Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Palocsa vára

Palocsa (Plaveč) település a Poprád folyó völgyében kanyargó 68-as főút mentén található, Ólublótól 20 km-re délkeletre. A dombokkal szabdalt területen, közvetlenül a folyó hídja feletti, meredek oldalú dombtetőn állnak Palocsa várának romjai.

A település már a 12. században is létezhetett, amikor Kálmán király határőröket telepít erre a vidékre. Írásos forrásokban 1269-ben említik először, amikor IV. Béla király Bohumír lovagnak adja Nádasd falut és a hozzá tartozó Palocsa és Zsigra településeket.

A várat a 13. század második felében építtette Szepesi Detre fia Arnold, a Sváby család őse a Kassa-Eperjesi út, valamint a Tarca és a Poprád völgyének ellenőrzésére. Első említése 1294-ből való, amikor III. András király visszaváltotta tőle.

1317-ben I. Károly király Drugeth Fülöpnek adományozta, majd 1327-ben Drugeth Vilmos kapta meg. Az ő halálával 1342-től visszaszállt a koronára, és királyi várként a sárosi ispánság tartozéka volt.

1387 és 1390 között Bebek György kapta meg Zsigmond királytól. A Bebekek kezén lévő várat 1440 után Giskra János cseh zsoldosai szállták meg. 1449-ben és 1453-ban Komorowski Péter kezén volt, tőle zálogként 1455-ben Axamit Péter huszita zsoldoskapitányhoz került. 1462 tavaszán Szapolyai Imre, a  husziták elleni háború egyik vezére, már Palocsán tartózkodott, azonban nem ismert, hogyan űzték el a huszitákat a  várból.

1462-ben Mátyás király a várat a Szapolyaiaknak adományozta. 1505-ben a  Szapolyaiaktól Árva váráért cserébe Lomnicai Horvát Mihály árvai várnagy, a Palocsai Horvát család őse szerezte meg. Ettől kezdve Palocsa vára az övék volt egészen pusztulásáig.

A Thököly-féle kuruc felkelés során, 1678 és 1684 között Palocsát mindkét harcoló fél több alkalommal is megszállta. Az 1690-es években császári katonák állomásoztak benne.

A Rákóczi-szabadságharc kitörése után, 1703 őszén Palocsai Mihály kuruc őrséget fogadott Palocsa és Nedec váraiba, amiért jutalmul Rákóczi Palocsa vára és az ottani határszoros kapitányává nevezte ki, és Berthóti Ferenc parancsnoksága alá helyezte.

1707 végén, Hodermarszky János József görög katolikus püspök rábeszélésére, Palocsai Mihály a császár hűségére tért és Sziléziába szökött. Rákóczi fejedelem Kassán, 1708. január 28-án ünnepélyes adománylevelet állított ki, amelyben az átpártolt Palocsai Mihály javait, így a Palocsa várában és városában lévő részét, valamint a Sáros vármegyében birtokolt falvait, földjeit és egyéb jószágait kipróbált hívének, Palocsai Györgynek adta.  Azonban 1710 novemberében az erősség már bizonyosan a császáriak kezén volt.

Az 1830-as években akkori ura, Palocsai Horvát Ferdinánd klasszicista stílusú kastéllyá alakíttatta, de a szakszerűtlenül elvégzett építkezések következtében az épület jóformán lakhatatlan volt. 1856-ban, miután a palocsai várkastély épületei egy tűzvészben leégtek, a főnemesi család nem tartotta érdemesnek az újjáépítését. A kastély sorsát végleg megpecsételte, mikor 1880-ban a palocsai téglagyár építéséhez elhordták az omladozó rom kőanyagának jelentős részét.

A vár leírása:

A vár legkorábbi része a várdomb északnyugati sziklás kiemelkedésén álló, a 13. században épült, közel téglalap alaprajzú torony, feltehetően lakótorony volt.

A vár ezt követő építéstörténete nagyrészt ismeretlen, azonban biztosan lehet tudni egy 16. század végén megindult reneszánsz átépítésről. Ennek egyes falazási részletei a ma látható romok alsó részén figyelhetők meg.

A 16–17. században kialakított alaprajz rekonstruálását, a későbbi nagyarányú átalakítások, kutatás nélkül nem teszik lehetővé. A vár kapuját feltehetően a keleti várfalon lehetett és a lankás lejtő felé nézhetett. Valószínűleg ebben az időszakban emelték a  délnyugati és a  délkeleti oldalon, a romjaiban ma is látható külső várfalat.

A Rákóczi-szabadságharc bukását követően Palocsát kastéllyá nyilvánította, így a tulajdonosát nem kötelezték a lebontására. Az 1830 körüli nagyszabású munkálatok során a vár keleti irányú bővítésével alakult ki az a közel négyzetes alaprajz, amelynek romjai ma is láthatók. A kastéllyá alakított vár északnyugati sarkába beépítették a korábbi lakótornyot, az északi és a keleti sarkon hátrafelé nyitott, kör alaprajzú tornyokat építettek, míg a vár déli sarkán feltehetően a 16. századi átépítéskor keletkezett U alaprajzú torony is az új épület része lett.

A szabálytalan alaprajzú középső udvar köré építették meg a kastély négy, többszintes épületszárnyát. Az egész épületet korszerű lakóépületként kívánták használni, ezért a külső homlokzatokra, valamint a saroktornyokra is nagy méretű ablaknyílásokat készítettek.

Az ezredfordulót követően már folytak kisebb munkálatok a vár területén. De Palocsa várának tervszerű kutatása és állagmegóvása 2014-ben kezdődött meg. Az ezt követő években számos falszakasz állagvédelmét sikerült megvalósítani. 2018-ban a déli palota tornyának konzerválása is megtörtént.

A 2019 nyárán végzett régészeti kutatások váratlanul, korábban ismeretlen falszakaszokat tártak fel, melyek azt igazolták, hogy a vár valamikor nagyobb volt. A feltárt falszakaszok eltemetésére valószínűleg Palocsa várának kastéllyá való átépítésekor kerülhetett sor. Az eredményekkel hamarosan bővűlni fog a vár építéstörténete.

A várról korabeli rajz, vagy metszet nem készült. Azonban a 19. század második felében Myskovszky Viktornak köszönhetően, röviddel a vár pusztulását követő időszakból fennmaradtak rajzok a várról. Ezek értékes információkat hordoznak többek között a reneszánsz toronyról is, amely meghatározza a vár maximális magasságát is.

A kutatások és az állagmegóvó munkálatok napjainkban is zajlanak, viszont a jelenleg futó projekt forrásai, a még föld felett álló részek megmentését célozzák. Remélhetőleg a jövőben az újonnan megismert szakaszok bemutatására is sor kerülhet és új részletekkel gazdagodhat a vár romjainak látképe.

A vár területe 2023-ban rendezett, jól áttekinthető, pár építésssel érintett szakaszon túl szabadon bejárható.

Felhasznált irodalom és forrás:

Karczag Ákos–Szabó Tibor: Felvidék és Kárpátalja erődített helyei - 2018.
Engel Pál: Magyarország világi archontológiája I. 1996
Ludovit Janota: Slovenské hrády II. - 1935-1996
Kónya Péter: Sáros vármegyei várak és más erődítmények… 1995
Ján Hajduch: Slovenské hrady 1972
Slivka–Vallašek 1991
AB ART press: Hrady a známky na Slovensku 2002
Plaček–Bóna 2007
Hrad Plaveč - Interag project - 2018
KOŠICE ONLINE, 03.08.2019