Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Nagyszalánc – Szalánc-vár

Kassától 20 km-re, délkeletre fekszik Nagyszalánc község. A falu mellett északnyugatra lévő, 555 méter magas hegyen találhatók Szalánc várának romjai.

A várat valószínűleg Aba nembéli Csama fia Péter építtette, 1270 és 1281 között. 1281-ben IV. László király serege elfoglalta. Péter leszármazottaitól 1330-ban Drugeth Vilmoshoz került, 1342-től királyi vár lett. 1387-től adományul Losonczi László báné és utódaié. 1552 után Losonczi Anna és férjei, illetve Forgách Zsigmond tulajdonában volt. Utóbbi halála után Szalánc Erdődy Pálffy Katalin birtokába jutott, aki a várat és a hozzá tartozó birtok zömét Bethlen Gábornak adta zálogba. Az 1630-as években már Forgách Zsigmond fiainak, Ádámnak és Zsigmondnak a kezén volt.

1644-ben I. Rákóczi György serege elfoglalta és romba döntötte. A Forgáchok ezt követően némiképp helyreállították, ám a kuruc mozgalmak időszakában, 1678-ban Thököly Imre kuruc serege ismét bevette az erősséget. Amikor a visszafoglalására küldött császári sereg Szalánc felé közeledett, a felkelők felgyújtották a várat és elvonultak. Megmaradt falait az odaérkező császáriak lerombolták. 1815-ben Forgách József kijavíttatta és tetőzettel látta el a vár lakótornyát, amely a második világháború kezdetéig viszonylag épségben állt, de aztán az is lassú pusztulásnak indult. A várterület rendezése 2012-ben kezdődött meg.

A vár 13. századi része a hegygerinc délkeleti részén épült fel. Ekkor épült a 4,4 méter belső átmérővel rendelkező, henger alakú torony, valamint tőle délkeletre a palota épülete. A tornyot és a háromszintes palotát várfal kötötte össze. A 14. és a 15. század fordulóján a toronyra egy emeletet húztak, a palotát kibővítették és összeépítették a toronnyal. A palota déli részén kápolnát alakítottak ki, ennek egyes építészeti részletei ma is megfigyelhetők. Az összeépített torony és palota épületét egy közelítőleg téglalap alaprajzú várfallal vették körül.

1490 után kezdték meg a vár területének északi irányba történő kibővítését. A 15–16. század fordulóján épült északi várrész északnyugati csúcsában helyiségeket hoztak létre, itt volt a vár konyhája is. Ennek déli fala elé, a várudvarban ciszternát mélyítettek a kőzetbe. A nyugati várfalon egy kisebb, a falsík elé kiugró tornyot építettek.

A Thököly-korban bekövetkező tűzvész után Szalánc várát már nem építtették újjá, de a 19. század végén Forgách József családi emlékhely kialakítása céljából a kerek tornyot helyreállíttatta, amely azonban 1937 után ismét romlásnak indult.

A szalánci vár tulajdonosa jelenleg Nagyszalánc falu önkormányzata. A vár helyreállítási munkálatait a Kassa Megyei Műemlékvédelmi Hivatal kezdeményezte. 2011 nyarán és őszén történt meg a vár régészeti feltárása, majd a következő év derekán a romok statikai vizsgálatát és felmérését is elvégezték.

A várrom állagmegóvása 2013-ban kezdődött el (a falakat beborító növényzetet már 2012 tavaszán kiirtották). Stabilizálták a palota falait, majd pedig nekifogtak a torony felújításának. Helyreállítják emeleti szintjeit, falépcsőt készítenek benne és tetővel vonják be, hogy látogatható legyen és kilátóként szolgáljon. Jelenleg a 4. és 5. emelet rekonstrukciója zajlik (a szlovák kormány 2018-ban 24 500 eurós támogatást biztosított a munkálatokra).

Forrás:
Karczag Ákos–Szabó Tibor: Felvidék és Kárpátalja erődített helyei. Budapest, 2018. II. 824-826.