Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Ungvár (Uzshorod) városában, az Ung folyó kanyarulata felett mintegy 24-30 méter magasságban emelkedő, ma várdombnak nevezett vulkanikus szikla ÉK-i részén terül el az ungvári vár.

E vár a magyar történelem igen korai korszakában, a honfoglalás idején tűnik fel először a krónikákban. Anonymus szerint a Kárpátokon átkelt magyar seregek először Hung (Ung) vára mellett pihentek meg. Itt, a táborban adta át Álmos nagyfejedelem hatalmát fiának, Árpádnak.

Az Ung folyó völgyében már a korai kőkor ideje alatt is éltek emberek, ezt bizonyítják a Várhegyen, a gerényi és a radvánci dombokon talált leletek. A folyóvölgy környékének mocsaraiból kiemelkedő Várhegy ideális hely volt az Ung völgyében északra tartó kereskedelmi és hadiutak ellenőrzésére, éppen ezért itt épült fel a vár, mint az ungi várispánság központja (a várhoz 18 település tartozott). Az erősség szerves része lett az északkeleti végvárrendszernek. Némely kutatók állítása szerint a Várhegyen csak a „harmadik” vár épült fel: az első az Ung és a Laborc folyók egyesülésénél, a második pedig Gerény község északi részén állhatott. Viszont a természeti viszonyok mind arra utalnak, hogy mindhárom vár a vulkanikus eredetű dombon állt.

A vár a tatárjárás után épült ki, ekkor főleg védelmi célokat szolgált, de nem lehetett igazán nagy hadászati jelentőse, mert egy ezen időben kiadott királyi oklevélben Nevicke egyik tartozékaként szerepel, mint „oppidum sen castellum Ungwar”.

Az ungi királyi uradalom 1290-ben kerül elidegenítésre, a várat már korábban, 1288-ban IV. (Kun) László Aba Amadé nádornak, az északkeleti felvidék kiskirályának adományozta. Aba Amadé 1305-ös kassai meggyilkolása után fiai fellázadtak Károly Róbert király ellen, aki az Abákat a rozgonyi csatában leverte. Ungvár egy időre Pethene fia Péter ungi főispán tulajdonába jutott, majd a királlyal Nápolyból Magyarországra került Drugeth család kapta meg adományba. Ekkor vette kezdetét a Drugethek közel 360 éves uralma.

A Drugethek európai minta alapján átépíttették a várat. A munkálatok 1317-ben kezdődtek Drugeth Fülöp idején, de még jó harminc év múlva is folytatódtak. A későbbi időkben a mindenkori védelmi követelményeknek megfelelően több alkalommal is átépítették, így 1598-ban is. Ez utóbbiról tanúskodik a központi várépület bejárata feletti évszám, illetve a négy seregély a Drugeth család címeréből.

Ekkor alakulhatott ki a vár jelenlegi arculata is, igaz a védművek jelentős részét az utóbbi évszázadok alatt lebontották. A vár a reneszánsztól a barokkon keresztül magán viseli a különböző művészeti korok stílusjegyeit. A vár egy várkastéllyá átalakított belső várból, illetve egy azt körülvevő, négy fülesbástyával és egy háromszögletű bástyával megerősített védőfalból áll. Északkeletről meredek szikla teszi lehetetlenné a megközelítést, a többi három oldalon 15-20 méter széles és 8-10 méter mély árok övezte a külső falakat. Hasonló árok vette körül a várpalotát is, igaz ez jóval sekélyebb volt, mélysége 3-4 méteres lehetett. Mind a külső védműveket, mind a várpalotát felvonóhidakon lehetett megközelíteni. A vár kapuja előtt volt a palánkkal elkerített elővár, ahol a katonák laktak. A vár andezitből készült falainak vastagsága meghaladta a 2,5 métert. A falakban védőfolyosók haladtak, segítve a védelmet. Az egész vár területe 8,5 hektárt tesz ki, ebből 6 hektár a várpark.

Az önálló védművekkel rendelkező várkastély eredetileg reneszánsz stílusban négyszintesnek épült, azonban a negyedik, fából készült szint leégett. A belső udvarban még látszanak a nyomai (hasonlóan a sárospataki vár Perényi-loggiájához) az egykori íves reneszánsz tornácnak. Ugyancsak itt látható a közel 30 méter mély kút is. A palotában 40 helyiség és számos galéria található. A néphit szerint a kastély vastag falaiban titkos folyosók húzódnak, valahol itt falazhatta be élve az egyik Drugeth gróf a lányát, mert az egy egyszerű szolgalegénybe szeretett bele. Állítólag a grófkisasszony azóta is kísért a vár termeiben.

A vár fénykora Bercsényi Miklós idejére tehető, aki két felesége révén (mindkettő Drugeth-leszármazott volt) jutott az óriási uradalomhoz. A korabeli leírások szerint ekkor a helyőrség 511 főt tett ki, a bástyákon pedig 30 ágyú vigyázta az Ung völgyének biztonságát. A gróf hatalmas könyvtárat tartott, ugyanakkor nem volt mentes tőle a mulatozás sem. Az egyik vadászatán vendége volt II. Rákóczi Ferenc, aki Bercsényi hatására látott hozzá a szabadságharc szervezéséhez. Amikor a szervezkedés kitudódott, Rákóczit letartóztatták, Bercsényi pedig Lengyelországba menekült.

Ungvár ostrom útján került a felkelők kezébe, s Rákóczi pártján maradt egészen 1711-ig. A szabadságharc bukása után szomorú sors várt a vidékre: Ungvárt kamarai várossá „fokozták” le, elvesztette addig élvezett önkormányzatát, a város a Királyi Kamara irányítása alá került. 1711-1771 között a várban császári katonaság tanyázott. 1771-ben Bacsinszky András görög katolikus püspök levélben fordult Mária Terézia királynőhöz, s kérte, hogy a várat adják át a püspökségnek. A királynő 1775-ben az egyháznak adományozta a hadászati célokra már alkalmatlan várat.

A vár udvarában láthatók az 1248 és 1250 között épült vártemplom romjai. A templom kriptájában temették el a Drugeth család gerényi ágának több tagját, így Drugeth Bálintot és fiát, Istvánt. A templom arról nevezetes, hogy 1646. április 24-én az ungvári uradalom 63 papja az egri püspök jelenlétében visszatért a katolikus egyház kebelébe, létrehozva a görög katolikus egyházat.