Utolsó frissítés: 2017.05.01. - Az információk elavultak lehetnek!
„… Erdőd (Erdut) várának némi maradványai a Duna fölött emelkednek, melyet 1472-ben, a titeli prépostság tulajdonában említettek meg. A későbbiekben az alsólendvai Bánffy familia kezében találhatjuk, majd 1526-tól szinte folyamatosan a törökök kezében volt: Prandstetter az útleírása szerint 1608-ban nagyon rossz állapotban találta.
1687-ben Erdőd is felszabadult, majd az udvari kamara kezére került. 1730-ban, mint zálog, báró Zuan Iváné, majd erdődi Pálfy Jánosnak adták el, hogy véglegesen a csepéni Adamovich família és Cseh Ervin kapja meg a várat, akik utasítást adtak arra, hogy egy családi sírboltot alakítsanak ki belőle. Prandstetter útleírásában a várat, teljesen sematikusan rajzolta le, ám lényegében mégiscsak pontosan. A vár annak ellenére, hogy üresen állt egész jó állapotban maradt fenn. Ma a lakótorony már jóval alacsonyabb, s a ma látható falkorona sem eredeti, ugyanis a kicsiny fogazatokat is a sírbolttá történő átalakítás során készítették el. Még a legjobb állapotban, a kiugratott felső részű, kör alakú torony maradt fenn (a konzolokra történő építkezés, a XV. századi olasz épületekre emlékeztetnek). Az övező falakból csak nagyobb falcsonkok maradtak fenn. Hötzendorf festőművész, a XIX. század közepén lefestette ezt a várat (137. kép), sajnos meglehetősen romantizáló módon, ám úgy, ahogy az, abban a korban követelmény volt…”
Engel Pál adatai szerint:
A magyar történetírásban mindig Erdőd név alatt szereplő vár, 1403-tól, 1499-ig a titeli prépostság tulajdonában volt. A váraljai települést, mint oppidum említik meg 1443-1499-ig. A Szt. István nevét viselő egyházközsége, a 14. szd-ban a valkói főesperességhez, azon belül a Valkón inneni kerületéhez tartozott. A várat castellumként említik meg 1472-ben. A település, a török hódoltság alatt városnak minősül (1550. közepén). Erdőd települése a törökök alatt nahije-i, adóegységként han-i ranggal bírt.
Rudolf R. Šmit adatai szerint:
Erdőd – Erdut – (Castellum Erdeed, 1472). A titeli káptalanhoz tartozott. K ésőbb a Bánffy de Alsólendvaiaké [44], majd 1526-1687-ig a törökökhöz tartozott. Érdemes megemlíteni, hogy a XIX század hatvanas éveiben, az egyik sarok torony a földrengéskori földcsuszamlás után alapjaiban elmozdult, majd kb. 20 ölnyire a tényleges helyéről, de fennmaradt a hegy lejtőjén, úgy, hogy ez a része a földcsuszamlás utáni tűzvészben le sem égett [44a] . A vár különösen jó állapotúnak tekinthető.
[44.] Gjuro Szabo : 141. oldal.
[44/a] H. I. Archeológiai Értesítő IV. 1870; Grabungen 220-222. oldal; Századok : 1890. 687. oldal; Rómer F.
Archeológiai Értesítő V. 1870. 68. oldal; Alm. v. Ungarn 1778. 221. oldal; Mind. Gyüjtemény III. 1790. 125. oldal; Podhradczky Hist. dipl. II. 695. oldal.
Bővebbet:
Branko Nadilo: Védelmi építmények a Duna partján , Megjelent: a „Gra�evinar” címet viselő folyóirat 57.
évfolyamának (2005.) 9. számában, M. O. Šcitaroci és B. Bojanić: Kastélyok és történeti kertek Szlavóniában, 2001. Zagreb, Školska Knjiga
Rudolf R. Šmit – Gyorgye Bošković: Középkori várak a Vajdaságban, Novi Sad, 1939.
A vár mai állapota:
Erdőd várának ma is tekintélyes maradványai vannak. A vár közepét elfoglaló lakótorony a maga tömegével szinte ránehezedik az, úgy különben nem oly nagyterületű várra. A torony belsejét egykor födémgerendákkal osztották több szintre, de ezek egykori beosztását, a többszöri felújítás miatt, már nem lehet megállapítani. A külső várban még áll az északnyugati palotaszárny külső fala, igaz, a talajmozgások miatt meglehetősen kibillent állapotban. Az itáliai reneszánsz hatást mutató, északnyugati saroktorony viszont nagyon jó állapotban van. Van még egy, a palotával és a kerek saroktoronnyal, azonos megoldásokkal rendelkező torony maradvány is, mely a vár alatt, mintegy 40 méternyire található. E torony egykori elhelyezkedése máig vitatott. Egyes vélemények szerint, a torony eredetileg a külső vár északi sarkát képezte, s egy 1860-as földsuvadás során került a mai helyére, mások szerint a torony most is az eredeti helyén áll és egy egykori külső védelmi rendszer részét képezte. Ennek eldöntésére, azonban egy komolyabb ásatásra lenne szükség, melyre a közeljövőben esély sem mutatkozik.
A várat 2006. szeptember 10-én, a „Várak, kastélyok, templomok” folyóirat szerkesztőségének tagjai is felkeresték (Kósa Pál, Szabó Tibor, Karczag Ákos, Szatanek József és meghívott vendégként: Nováki Gyula, valamint Csabai Dolores).
