Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Doboka vára

Kolozsvártól É-ra, a Kis-Szamosba folyó Lóna-patak völgyében települt a ma jelentéktelen, de hajdanán a vármegyének nevet adó község, Doboka (Dăbâca - Dobeschdorf). A falu határában emelkedő Várhegyen található a monumentális méretű, az erdélyi Árpád-kori védelmi rendszer katonai központjának tekinthető Doboka vára.

A désaknai és széki sóbánya közelében létesített dobokai vár egy 8-9. századi szláv településre épült, a 10. században nemzetségfői központ volt. Ez a korai vár-periódus a 10-11. század fordulójára keltezhető. Az I. (Szt.) István korában szervezett ispánsági központot a korábbi sáncok fölé emelt szélestalpú, kazettás faszerkezetű sánc védte (a hozzátartozó járószinten Péter király dénára került elő). A 11-12. század folyamán új, gerendavázas sáncgyűrűvel övezték a várat, amelytől DNy-ra, az ekkor már meg nem újított harmadik és negyedik védelmi vonal között Árpád-kori település, 11-12. sz.-i köznépi temető, ez utóbbitól 200 méterrel D-re egy további temető és templom feküdt.

„Castrum Dubuka” kezdetben királyi vár, és a hasonló nevű várispánság központja. Nevét Szt. István király korában első ispánjáról, Dobokától kaphatta, kinek fia Csanád szintén egy vár és vármegye névadója lett. 1068-ban itt várta Salamon király Géza és László herceggel a támadó nomád úzok seregét. Ispánját 1164 körül, udvarispánját 1213-ban, várjobbágyait 1214-ben említik először. Ez utóbbi évben – mint a Váradi regestrum írja – Voivoda, dobokai várispán szemlét tartott seregén. A várispánság utoljára IV. László 1279-ben kelt oklevelében szerepel, melyben a Doboka várához tartozó bizonyos földeket, melyeket még V. Istvántól nyert adományba, Mikud bánnak adta. A 13. század folyamán a sáncokra kőfal, a vár É-i sarka közelében négyzetes torony épült, amelynek léte a Dobokát birtokló Mikud bánhoz köthető.

A 14-15. században a vár kőfalát tovább erősítették. Mátyás király 1467-ben Dobokai Miklóstól ezt a birtokát is elvette, mert részt vett a Szentgyörgyi és Szapolyai grófok vezette összeesküvésben. Utolsó ismert várnagyát, Bádoki Mátyást Izabella királyné idejében említik. Ekkor még a vár épségben állott. Pusztulásának pontos idejét nem ismerjük.

Az erősség a Várhegy legmagasabb pontján épült, megközelítően háromszög alakban, melynek É-i végében egy sánccal körülvett belső várat alakítottak ki, tetejére pedig 3-5 m vastag, ma már meg nem határozható magasságú kőfalat raktak.

Elsőizben Krettier Károly ásatott itt az 1940-es évek elején. A vár sáncát a 11. századba helyezte, szerkezetét favázasnak határozta meg, mely erős égési nyomokat mutatott. Az 1964-1967 között, Pascu és Rusu által végzett feltárás során szintén kutatták a sánc maradványait, és ekkor kőfalát mintegy 2 méter magasságban helyreállították.

A várkomplexum ásatásai során 10. század végi, valamint 11. század elejéről származó leletek – ékszerek, nyílcsúcsok, cseréptöredékek – kerültek elő. A 11-12. századi leleteket többek között sarkantyúk, késnyél, nyílhegy, mellkereszt töredék képviselték.

Forrás:

Karczag Ákos – Szabó Tibor: Erdély, Partium és a Bánság erődített helyei. Budapest, 2012. 163-164.