1242 után – Az országot pusztulásba döntő tatárjárás rémségeinek elmúlta után IV. Béla király utasítására az udvari méltóságviselők, gazdagabb nemzetségek és várjobbágyok a birtokuk védelemre alkalmas helyein kisebb-nagyobb erődítések sorát hozták létre.
1294 előtt -- Közelebbről ismeretlen időpontban a Szepesi {Görgei} Detre fia Arnold ispán, a Sváby nemesi família őse építtette fel a Poprád folyó mellett emelkedő domb tetejére Palocsa várát.
1294 – Árpád-házi III. Endre király a szepességi Svábfalvát elcserélte a palocsai váruradalomért Arnold ispánnal, így a fontos határvárnak számító Palocsa királyi kézbe került át. Ekkor történt a vár első, írásban fennmaradt említése. 1301 -- Mivel III. Endre király halálával magvaszakadt az uralkodói ágnak, az addig is már óriási befolyásra szert tevő bárók ragadták kézbe a politikai hatalmat. Az oligarchák igyekeztek minél nagyobb területekre kiterjeszteni a befolyásukat, maguk felett nem ismerve el senki felsőbbségét.
1306 tavasza -- Miután Krakkó városát Aba nembeli Amadé nádor, hatalmas tartományúr seregével elfoglalta a vele szövetségben álló Ulászló lengyel fejedelemnek adta át. Az oligarcha, bár színleg az itáliai trónkövetelő, majd királlyá koronázott Károly Róbert pártján állt, de a befolyási övezetéhez tartozó Felvidék minél nagyobb területeit igyekezett uralma alá hajtani. Valószínűleg ez idő tájt foglalta el az addig királyi kézben lévő Lubló és Palocsa várát is.
-- Más történészi elképzelés szerint miután Károly Róbert király 1310 jún. 11.-e előtt leváltotta Aba Amadé bárót a nádorispáni hivatalból, a felbőszült nagyúr csak ez időpont után foglalta el ezt a vidéket.
1311 szept. - A Kassa városában lakó szászok egy utcai összetűzés során megölték a zsarnok Aba nembeli Amadé bárót, míg a kíséretét, amelyben több fia is ott volt, foglyul ejtették. A nagyúr özvegye jogorvoslatért az uralkodóhoz fordult, de Károly Róbert király inkább a szászok mellé állt és nekik adott igazat. A kassai egyezségben kötelezte az Amadé-fiúkat, hogy a kassai lakosokat többé nem zaklatják, egyúttal visszaadják a bitorolt egyházi, királyi és világi javakat a jogos tulajdonosoknak.
1312 ápr. 10 -- ápr. vége -- május -- Miközben a Károly Róbert király vezette sereg Sáros várát ostromolta az Amadé-fiaktól, egy másik királyi had Lubló erődítményét vívta. Miután a sárosi várat feladta az őrsége, a királyi katonaság elindult Lubló felé, ami közelebbről ismeretlen körülmények között a hatalmukba jutott.
-- Nagy valószínűséggel a királyi fegyveresek ekkor szállták meg a közeli Palocsát is.
1312 jún. 15 - Károly Róbert király serege a Kassa városának közelében lévő Rozgony falunál véres csatában legyőzte a fellázadt Amadé-fiúk csapatait, pedig azt még Csák Máté oligarcha segélyhada is támogatta. A királyi katonaság soraiban ott harcoltak a szepességi szászok által küldött polgárok is, mivel az uralkodó előtte megerősítette minden kiváltságukat, ezzel végleg megnyerve a maga számára őket.
1314 ősze -Károly Róbert király Sáros és Szepes vármegyékben végzett körútja során több birtok adományozó oklevelet adatott ki a mellette hűséget tanúsító híveinek.
1317 nov. 3 – Az uralkodó a vele még Itáliából érkezett Drugeth Fülöp bárónak adományozta oda Palocsát, mint honorbirtokot, vagyis a főnemes a királyi tisztségének ideje alatt élvezhette a váruradalom jövedelmét.
-- Érdekes, hogy Engel Pál történész szerint Fülöp báró örökbirtokként kapta meg, ennek viszont ellentmond, hogy utódja, Vilmos nádor halála után a trónra lépő Nagy Lajos király visszavette a területet! -- 1337 dec. 30 – Okleveles említése történt, név nélkül, a Drugethek szolgálatában álló palocsai várnagynak.
1342 – Miután Drugeth Vilmos nádor meghalt, a hatalmas vidékeket magába foglaló honorbirtokok visszakerültek a királyi Kamara kezelésébe. A további évtizedekben a sárosi királyi ispán igazgatása alá tartozott.
-- 1344 dec. 5 – 1349 jan. 13 – Berzétei Miklós királynéi pohárnokmester és várnagy familiárisaként a helyettese Lőrinc alvárnagy volt az erősségben.
-- 1354 jan. 30 – Írásos adat szerint Czudar Péter báró sárosi ispán és várnagy beosztottjaként Vértesi Miklós a palocsai alvárnagy.
-- 1366 szept. 7 – Ezen a napon Szepesi Detre fia Jakab mester a királyi várnagya.
1387 – 1390 körül – A magyar trónra került Luxemburgi Zsigmond király az őt támogató bárók közül a Bebek Györgynek adományozta oda a palocsai birtokot.
1440 -- Habsburg Albert magyar király váratlan halála után az országban anarchikus állapotok törtek ki. Míg az özvegy Erzsébet királyné, másállapotban lévén, a megszületendő gyermekét akarta a magyar trónra juttatni, addig a bárók nagy része, köztük Hunyadi János szörényi bán is, egy felnőtt férfit kívánt uralkodónak, aki a legégetőbb veszedelem, a török elleni harcba tudja őket vezetni. Az özvegy királyné, hatalmának megtartása érdekében, az országba hívta Jan Giskra cseh zsoldosvezért és tapasztalt, harcedzett katonáit. Giskra megkapta Zólyom várát, egyben kinevezték Kassa városának főkapitányává. Legfőbb feladata lett, hogy megakadályozza az ellenkirály, Jagelló Ulászló híveinek közlekedését Lengyelország felé. A cseh vitézek rövidesen hatalmukba hajtották a Felvidék nagy részét, várakat és városokat foglaltak el, köztük Likavát is, sőt addig elhagyott erősségeket építettek újjá {ilyenek voltak például Csábrág, Murány, Csővár…stb.} valamint újabbakat is emeltek a tartományukban. Ugyanígy tettek az életüket és vagyonukat féltő, kisebb-nagyobb birtokos nemes urak is.
1444 előtt – Korabeli oklevél tanúsága Giskra cseh harcosai a környező vidékkel együtt elfoglalták Palocsa várát is a Bebek famíliától.
1444 – Az ebből az évből származó lista szerint Palocsa várában a cseh husziták álltak őrséget.
1453 – Ismeretlen körülmények folytán a lengyel származású, és a csehekkel szövetségben álló Komorowsky Péter báró tulajdonában találjuk a várbirtokot.
-- 1453 jan. 25 – Péter báró familiárisaként Panyow-i Ciele Jakab várnagy parancsolt a várbeli népeknek.
1455 – Komorowsky rablólovag elzálogosította Axamit Péter huszita zsoldosvezérnek.
-- 1456 feb. 13 – Axamit cseh vezér bizalmi embereként Dunowo-i Platek Szaniszló a palocsai várnagy.
-- 1456 máj. 31 – 1557 feb. 11 – A napjainkig fennmaradt oklevelek szerint Kossau-i Axamit Péter cseh huszitavezér viselte a palocsai várnagy tisztségét.
Bizonytalan adat szerint: 1458 -- Az uralkodó hadvezére Szapolyai Imre kincstartó serege ostrom alá vette és elfoglalta Palocsát. A véres közelharcban elesett maga Axamit cseh huszitavezér is.
-- Engel Pál történész szerint Axamit valóban 1458-ban halt meg! -- Kérdéses viszont, hogy ebben a korai időszakban a királyi csapatok meg tudták e tartani a husziták tartományában Palocsát? A nagy visszafoglaló hadjárat csak később indult ellenük! -- Más elképzelés szerint, mivel 1458. augusztus hónapjában, a sárospataki ütközetben a királyi sereg teljesen bekerítette és szétverte Axamit {+ 1458} és Talafuznak {+ 1467} mintegy 2500 főnyi hadát, talán itt esett el Axamit volt palocsai várnagy! -- Személy szerint én ez utóbbit tartom a valószínűsíthetően igaznak! 1462 tavasza – Szapolyai Imre királyi kincstartó győzedelmes hadjáratot vezetett a cseh husziták ellen a Szepesség területén.
1462 ápr. vége – máj. eleje – Hunyadi Mátyás király kiegyezett a cseh Jan Giskra zsoldosvezérrel, aki a Szepesség elvesztése és Habsburg III. Frigyes császárnak a háborúból való kiválása után kénytelen volt meghódolni a magyar uralkodó előtt. Giskra vezér, a maradék várainak átadásáért cserében az Arad vármegyei Lippa és Solymos váruradalmait és 25 ezer aranyat kapott, a király pedig a zsoldjába fogadott csehekből megalakította az állandó zsoldos hadseregének a magját.
1462 után {valószínűleg az 1470-es években} – Miután Hunyadi Mátyás király a törvényes felségétől Aragóniai Beatrix királynétól hiába várta a trónörökös megszületését, minden felszabaduló birtokot a házasságon kívül született fiának, Corvin Jánosnak adott. A gyermeket kinevezte Liptó hercegének és neki adta, más váruradalmakkal együtt Palocsát is. Az uralkodónak az volt a szándéka, hogy Corvin János az ország leggazdagabb földesuraként eséllyel pályázhasson a magyar koronára. Bár utódjául az országgyűlés Jagelló II. Ulászló cseh királyt választotta, Corvin János volt továbbra is az ország leggazdagabb földbirtokosa maradt. Birtokában tartott 30 várat, 17 kastélyt, 47 mezővárost, 1000 falut, míg Szapolyai István nádornak (1492 - 1499 +) 18 vára, 4 kastélya, 17 mezővárosa, 240 faluja volt. Utánuk következett Újlaki Lőrinc herceg, bosnyák király 14 vár, 7 kastély, 17 mezőváros, 300 falu területet elfoglaló tartományával.
1490 után -- Corvin János herceg legnagyobb ellensége, Szapolyai István nádor volt, aki azokért az összegekért, amiket Mátyás király halála után Ausztria megvédésére kiadott, Corvintól követelt kárpótlást, és ezen a címen záloglevelet csikart ki Árva, Likava és Szklabinya várakra. De ennyivel nem elégedett meg, a herceg megöletése árán Bajmócot is meg akarta kaparintani.
-- Közelebbről ismeretlen időpontban István nádor megszerezte Palocsa erősségét is a hozzá tartozó jobbágyfalvak sorával együtt.
1499 -- Meghalt Szapolyai István nádor. Birtokait fia, János örökölte, aki 1510-ben erdélyi vajda lett, majd 1514-ben Dózsa György legyőzése után a köznemesség pártjának vezetőjévé vált. Legfőbb céljának a Jagelló királyok ellenében a trón megszerzését tekintette.
-- Közelebbről ismeretlen időpontban Szapolyai János anyja Hedvig hercegnő Palocsa várbirtokot és a hozzá adózó 36 jobbágyfalvat eladta Lomnici Horváth Mihály árvai várkapitánynak. Az ide költöző nemesi família a továbbiakban az új szerzeményéről magát Palocsay – Horváth családnak neveztette.
-- A középkor további évszázadaiban is ez a nemesi család lakta a forgalmas utaktól távol eső várat. Nem számított katonai szempontból jelentősebb helynek, a sorsában osztozott Sáros vármegyével, mindvégig megmaradt földesúri birtokközpontnak.
1683 nov. – Thököly Imre felkelői, miután a Habsburg kormányzat nem ismerte el a felső magyarországi fejedelemségét, megszállta a Poprád folyó menti Palocsa várát.
1685 – A diadalittasan előretörő császári zsoldosok bevonultak a kurucok által kiürített erődítményből.
1685 után – Császári helyőrség állomásozott a falai között.
1703 vége – Palocsa várának őrsége kardcsapás nélkül kaput nyitott a vidéket megszálló kuruc felkelőknek.
1707 őszén – Az egykorú forrás szerint a Lengyelországban toborzott császári fegyveresek akarták elfoglalni, de Bertóty Ferenc kurucai visszaverték az ostromukat.
1710 dec. 4 – A Habsburg császár és király csapatai Virmond generális vezetésével Szepes vármegyéből Sáros területére nyomultak, ahol kardcsapás nélkül megszállták Bártfát.
-- Ebben az időszakban kerülhetett Palocsa is a Habsburg zsoldosok kezére.
-- Más adat szerint már 1710 júliusában megszállták a császári katonák! 1715 – A pozsonyi országgyűlés elrendelte a magyar várak lerombolását. Ekkor gyújtották fel a környéken Kapit, de ismerünk ellenpéldát is Krasznahorka személyében, ahol a Habsburg pártra tért földesúrnak sikerült megakadályoznia a nemesi szállás elpusztítását.
-- Így történt ez Palocsa esetében is, amit a megvesztegetett császári bizottság átminősített kastélynak, így elkerülte a robbantó zsoldos csapat.
1715 után – Továbbra is az épületben lakott a Palocsay – Horváth főnemesi család.
1820 – A korabeli adatok szerint ebben az esztendőben jelentősen megváltozott a középkori vár jellege. Akkori földesura Palocsay – Horváth Ferdinánd báró utasítására a vastag kőfalakat áttörve nagyméretű ablakokkal tették lakályosabbá és világosabbá a több emelet magas palotaszárnyakat.
1856 – Miután a palocsai várkastély épületei egy hatalmas tűzvészben leégtek, a főnemesi család nem tartotta érdemesnek az újjáépítését, hanem átköltözött a Szepes vármegyei Dunajec várába, amit korszerűsítettek.
1856 után – Az üszkös várkastély ablakokkal áttört, így legyengített falai rohamosan pusztultak.
1880 – A palocsai szeszgyár építéséhez hordták el a várrom kőanyagának jelentős részét.
1999 -- A régebbi fényképek és a helyszín összevetése tragikus állapotokat mutat, még néhány esztendő és állagmegőrzés híján nyoma sem marad az egykori Palocsa várának.
Leírása:
A Poprád folyótól É-ra fekszik a település, míg Palocsa vára tőle D-re épült meg a XIII. század végén, egy 547 méter magas, meredek oldalú dombtetőn. Legkorábbi részének az ÉNy-i sarkon lévő 5 – 6 méter magas, törmelék által szinte teljesen betemetett sziklán létezett öregtornyot tartják. Ennek sarka 1970-ben még 8 méter magasságig állt, de napjainkra {2003} teljesen ledőlt. Tőle DK-i irányban, a szabálytalan négyzet alakú várudvart egykor többemeletes épületszárnyak kerítették körbe. Ennek külső mérete kb. 40 x 50 méter volt. A sarkait kerek tornyok erősítették, ebből csak a DNy-i félköríves maradéka látható napjainkban. Kis része létezik még az ÉK-i saroknak is. Mivel az É-i és Ny-i oldala megközelíthetetlenül meredek volt, ezért a K-i részen alakíthatták ki a bejáratot. Ez a terület azonban teljesen elpusztult, szinte az alapokig elhordták a közeli téglagyár építéséhez 1880-ban, ezért a valóságot csak egy régészeti feltárás tudná a napvilágra hozni. Palocsa négyzetes épülettömbjét még kerítette egy külső várfal is, aminek 0,5 – 2 méter magasságú maradékát itt-ott fellelhetjük az elvadult bozótban. A középkori erősség, régebbi fényképeket összehasonlítva a fennálló helyzettel, rohamosan pusztul, mielőbbi állagmegőrzése kiemelt feladat lenne.
Forrás:
Engel Pál: Magyarország világi archontológiája I. {1996} 388. old.
Burgen und Schlösser Slowakei {1990} 153. 154. old.
Legeza László Szacsvay Péter: Felvidéki utakon I. {1994} 67. kép.
Ludovit Janota: Slovenské hrády II. {1935, hasonmás 1996} 285. 287. old.
Csorba Marosi Firon: Vártúrák kalauza III. {1983} 284. 285. old.
Szombathy Viktor: Szlovákiai utazások {1980} 231. 232. old.
Szabóky Zsolt: A Kárpát medence várai {1996} 48. old.
Csorba Csaba: Rejtélyes váraink {2001} 223. 224. old.
Engel Pál: Királyi hatalom és arisztokrácia a Zsigmond korban {1977} 141. old.
Kristó Gyula: Korai magyar történeti lexikon {1994} 524. old.
Fügedi Erik: Vár és társadalom a XIII. – XIV. századi Magyarországon {1977} 175. old.
Kónya Péter: Sáros vármegyei várak és más erődítmények…{1995} 227. old.
Dr. Ferenczy Sándor József közleménye
AB ART press: Hrady a známky na Slovensku {2002} 99. 100. old.
Ján Hajduch: Slovenské hrady {1972} 245. kép
/Szatmári Tamás
