS: É 48° 1.145 (48.019077)
K 18° 53.537 (18.892284)
NVA
Kőnig Frigyes - Végvárak a Magyar Királyságban
Civertan Studió - Vár-webáruház